Az expresszionizmus 1905 és 1920 között bontakozott ki Németországban, ahol az elkésett fejlődés, a konszernek szerepe, a gyorsuló városiasodás, a gyarmatosítás és a háborús készülődés súlyos társadalmi problémákat vetett fel, feloldhatatlan ellentmondásokhoz, nagy belső feszültségekhez vezetett. Az első expresszionista művészcsoport 1905-ben Drezdában alakult meg Die Brücke (A híd) néven. Megalapítói az elnevezéssel is kifejezték, hogy „minden…

A dadaizmus a semleges Svájcban született meg, ahol a háború elől menekült ifjak, katonaszökevények és forradalmárok gyülekeztek. Szembefordultak az egész polgári világgal, amely a háborúhoz vezetett. Lelkesen üdvözölték az októberi fonadalmat, a bajor és a magyar tanácsköztársaság kikiáltását. A román származású Tristan Tzara, a dadaizmus vezéralakja 1919-ben készült kiáltványában így foglalta össze a mozgalom törekvéseit: „vár…

Amit a Dada megkezdett, azt a szürrealizmus folytatta. Vezető egyéniségei Breton, Aragon és Éluard (élüár) voltak. Ez az irányzat is az embert akarta felszabadítani a társadalmi konvenciók és korlátozások rabságából, de a hagyományos értékek lerombolásán túllépve szenvedélyesen kereste azokat a lehetőségeket és módszereket is, amelyeknek segítségével az ember újra megtalálhatja a „közvetlen életet”, az ártatlanságot…

A szürrealizmussal több vonatkozásban ellentétes áramlat a konstruktivizmus, amely kompozícióit legtöbbször szigorú mértani formákból építi fel a síkban vagy a térben. Legkiemelkedőbb képviselője, Piet Mondrian (1872-1944) képeinek megoldásában a legegyszerűbbre és legfontosabbra törekedett: a függőleges és a vízszintes vonal, a négyszögű síkforma és a három alapszín alkották végül kikristályosodott forma- és színrendszerét. Ezeket a képeit…

A 30-as években igen nagy történeti szerepet kapott az az irodalmi és művészeti áramlat, amelyet a szakirodalom újklasszicizmusnak, modern klasszicizmusnak nevez. Ez az irányzat a hagyományos poétikai eljárásokat újította fel, illetve vegyítette azokat az avantgárd eljárásaival: „. . . egyensúlyt tart a tágabb értelemben vett hagyomány (. . .) és az élő nemzedék eredetisége közt” (T.S….

A 60-as és a 70-es években neoavantgárd törekvések bontakoztak ki. A „klasszikus” avantgárd bírálta a művészet korábbi funkcióját, újonnan értelmezte a művészet és a valóság viszonyát, új ember- és életeszmény kidolgozására törekedett. A neoavantgárd ugyanezt folytatta, csak a megváltozott körülmények között némiképp megváltozott programmal. A megváltói, messianisztikus elképzelések elmaradnak, az újítások és kísérletezések viszont radikálisabbá…

A „józan ész” korában (18. század) a művészek már tudatosan kezdték boncolgatni a stílus kérdéseit, s azt kutatták, hogy új világszemléletüket miféle formák, megoldások fejeznék ki a leghitelesebben, józanabb ízlésük számára mi lenne a legcélravezetőbb. A forradalom hívei egy újonnan létesített „római” vagy „athéni” köztársaság polgárainak képzelték magukat, s a képzőművészetekben is az antikvitás lett a…