Művészettörténet érettségi

A klasszicizmus más művészeti ágakban

A “józan ész” korában (18. század) a művészek már tudatosan kezdték boncolgatni a stílus kérdéseit, s azt kutatták, hogy új világszemléletüket miféle formák, megoldások fejeznék ki a leghitelesebben, józanabb ízlésük számára mi lenne a legcélravezetőbb. A forradalom hívei egy újonnan létesített “római” vagy “athéni” köztársaság polgárainak képzelték magukat, s a képzőművészetekben is az antikvitás lett a mintakép. Az ókor utáni vágyakozást táplálták az 1746-ban megkezdett herculaneumi (herkuláneum) és pompeji ásatások is, Johann Joachim Winckelmann (1717-1768) német művészettörténész és régész nagy hatású könyvei pedig elsősorban a görög remekművek nemes egyszerűségét és nyugodt nagyságát állították szembe a kor uralkodó barokk és rokokó ízlésével. Nyugat-európai utazók ekkortájt fedezték fel újra a Periklész korabeli görög templomokat, s tetszetős metszeteket készítettek róluk.
A klasszicista építészet szembefordult a barokk és rokokó pompájával, a díszítőelemek zsúfoltságával, s a görög-római templomok és épületek áttekinthető rendjére, szerkezeti egyensúlyára, harmonikusan egyszerű formáira törekedett. Különösen vonzódott az antik építészetben olyannyira kedvelt különböző oszloprendek alkalmazásához.
A francia Jacques Germain Soufflot (zsak zsermen szuflo; 1709-1780) párizsi Pantheonja (1764) a klasszicizáló építészet egyik jelentős alkotása. Alaprajza görög kereszt alakú (görög kereszt: az egymást merőlegesen metsző szárak egyenlő hosszúságúak), kupoláját hatalmas oszlopok övezik. A főbejárat előtti csarnok korinthoszi oszlopsora fölött görög tümpanon (háromszögű mező domborműves díszítéssel) látható. Az egész épületre a nyugodt harmónia jellemző.
A berlini Altes Museum (1824-1828) tervezőjét, Karl Friedrich Schinkelt (fridrih sinkel; 1781-1841) is a görög templomépítészet ihlette meg: ión oszlopsorral emelte épülete ünnepélyes méltóságát.
A 19. század elején Angliában is jelentkezett a “görög megújhodás”. Ebben az időben indultak igazán virágzásnak a fontosabb angliai gyógyfürdők, s e városok szolgáltatták a klasszicista építészet legszebb példáit. A Dorset House (dószet háusz) Cheltenham (cseltönhem) városában épült, s a ház homlokzata igen sikeresen utánozza a görög tomplomok tiszta ión stílusát. J. B. Papworth (pepvősz) tervezte 1825 körül.
A 19. század első felében, különösen a reformkor időszakában Magyarországon is egymás után épültek klasszicista stílusú templomok, középületek és polgári lakóházak – főleg Pesten és Budán. Ezek európai viszonylatban is egyik legszebb példája a Magyar Nemzeti Múzeum (1837-1847) épülete. Tervezője Pollack Mihály (1773-1855). Kétemeletes főhomlokzatát nyolcoszlopos csarnok díszíti, amelynek jelentőségét a felvezető hosszú lépcsősor is emeli. A zárt tömeghatás, a nyugodt és egyenletes tagolás, a világos és áttekinthető felépítés együttesen adja az egész épület harmóniáját.
Az egyházi klasszicista építészet szép példája a Hild József (1789-1867) tervezte esztergomi Főszékesegyház (1824-1840). Feltétlenül meg kell még említeni az egri székesegyházat és a debreceni református Nagytemplomot is.
A szobrászat mesterei is az ókori klasszikus művekből merítettek ihletet. A klasszicizmus “szabályait” művészeti akadémiák tanították antik szobrok másolásával, s úgy gondolták, hogy az előírások pontos megtartásával örök szépségű alkotásokat hozhatnak létre. Az antik szobrok fő lelőhelye ekkor még Itália volt, Rómába zarándokoltak hát Európa legjobb szobrászai. Ćtvették a görög szobrok kifejezési formáit: az arányok harmóniájára, a körvonalak folyamatosságára és a felületek gondos kidolgozására törekedtek. Témáikat leginkább a görög-római mitológiából merítették, mint az írók is. A kortársakról mintázott szobrok is hasonló szellemben készültek, rendszerint ókori hősök tartásában, öltözetében.
A klasszicizmus kiemelkedő szobrászai – többek között – az olasz Antonio Canova (kánova; 1757-1822) és a dán Bertel Thorvaldsen (tórvalszen; 1770-1844) voltak. – Canova egyik legszebb és legtöbbet emlegetett alkotása a tökéletesre csiszolt, fehér márványból készült Amor és Psyche. Mitológiai témát dolgoz fel: azt a jelenetet ábrázolja, amikor Amor (Venus fia) a halállal fenyegető álomból életre csókolja kedvesét, Psychét, a görög királylányt. Az alakok elhelyezése, a ruhátlan test szépsége, a gesztusok nemessége, a hajviselet – mind a híres görög szobrokra emlékeztet.
A francia Jean-Antoine Houdon (zsan antoán udon; 1741-1828) volt korának legjobb portréművésze. Mellszobraival alapozta meg hírnevét. Voltaire-szobrának (1778) arcán láthatjuk az író gunyoros szellemességét, lenyűgöző intelligenciáját.
A dán Thorvaldsen tanítványa volt a magyar Ferenczy István (1792- 1856). Pásztorleányka című márványszobra Canova hatását mutatja. A felület csiszoltsága, gondos megmunkálása, a görögös leányarc s a félig takart test antik emlékeket ébreszt. Görög pásztorlányról van egyébként is szó, aki a monda szerint féltérdre ereszkedve a homokba rajzolta búcsúzó kedvesének a képét.
A klasszicista festészet igazi hazája Franciaország. Hősi pátosza miatt nagy sikert ért el 1785-ben Jacques Louis David (zsak lui david; 1748-1825) A Horatiusok esküje című képével. Kompozíciója kissé merev, szoborszerű. A római történelem egyik epizódját festette meg: a három Horatius (horáciusz) apjának esküt tesz a Curiatiusok (kuriáciusz) megölésére, akik nővéreiknek a vőlegényei. – Mivel a görög festészetből semmi sem maradt fenn, a festők kénytelenek voltak a görög szobrászatot tanulmányozni. îgy akarták elsajátítani, miképpen kell megmintázni a test izmait, inait, hogy a nemes szépség látszatát keltsék. David megfestette Marat halálát is (1793), mert úgy gondolta, hogy korának eseményei legalább annyira méltók a festő ecsetjére, mint az antik történelem jelenetei. Marat-t (mara), a forradalom egyik vezérét, miközben kádjában ült, gyilkolta meg egy fanatikus fiatal lány. A kép ebben a helyzetben is a vértanúság hősi pátoszát tudja árasztani.
Az akadémikus klasszicizmus egyik jellegzetes képviselője Jean-Auguste Dominique Ingres (zsan ogüszt dominik engr; 1780-1867). David tanítványaként és követőjeként ő is rajongott az ókori klasszikusok művészetéért. Női aktjain jól szemlélhető mesteri ábrázoló készsége, a kompozíció tisztasága, fölényes technikai biztonsága.
A zeneművészetben is beszélünk zenei klasszikáról, illetve klasszikus zenéről, bár ebben a művészeti ágban – ellentétben a többiekkel – nincs szó – nem is lehet – az antik múlt feltámasztásáról. Formaeszményére viszont jellemző a szerkezet és a hangzás harmonikus egyensúlya, az arányosság, a formálás szimmetriája és világossága, a mértéktartás. – Legjelentősebb képviselői: Joseph Haydn (jozef hajdn; 1732-1809), Wolfgang Amadeus Mozart (mócart; 1756-1791) és Ludwig van Beethoven (van bétóven; 1770-1827). A zeneművészetben azonban sokkal elmosódottabbak a határok a klasszicizmus és a romantika között, mint pl. az irodalomban vagy a festészetben.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük