Történelem érettségi

Hasonlísd össze Julius Caesar és Augustus politikáját

Az I. triumvirátus.

A római uralkodó osztály a  rabszolgafelkelések következtében még inkább meggyőződöttarról, hogy 
hatalmát csak egységes, erőskezű uralommal tarthatja fenn. 
        
Sikeres harcaik és ezekből eredő népszerűségük következtében 
hárman számíthattak a hatalom megszerzésére : a nagyon gazdag 
Crassus, aki Spartakus legyőzésével nyerte el az uralkodó osztály 
bizalmát, Pompeius, a két pártot érdekei szerint állandóan változtató, 
sikeres hadvezér és a népszerű, előkelő származású, nagy műveltségű 
néppárti politikus, Julius Caesar. Caesarnak sikerült összebékítenie az 
egymással szembenálló Crassust és Pompeiust, és titkos politikai 
szövetségre lépni velük i.e.60- ban. Ez volt az I. triumvirátus vagyis három 
férfi szövetsége. Az I. triumvirutus célja az volt, hogy a katonai erőket 
egyesítsék és a szenátus ellen néppáti programramot hozzanak létre. 

u Crassus : Spartakus legyőzője. 
u Pompeius : Kis- Ázsia meghódítója. 

        Első lépésük az volt, hogy fontos politikai- katonai feladatokat 
osztottak fel egymás között. Crassus Szíriába ment harcolni, Pompeius 
Hispániába ment helytartónak, Caesar pedig az Alpeseken túli Gallia 
meghódítását kapta feladatául. Crassus rövidesen elesett. Pompeius 
Caesar galliai sikeres harcait és népszerűségének növekedését látva, 
ismét az előkelők oldalára állt, és felszólította a szenátussal Caesart, hogy 
hadseregét elbocsátva, térjen vissza Rómába. Caesar viszont seregével 
együtt lépte át a Rubico határfolyót, hamarosan elfoglalta Itáliát, majd 
üldözőbe vette a Balkán félsziget felé vonuló Pompeiust, és le is győzte 
i.e.48- ban.  

u Caesar : Gallia meghódítója. 
        Caesar egyeduralma. Caesar most már rendelkezett az egész 
hadsereggel, és minden politikai hatalmat a maga kezében 
összpontosított: egyeduralmat alakított ki. Katonáinak földet  juttatott az 
ellenfeleitől elkobzott földekből. Számos provinciabelinek római polgárjogot 
adott, hogy így bennük is támaszt nyerjen. Nagy építkezéseket tervezett, 
sőt arra is jutott ideje és energiája, hogy egy egyiptomi csillagász 
segítségével naptárreformot valósítson meg. ( Az időszámítás pontosabbá 
tétele érdekében bevezette a szökőévet. A mai naptárnak csak kevéssé 
kellett ezen javítania. ) 
        Egyeduralma és jogkiterjesztő intézkedései azonban ellene 
fordították a szenátust és annak híveit. Összeesküvést szerveztek, és 
Caesart a szenátus egyik ülésén megölték i.e.44- ben. 
                

A II. triumvirátus.

 Caesar ünokaöccse, Oktavianus ekkor  szövetkezett Caesar híveivel: Antoniusszal és Lepidusszal, és 
létrehozták a II. triumvirátust. A II. triumvirátus célja az volt, hogy 
megbosszulják Caesar halálát, és kiszorítsák a szenátusi arisztokráciát a 
hatalomból. 

        Antonius és Octavianus döntő vereséget mértek a Balkán félszigeten 
a szenátuspárti csapatokra i.e.42- ben Philippinél. Lepidust hamarosan 
lemondatták, és így Antonius és Octavianus között folytatódott a harc a 
főhatalomért. Octavianus igyekezett a szenátori rendet megnyerni, 
Antonius pedig Egyiptom királynője, Kleopátra segítségével készült a 
hatalom megszerzésére. A kettőjük között harcot Octavianus mint 
Egyiptom elleni hadjáratot folytatta. Az actiumi hegyfok mellett döntő 
győzelmet aratott i.e.31- ben. Antonius és Kleopátra öngyilkosságot 
követtek el, a gazdag Egyiptom római providencia lett. A győztes 
Octavianus pedig megkísérelhette az egyeduralom kialakítását. 

        Az egyedurarlom megszilárdítása. Octavianust, nagybátyjának, 
Caesarnak megölése óvatosságra intette. Ezért megtartotta a 
hagyományos köztársasági hivatalokat, és továbbra is a szenátusban 
vitatták meg az állam ügyeit. A maga számára "csak" annakvezetői 
tisztségét tartotta fenn. 

        Sokat jelentett az is, hogy Octavianus inkább megnyerni igyekezett 
korábbi ellenfeleit, mint elpusztítani. Így sikerült Róma számára mind a 
belső, mind a külső békét biztosítania, és ezzel lehetőséget teremtenie a 
további gazdasági és kulturális fejlődésre. Ebben az értelemben valóban 
megérdemelte az Augustus ( jelentése ó gyarapító, fenséges ) nevet, 
mellyel a szenátus megtisztelte. 

        Augustus utódai már nem tartották magukat a törvényesség látszatát 
fenntartó egyeduralomhoz. A szenátus árnyékhatalommá vált, és egyre 
inkább érvényesült a császár = caesar és környezetének akarata. Nagy 
hatalom volt a császári testőrség kezében is. A császár és közvetlen 
környezete kezében futottak össze a birodalom legnagyobb jövedelmei, 
például a providenciák nagy részének adói. A római előkelők és lovagok 
egy része behódolt, mások inkább visszavonultak a magánéletbe. 

        Gazdasági virágzás. A római birodalom gazdasági fejlődésének 
csúcspontjára jutott el. Órási területeket foglalt magába. Az i.sz.II. 
században a Nílus eredetéig terjedtek ki providenciái. Britanniát, 
Germániát és a minket leginkább érdeklő, a Kárpát- medencében 
elhelyezkedő Pannóniát és Dáciát a császárkor első századaiban 
szerezték meg a rómaiakat. Ez a hatalmas terület nagy gazdasági 
erőforrás volt, értékes ásványi kincseket, nyersanyagokat, gabonát 
biztosított Rómának, ugyanakkor piacot is termékei számára. Róma 
egyesítette a hatalma alá tartozó hatalmas területek gazdasági 
erőforrásait, és lehetővé tette termékeik széles körű cseréjét. 

        A birodalom gazdaságilag fejlettebb területein rabszolga- 
munkaerővel dolgozó ipari és mezőgazdasági nagyüzemekben folyt a 
termelőmunka. A mezőgazdasági nagyüzemekben azonban kezdett az a 
gyakorlat és az a nézet elterjedni, hogy bizonyos körülmények között 
előnyösebb szabad munkaerővel dolgoztatni, mint rabszolgával. 
        A colonusok ( szabad bérlők ) munkájának felhasználása a 
következő évszázadokban egyre gyakoribbá vált. Érdekeltségük olyan 
biztosítékot jelentett, hogy a birtok tulajdonosa megtalálta a maga 
számítását. Lassanként egyre több szabad munkaerővel találkozunk az 
iparban is. Szokássá vált az is, hogy a rabszolgákat anyagilag 
megjutalmazták munkájukért.
 
        Római élet a providenciákban. A birodalom egységét a légiók 
védték. A védelmi és rendfenntartó feladatok mellett utakat, táborokat 
építettek, biztosítottak a hírszolgálatot, a közlekedést és a postát. A 
providenciákban elterjedtek a rómaihoz hasonló szokások és életmód, sőt 
a római műveltség is. Általánossá lett a latin nyelv használata. A 
providenciák tehát római jellegűekké váltak, lakosságuk romanizálódott.
 
        Római élet folyt a határvédelmi szempontból fontos Pannónia 
nagyobb településein is: a két tartományi székhelyén: Aquincumban 
(Óbudán) és Claudia Savariában (Szombathelyen); a római úthálózat 
központjában, Gorsiumban (Székesfehérvár közelében), az északról 
délnek tartó nagy kerskedelmi út, az úgynevezett borostyánút mellett fekvő 
Scarabantiában (Sopron) és még sok helyütt. 

        Róma mint a birodalom fővárosa központja volt a társadalmi és 
kulturális életnek. A császári udvar mellett itt éltek a tudomány és a 
művészetek jeles képviselői. Itt tartották a császárok egy- egy győztes 
hadjárat után diadalmenetüket, ide tódúltak a birodalom minden részéből a 
várost látni vágyók, az árut hozó kereskedő karavánok, de özönlöttek a 
leszerelt veteránok, a megélhetést kereső nincstelenek is. 
        

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük