Történelem érettségi

Az Aranybulla-mozgalom és következményei

Hatalmi harcok a XII. század végén:

III. Béla király halála után idősebb fia, Imre herceg örökölte trónját. Öccse, András herceg azonban hatalomra tört és híveket próbált maga köré gyűjteni. A két testvér harcai során a királyi tulajdonban lévő földek aránya alaposan megfogyatkozott. A trónért folytatott harcban mindkét fél adományozott birtokokat (illetve András ígért, ha támogatják a trónigényét), ezáltal a királyi hatalom meggyengült. (A királyi hatalom alapja a földbirtok volt!)

(I. (Szent) István idején az ország területének mintegy kétharmada a király tulajdonában volt, a többi egyházi és világi földesurak igazgatásában. Az uralkodók korábban is folytattak birtokadományozási politikát, de először III. Béla adományozott vármegyényi területet. Ezt a gyakorlatot folytatták fiai is. Végül Imre halála után András fejére került a korona.)

A királyi hatalom II. András (1205 – 1235) idején:

Hatalomra kerülése után II. András folytatta a megkezdett politikát. „Új berendezkedésnek” nevezte azt az intézkedéssorozatot, aminek legszembetűnőbb jegye a királyi birtokok mértéktelen eladományozása volt. Ezek a birtokok nem hűbérbirtokként /=feudum/ kerültek az adományozottakhoz. A feudum feltételhez, szolgálathoz kötött földbirtok volt. Viszont András adományainak semmiféle feltétele nem volt. Egyetlen a célja: biztosítani a király számára a földesurak hűségét. Az erős királyi hatalom viszont megrendült, amelyhez több válságtényező is kapcsolódott.

A válság tényezői:

  • A Gertrudis-probléma: András első felesége, Gertrudis egy dél-német őrgrófságból, Meránból érkezett, aki nagy létszámú német kísérővel és rokonaival vette körül magát. A birtok- és egyéb adományok egy része emiatt idegenek kezébe került. De befolyásos tisztségek /pl: püspöki/ is a kezükbe kerültek. Az országban az idegen betolakodók ellen nemesi összeesküvés bontakozott ki, vezetőjük: Bánk nádor volt. 1213 őszén megölték a királynét, valamint több rokonát és kísérőjét. A király megkegyelmezett az összeesküvőknek. Lásd Erkel: Bánk bán.

  • Csökkenő bevételek/pénzügyi problémák: Miután lecsökkent a királyi birtokok aránya, megcsappant a kincstár jövedelme is, amit pótolni kellett. Főképp, mert a király több költséges hadjáratot is vezetett.

  • Növekvő lakossági terhek: A királynak nem volt elég pénze. Megpróbálta emelni a bevételeit. Például a regáléjövedelmeket (= királyi felségjogon szedett jövedelem): rendkívüli adó kivetése, vámok növelése. Azonban elég gyakran folyamodott a regálék haszonbérbe* adásához, amely hosszabb távon szintén csökkentette a királyi bevételeket.

  • Pénzrontás: kamara haszna = pénzverési illeték. II. András tudatosan rontotta a pénzt. Évenként bevonta a forgalomban lévő nemesfém pénzérméket és folyamatosan csökkentette a nemesfém tartalmukat. Ebből jelentős összeg folyt be a kincstárba. Esetenként akár évente több alkalommal is ehhez az eljáráshoz nyúlt.

  • Haszonbérletek: Új pénzverő és sókamarákat állított fel, amelyeket zsidó és mohamedán vállalkozók béreltek. Jelentése: a király felé a bérlő egy összegben fizetett, de utána annyit szedett be a köznéptől, amennyit jónak látott.

  • Költséges hadjáratok: András gyakran vezetett hadjáratokat idegen földre, de hosszútávú eredmény nélkül (pl. Halics, vagy keresztes hadjárat a Szentföldre). Ezek sok pénzt emésztettek fel, ráadásul a bárók is morgolódtak miatta, mert saját költségükön kellett kísérniük a királyt.

A társadalom:

A XIII. század elején a társadalom élén a bárók és a nemesség állt, beleértve az egyházi főméltóságokat is. A legnagyobb számú társadalmi réteg a fokozatosan kialakuló jobbágyság volt. Sajátos réteget jelentettek a királyi vitézek, várjobbágyok, szabadok (szerviensek). Ők a királyi várakban szolgáltak.

A birtokadományozási politika miatt a szerviensek rosszul jártak, mivel az eladományozott királyi várakkal együtt ők is kikerültek a királyi fennhatóság alól. A föld mellett velük is rendelkezni akartak az új tulajdonosok. Akié a föld volt, azé volt az igazságszolgáltatás, s az adóztathatott is kedvére. Nyilván ez nem tetszett a korábban csak a király fennhatósága alatt élőknek, akik ezzel lényegében elvesztették a szabadságukat, adómentességüket.

Ennek ellensúlyozására kezdték el magukat szervienseknek (= a király szolgái) nevezni. Jelezni akarták, hogy csak a királynak tartoznak szolgálattal. A várjobbágyokkal együtt szervezkedni kezdtek.

A fenti intézkedések, illetve válságtényezők hatására fokozatosan az egész társadalom szembefordult a királlyal. A bárók a költséges hadjáratok hatására, a szerviensek a birtokok eladományozása okán, a társadalom többi része pedig a rossz gazdaságpolitika következményei (pl. pénzrontás) miatt.

Az Aranybulla keletkezése:

1222-ben a fehérvári törvénylátó napon a szerviensek kényszerítették a királyt, II. Andrást, hogy jogaikat törvényben erősítse meg.

Bulla: függőpecséttel ellátott oklevél. Több arany pecsétes oklevelünk is van, de az 1222-es Aranybulla azért egyedi, mert a középkori jogalkotás alapja, jogok gyűjteménye.

Az Aranybulla:

  • 31 cikkelyből állt.

  • A királynak meg kellett ígérnie, hogy egész vármegyét eztán nem adományoz el.

  • Évi törvénynapot kellett tartania Fehérváron.

  • Korlátozta az idegenek méltóságviselését. Megtiltotta, hogy mohamedánok vagy zsidók kamarai tisztségviselők legyenek.

  • Tilos lett idegennek földet adományozni.

  • Tisztségek halmozása tilos volt (kivéve: király, királyné, nádor, bán).

  • Tized fizetése csak terményben kötelezhető.

  • A pénzről: olyan legyen, mint III. Béla alatt és évenként csak egyszer lehessen rontani.

  • Kimondta a szerviensek és az egyház adómentességét.

  • A szerviensek jogaival külön 11 pont foglalkozott:

  1. személyük és birtokaik védelme,

  2. adómentesség,

  3. csak a király vagy a nádor ítélkezhetett felettük, bírói ítélettel,

  4. hadba csak külső támadás esetén kötelesek vonulni,

  5. támadó háború esetében csak a király pénzén,

  6. birtokaiknak öröklését is szabályozta.

  • Híres az utolsó, 31. cikkely, az ellenállási záradék. Ebben kimondják, amennyiben az uralkodó nem tartja be a törvényekben foglaltakat, a nemesek királlyal szemben ellenállhatnak. = Ellenállási záradék. Az ellenállás alapvetően felségárulás, de ebben az esetben jogos, jogukban áll.

Az Aranybulla következményei (a nemesi vármegye kezdete):

  • Mivel a királyi hatalom gyenge volt, 1231-ben az egyház újraszövegeztette és kihagyta a tized pénzben való szedésének a tilalmát.

  • Az ellenállási záradék helyébe a „kiközösítés” (egyházi) joga került.

  • II. András részt engedett az egyháznak a sókereskedelemből is.

  • A szerviensek újra szervezkedni kezdtek, mert helyzetük nem változott, a törvények ellenére is kiszolgáltatottak maradtak. /Zalai szerviensek levele 1232-ben./ Sikerült elérniük, hogy szolgabírákat választhassanak maguknak. Ekkortól nevezzük nemesi vármegyéknek a korábban királyi vármegyéket. Ezek lettek a földbirtokosok önkormányzati szervei.

  • Igazi jelentősége az Aranybullának, hogy a nemesi előjogokat körülbástyázta (összegezte) és hivatkozási alap lett a későbbiek során.

A társadalom rétegeinek alakulása a 11-14. században:

11. század

XIII. század eleje

XIII. század vége

XIV. század

Uralkodó réteg

előkelők

nemesek

bárók

bárók

korábbi katonai kíséret, vitézek

szerveiensek

nemesség

nemesség

várjobbágyok (szabad, csak a királytól függő várkatonaság)

várjobbágyok

Dolgozók

kialakuló polgárság (elsősorban a városokban)

közrendűek

jobbágyok

jobbágyok

rabszolgák

Jól látható, hogy a korábban létező szabadok, közrendűek rétege kétfelé vált, s vagy a nemesek sorába emelkedett (szerviensek, várjobbágyok egy része), vagy a jobbágyok sorába zuhant.

*: haszonbér: Valaki egy előre kialkudott összeg befizetése után a királyi jövedelmeket beszedhette saját magának. Vagyis előre kifizette a királynak az alku összegét, de utána annyit szedett be, amennyit akart.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.