Történelem érettségi

A hűbériség és a jobbágyság jellemzői

A feudális rendszer:

A középkori feudális rendszer a barbár germán világ és az antik római világ találkozásából jött létre:

  • germán örökség:
    • öröklődő társadalmi egyenlőtlenség gondolata
    • a társadalom képe
      1. törzsi előkelők
      2. szabad harcosok tömege, akikből kialakul a vezérek kísérete
      3. szolgák
    • a kíséret katonai jellegű, az úr védelmezte a neki szolgálatot teljesítőket
  • római örökség:
    • latifundium
    • latin nyelv
    • kereszténység és a kialakuló egyház

A „két világ találkozása” különböző eredményre vezetett Európa különböző részein:

  • Európa északi részén a barbár-germán elem túlsúlya
  • a gall-frank területen a barbár és az antik elemek egyensúlya (klasszikus feudalizmus)
  • Európa déli részén (Itália, Bizánc) az antik elemek túlsúlya volt jellemző

A hűbériség:

Hűbér:

  • újfajta birtoklási forma, amely a germán vezérek adományaiból alakult ki
  • az adományok fajtái:
    • először kötöttség nélkül, ajándékként adott területek
    • később jelent meg a nem örökletes, valamilyen pozícióhoz, hivatalhoz kötött birtok, a honor
    • majd Nagy Károly idején, a VIII. század végétől jelent meg a híveknek feltételekkel (hűség és katonai szolgálat), de nem örökletesen adományozott földbirtok, a benefícium
    • a IX. századtól terjedt el a feltételekkel adományozott örökletes hűbérbirtok, a feudum

A hűbéri viszony:

  • a földet adományozó személy (senior-hűbérúr) és a megajándékozott (vazallus-hűbéres) között személyes kapcsolat jött létre
  • a kapcsolatot hűségeskü pecsételte meg: a vazallus hódolata jeléül hűbérura kezébe helyezte összezárt kezét, majd csókot váltottak és a hűbéres hűségnyilatkozatot tett

Mindkét félnek voltak kötelezettségei:

  • a senior kötelezettségei:
    • védelem
    • igazságszolgáltatás
    • gondoskodás (birtokadomány)
    • tiszteletben tartás (nem sérthette meg a hűbéresét)
  • a vazallus kötelezettségei:
    • consilium et auxilium (tanács és segítség): részt kellett vennie a hűbérúr bíróságának működésében,
    • az adminisztratív és politikai teendőkben
    • fegyveres szolgálat
    • pénzbeli helytállás (pl. váltságdíj kifizetése, hozzájárulás a zarándoklat vagy az esküvő költségeihez)

A hűbéri lánc:

A hűbériség rendszere a VIII-IX. században Európa nyugati felén uralkodóvá vált:

  • a királyi kíséret ekkortól a vazallitáson alapult, a király hűbéri esküt követelt a világi és az egyházi nagyuraktól (hercegek és püspökök), cserébe hűbérbirtokot kaptak
  • az ország nagyjai ezután maguk is hűbérbirtokot adtak vazallusaiknak
  • kialakult egy piramis-szerű hűbéri láncolat

A hűbéri lánc:

  • alá-fölérendeltségi viszony jellemezte, csúcsán a legfőbb hűbérúr, a király állt
  • az állam gyakorlatilag a hűbéri láncon keresztül működött, a királyi akarat (amelyet csak a szokásjog és a keresztény tanításokon nyugvó erkölcsi parancsok korlátoztak) a vazallusi láncolaton keresztül működött
  • a hierarchikus láncolat szabálya: „az én vazallusom vazallusa nem az én vazallusom” – az azt jelentette, hogy hogy közvetlen, személyes kapcsolat csak a hűbéri lánc szomszédos szintjei között lehetett, azaz hiába volt az uralkodó elvileg a legfőbb hűbérúr, személyes hűséggel csak azok a nagy hűbéresek tartoztak neki, akik közvetlenül neki tettek esküt és tőle kapták a hűbérbirtokot
    • a hűbéri lánc eme sajátossága adja meg a magyarázatot arra, hogy miért ment végbe az ún. feudális széttagolódás az egykori Frank Birodalom utódállamaiban
    • a király nagyhűbéresei saját vazallusaikra támaszkodva irányították tartományaikat, a király tényleges hatalma csak arra a területre korlátozódott, ahol közvetlenül érvényesült földesúri hatalma
  • az egyes országok hűbéri láncolatai eltértek egymástól:
    • francia hűbéri lánc 8 szintű volt:
      1. uralkodó → 2. herceg → 3. márki → 4. comte (gróf) → vicomte (algróf) → báró → lovag → egyszerű vazallus
    • a német hűbéri lánc 7 szintű volt
      1. uralkodó → fürst (nagyobb fejedelem) → fejedelem → báró → lovag → miniszteriális → szabad ember

A lovag:

A lovag:

  • a XI. századig: teljes páncélzattal harcoló lovas katona, illetve a kíséretében szolgáló hasonlóan felszerelt nemes
  • a XI-XIII. században: alacsony rangú fegyverforgató
  • a XIII. századtól: a nemesség alsó részének elnevezése (az eredeti katonai funkciót sokszor már nem is gyakorolták)

A lovagi cím örökletes volt, ezért az ősök emléke, a leszármazás, a rokoni kapcsolatok ismerete fontos volt:

  • az ifjakat 18 éves korok táján avatták lovaggá, amikor már rendelkeztek a 7 lovagi készséggel (lovaglás, úszás, nyilazás, vívás, vadászat, táblajátékok ismerete, verselni tudás)

A lovagi erények: a lovag fő feladata a harc, legfőbb erénye a vitézség, a bölcsesség és a bőkezűség (a munka és a vagyongyűjtés megvetendő), az egyház, az özvegyek, az árvák, az ártatlanul fogságba kerültek és a nők védelme volt.

A lovagi életmód:

  • harcban való jártasság szerzése:
    • vadászatok: kutyák és szolgák hadával vadak tömeges elejtése
    • lovagi tornák: sport, szórakozás és hadgyakorlat volt egyszerre
    • helyi összecsapások: háborúk híján a lovagok egymás ellen csatáztak, vagy falvak, városok ellen vonultak (földért, foglyokért, váltságdíjért, hírnévért)
  • lakhely:
    • a lovagok kezdetben egyszerű udvarházakban, később fából, majd kőből épült lakótornyokban éltek
    • a XIII. században kezdtek kényelmesebb lakóépületeket emelni konyhával, díszteremmel (fűtés: cserépkályhával, világítás: fáklyákkal, gyertyával)

A lovagi kultúra:

  • műveltség: fejedelmi-főúri udvarokban bontakozott ki a lovagi kultúra:
    • az udvarokban élő lovagok hölgyüket költeményekben és dalokban magasztalták („udvari szerelem”)
    • udvari költészet – trubadúr líra: igazi lovagköltők (trubadúrok, Minnesängerek) írtak verseket, amelyeket sokszor elő is adtak
    • lovagi epika: Sándor-regény (Nagy Sándor), Roland-ének (Nagy Károly), Breton mondakör (Arthur király, Parszifál, Trisztán és Izolda), Trója-regény

A jobbágyság kialakulása:

A hűbéri láncokba betagozódó földbirtokos-nemesi (bellatores-harcosok), illetve az egyházi (oratores-imádkozók) társadalmi rend mellett kialakult a dolgozók (bellatores) rendje is.

A dolgozók társadalmi rendje nem volt része a hűbéri láncolatnak, és sokféle népelemből tevődött össze:

  • lesüllyedő szabadok – földesúri fennhatóság alá kerültek, de rendelkezte vagyonnal és a szabad költözés jogával
  • a Római Birodalom egykori colonusai
  • felszabadított rabszolgák

Ezen, nagyon különböző jogokkal rendelkezdő rétegekből alakult ki a XI. századra a jogilag egységesülő paraszti réteg, a jobbágyság, amely:

  • rendelkezett örökíthető telekkel, amelynek azonban csak birtokosa (használója) volt, a tulajdonos a fölesúr volt
  • a telek használatáért szolgáltatásokkal (termény-, pénz- és munkajáradék) tartozott földesurának
  • személyében is függött a földesurától:
    • a földesúr bíráskodott felette (úriszék: ítélőszék, amely a földesúr bíráskodási joga alapján ítélkezett a birtokán élő minden nem nemes felett; az úriszékben a földesúr ítélt a saját jobbágyai felett minden ügyben; Magyarországon 1351-ben iktatták törvénybe)
    • a földesúr engedélyéhez volt kötve pl. a házasság
  • rendelkezett a szabad költözés jogával

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.