Társadalomismeret érettségi Történelem érettségi

A Magyar Köztársaság választási rendszere

Választásokra négyévente kerül sor, a kormány és a parlament működése is négy év.

A választási rendszer egy kompromisszum eredményeként jött létre. A magyar választási rendszer ún. vegyes választási rendszer.

A magyar parlamentben összesen 386 képviselői hely van, azaz a választásokon a 386 mandátum megszerzéséért folyik a harc. A 386 mandátumot két elv és három intézményi technika kombinációjával osztják szét:

176 mandátum a többségi elv alapján, egymandátumos egyéni kerületi rendszerben, kétfordulós eljárással kerül szétosztásra;

– Maximálisan 152 mandátum területi pártlistás rendszerben, az arányosság elve alapján kerül szétosztásra;

– Minimum 58 mandátum országos pártlistákról, az egyéni kerületi és a területi pártlistás ágon képződött maradékszavazatokra épített, az arányosság elvén alapuló kompenzációs rendszerben kerül szétosztásra.

A választási törvény az országot 176 egyéni kerületre – mindegyikben kb. 60 000 választásra jogosult lakik – és a területi rendszerben 20, többmandátumos választókerületre osztja. Utóbbiakat a közigazgatási beosztás alapján a 19 megye és a főváros alkotja, amelyekre – a választójogosultak lélekszámával arányban – eltérő számú (4-28) mandátum jut.

A választópolgároknak két szavazatuk van: az egyik a lakóhelyük szerinti egyéni választókerületek jelöltjeire, a másik a pártok területi listáira.

Az egyéni kerületekben a választás kétfordulós; ha az első fordulóban egyik jelölt sem kapta meg a szavazatok több mint 50%-át, a második forduló dönt. A második fordulóban az első forduló három helyezettje, továbbá a legalább 15%-os szavazatarányt elérő jelöltek maradnak versenyben.

A törvényben rögzített hivatalos választási kampány kéthónapos, amelyből az első hónap áll a jelölésekhez rendelkezésre. A jelöltállítás szigorú feltételekhez kötött.

– az egyéni kerületekben 750, ún. kopogtató cédula (azaz névre szóló állampolgári ajánlás) összegyűjtése a jelölés feltétele, és a pártok ennek eredményességétől függően állíthatnak fel megyei listákat, majd országos listát.

Területi listát csak az a párt állíthat, amelyik az adott listás körzet egyéni kerületeinek legalább ¼-ében, de minimálisan két körzetben érvényesen jelöltet állított. Országos pártlista állításának az a feltétele, hogy a párt minimálisan hét érvényes területi listával rendelkezzen.

Az országos listát állító pártok a hivatalos kampányidőszak második hónapjában részesednek az országos állami televízió- és rádiócsatornák kampányra fordított műsoridejéből.

Területi, illetve országos listán alapuló mandátumot csak az a párt kaphat, amelyik megszerzi a területi listákon szerzett mandátumok alapján országosan összesített szavazatoknak legalább a minimális küszöb (5%) szerinti arányát.

A választási rendszer az országos szervezettségű pártokat részesíti előnyben, míg a regionális pártok vagy választási tömörülések létrejöttére gyakorlatilag nem ad esélyt.

A választások és a szavazatok megoszlása

A választások első része a kampányidőszak, amelyben kialakulnak és láthatóvá válnak a pártok közti főbb szavazatarányok. Az első forduló egyik kérdése mindig a részvételi arány szintje.

Az első fordulóban eldől, hogy az induló pártok közül melyekből válnak parlamenti pártok. Eldől a területi listás mandátumok eloszlása is. A területi listás mandátumok elosztásával kiszámíthatók az országos kompenzációs „kalap”-ba kerülő ún. töredékszavazatok, valamint az országos listás mandátumokhoz hozzáadandó – „felcsúszó” – területi mandátumok száma.

A második fordulóra azon egyéni kerületekben kerül sor – a gyakorlatban csaknem az összesben -, amelyekben az első fordulóban egyetlen jelölt sem kapta meg az összes érvényes szavazat több mint felét. A második fordulóban a legtöbb szavazatot kapott jelölt nyeri a mandátumot. A második forduló gyakran hoz meglepetéseket.

A második forduló után kerül sor az egyéni kerületi vesztesek töredékszavazatainak az összeszámlálására, s ez alapján a rendszer harmadik csatornáján az országos listás mandátumok pártok közötti kiosztására.

Egyéni kerületek

Az egyéni kerületek alkotják a választási rendszernek azt az ágát, ahol a választások nyertes – országosan legtöbb szavazatot elért – pártja a szerzett szavazatokat a legnagyobb hatékonysággal tudja mandátumokra váltani. A második fordulóban a végeredményt eldöntő tényezővé válik az, hogy mekkora az első forduló után vezető jelöltek előnyének mértéke, illetve az, hogy milyen politikai, illetve szavazói „koalíciók” jönnek létre. A kieső pártok szavazóinak választási aktivitása és második pártpreferenciája módosíthatja egy-egy kerületben az első fordulóban kialakult erősorrendet.

Ha az első helyen álló jelölt előnye nagy, a szavazók 30-40%-ának támogatásával rendelkezik, akkor a második fordulóban új szavazók megnyerése nélkül is számíthat a szavazók legalább 40%-ára, s így a mandátum elnyerésére.

Ha az első fordulóban vezetést szerzett jelölt előnye kisebb, a szavazatok 20-30%-át szerzi meg, akkor a második forduló végeredménye erősen függ egyrészt a kieső pártok szavazóinak második preferenciájától, másrészt a rivális pártokkal kötött választási koalíciótól.

A területi listák

A többmandátumos választókerületekben folyó verseny két nagy kérdésben dönt: meghatározza egyrészt azt, hogy mely pártok jutnak be a parlamentbe, másrészt, hogy a bejutott pártok milyen arányban részesednek a területi listás mandátumokból.

A parlamentbe való bejutást a gyakorlatban meghatározza, hogy mely pártok képesek az 5%-os belépési küszöbértéknél több szavazatot szerezni, ami a listás mandátumszerzéshez szükséges. A küszöbértéket el nem érő kis pártok szerezhetnek ugyan egyéni kerületi mandátumot, erre azonban – valamely nagy párttal közösen állított jelöltjeik kivételével – alig van esélyük.

Az 5%-os küszöbértéket el nem érő pártokra leadott listás szavazatok nem minősülnek maradékszavazatnak, hanem elvesznek, hiszen ezek a pártok nem részesednek az országos lista mandátumaiból. Ennek következménye az, hogy a listás mandátumhoz jutó pártok az elért szavazataránynál nagyobb mértékben részesednek a mandátumokból.

A 20, többmandátumos választókerület – a 19 megye és a főváros -, ahol egymástól függetlenül zajlik a mandátumokért folyó verseny, az elosztható mandátumok számát tekintve igen tarka képet mutat. Míg a legkisebb megyékben, így Vasban, Zalában és Nógrádban mindössze egyenként 4 mandátum vár elosztásra, addig a legnagyobbakban ennek többszöröse – Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 11, Pest megyében 14, a fővárosban pedig 28 mandátum.

Az egyéni kerületekben eldől, hogy melyik párt alakítson kormányt (kormánykoalíciót), a területi és országos listás ágakon viszont biztosítják a fontosabb politikai erők politikai reprezentációját. A kis pártokat a választási rendszer kizárja a törvényhozásban való reprezentációból. A magyar megoldás a kormányozhatóságot előnyben részesíti az arányossággal szemben.

A fent ismertetett választási rendszer alapján Magyarországon 1990 óta a következő választások voltak:

1990

Nyertes párt: MDF (Magyar Demokrata Fórum), koalícióban az FKGP-val és a KDNP-vel

Miniszterelnök: Antall József1 (1990-1993); Boross Péter (1993-1994)

1994

Nyertes párt: MSZP (Magyar Szocialista Párt) (Koalícióban a Szabad Demokraták Szövetségével)

Miniszterelnök: Horn Gyula

1998

Nyertes párt: FIDESZ2 (Fiatal Demokraták Szövetsége) (Koalícióban a Független Kisgazda Párttal)

Miniszterelnök: Orbán Viktor

2002

Nyertes párt: MSZP (Magyar Szocialista Párt) (Koalícióban a Szabad Demokraták Szövetségével)

Miniszterelnök: Medgyessy Péter3 (2004-ig), Gyurcsány Ferenc (2004-től)

1 Antall József halála miatt lesz új miniszterelnök

2 Később a FIDESZ elnevezés kiegészül: FIDESZ-MPP (FIDESZ-Magyar Polgári Párt)

3 2004 kora őszén a kormányzópártok leváltják és helyére Gyurcsányt választják meg

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük