Emelt irodalom érettségi Történelem érettségi

A legfontosabb szerzetesrendek jellemzői (pl. bencések, kolduló rendek)

A szerzetesség kialakulása keleten:

A szerzetesség célja Krisztus követése, és a Krisztus által ajánlott három evangéliumi tanács – szegénység, tisztaság (szüzesség), engedelmesség megtartása és gyakorlása.

Már a kereszténység kialakulásakor voltak aszkéták: családjuk körében maradva a mindennapokban törekedtek a tökéletességre – szüzességet fogadtak, böjtöltek, imádkoztak, jótékonykodtak.

A III. században, az üldözések idején sokan kiköltöztek a hegyekbe és a sivatagba: ők voltak a remeték. Elsősorban Egyiptomban alakultak ki remetekolóniák.

  • Híres remeték voltak a IV. században Remete Szent Antal és Remete Szent Pál.
  • A remetetelepeket először Pakhomion remete szervezte igazi közösséggé, amelynek élete már szabályzat (regula) szerint folyt. Ezek tagjai laikusok voltak, azaz nem voltak a papi rend tagjai.
  • A szerzetesség végső formáját Nagy Szent Vazul (Baszileosz) alakította ki, akinek reguláját – némi átalakítással – ma is használják a keleti szerzetesi közösségek (baziliták).

A keleti szerzetesség a világtól való elvonulást, az egyéni elmélyülést helyezte előtérbe.

A nyugati szerzetesség:

A szerzetesség a IV. század második felében terjedt el nyugaton is – Itáliában, Galliában, Hispániában -, de itt inkább a közösségi élet, a térítés és a munkálkodás kapott nagy szerepet.

A legjelentősebb közösséget 529-ben Nursiai Szent Benedek hozta létre Monte Cassino magaslatán (bencés rend).

  • 73 fejezetből álló, igen szigorú és a kolostori életet részletesen szabályozó regulát készített, amely a gyakorlatban jól bevált.
  • A szerzetesi élet színtere a kolostor, amit a szerzetes nem hagyhatott el.
  • A szerzetesnek nem lehetett magántulajdona (de a kolostornak lehetett).
  • A szerzetesi élet vezérelve: ora et laboraimádkozz és dolgozz.
  • Napközben 7 közös ima + éjszakai imaóra.
  • A munka részben szellemi (a Szentírás és más könyvek olvasása és másolása), részben fizikai (pl. földművelés) volt.
  • Napi két közös, hústalan étkezés.
  • A szerzetessé válás útja: egy évig jelölt (novícius) volt, majd szerzetessé avatáskor le kellett tennie a hármas (szegénységi, tisztasági, engedelmességi) fogadalmat.
  • A rend élén az apát állt, akit a közösség választott, és akinek engedelmességgel tartoztak; az apát helyettese a perjel.
  • A bencéseknek Nagy Szent Gergely pápa (590-604) feladatul adta a hit terjesztését: élen jártak Anglia és a német területek térítésében.

A VI. századtól a térítésben a bencések vetélytársa volt az ír szerzetesség:

  • Írországban Szt. Patrik honosította meg a kereszténységet.
    • Sajátos kolostori egyház jött létre: a kolostorok voltak a püspökségek székhelyei, a püspökök is szerzetesek voltak.
    • Jóval szigorúbb szabályok szerint éltek, mint a bencések.
  • Sikeresek voltak a térítésben: Szent Kolumbán Galliában, majd Galliából indulva Szt. Gallus alapította a Sankt Gallen kolostorát.

Válság és megújulás:

A VI. – X. század a „sötét korszak” a papság történetében: az egyház világiak uralma alá került, fellazult a szerzetesi élet, szabályozottsága csak névleges volt.

A X. században ebből a válságból mutatott kiutat a burgundiai Cluny bencés kolostorból elindult reformmozgalom:

  • visszatértek az eredeti, szigorú bencés reguláshoz;
  • visszautasították a világi befolyást;
  • a kolostort a helyi püspök joghatósága alól kivéve a pápa védelme alá helyezték.
  • A reform sikeres volt, Clunyhez több mint ezer bencés kolostor csatlakozott, létrejött az ún. Cluny Kongregáció, amelynek vezetője a clunyi apát lett.
  • Ebből a reformból nőtt ki a XI. században az egész egyház reformja (gregorián reformVII. Gergely).

Új rendek a XI. század végén:

A clunyi reform után is voltak olyanok, akik a bencés kolostorokat túl gazdagnak, templomaikat túl fényűzőnek tartották: ezek nem keltették az evangéliumi szegénység látszatát sem. Ezért több kísérlet is történt az eredeti bencés regula szerinti szerzetesség visszaállítására.

Kölni Szent Brúnó reimsi kanonok alapította a karthauziak rendjét (1084):

  • szemlélődő remete rend;
  • tagjai csaknem állandó hallgatást fogadtak.

Szent Róbert Citeaux-ban (latinul Cistercium) megalapította a ciszterci szerzetesrend anyakolostorát (1098).

  • Igazi felvirágzása akkor kezdődött, amikor Szent Bernát 1115-ben Clairvaux-ban ciszterci kolostort alapított – ő lett korának egyik legbefolyásosabb egyházi személyisége.
  • Igen nagy hangsúlyt fektettek a munkálkodásra, a rendnek komoly szerepe volt a korszerű mezőgazdasági módszerek elterjesztésében.

A korban gyorsan terjedtek az ágostonos rendek, amelyek szabályzatukat Szent Ágoston gondolatai alapján dolgozták ki. Két csoportjuk volt:

  • Szabályozott kanonokok rendje: ezek közösségben élő világi papok voltak, akik lelkipásztorkodással foglalkoztak. A legismertebb ilyen rend a Szent Norbert által 1120-ban alapított premontreiek konregációja volt. Fő feladatának ez a rend a prédikációt és a lelkipásztorkodást tartotta.
  • Ágostonos remeték rendje: ide tartozik pl. az egyetlen magyar alapítású rend, a Remete Szt. Páltól elnevezett Pálos rend. Özséb esztergomi kanonok szervezte közösséggé 1250 körül a Pilisben élő remetéket.

Sok betegápoló (pl. Lázár-rend) és rabkiváltó (pl. trinbitárius rend) közösség is szerveződött.

A keresztes hadjáratokhoz kapcsolódóan jöttek létre az egyházi lovagrendek, amelyek a Szentföld és a zarándokok védelme mellett betegápolással is foglalkoztak.

A koldulórendek:

A koldulórendek kialakulásának tényezői:

  • Ugyan a szerzeteseknek nem lehetett magánvagyonuk, de a kolostoroknak igen – a kolostori vagyonok pedig egyre gyarapodtak az újonnan alapított rendeknél is.
  • Felgyorsult az urbanizáció, egyre többen laktak városokban, őket az erdőben, távoli tájakon élő ciszterciek, premontreiek nem tudták megszólítani.
  • A XII. században Nyugat-Európában kibontakozott a szegénységi mozgalom, amely az őskeresztények szegény egyházához való visszatérést hirdette – számos eretnekmozgalom (albigensek, valdensek) terjedt el rövid idő alatt.

Az egyház a szegénységi (eretnek) mozgalmakra adott első, rapid és kemény válasz (eretneküldözés – inkvizíció) után, támogatni kezdte a koldulórendek kialakulását. A kolduló rendeknek nem lehetett vagyona, földbirtoka, rendszeres jövedelme – magukat koldulásból kellett fenntartaniuk.

A koldulórendek:

    • élén a generális állt;
    • fő törvényhozó szerve a generális káptalan volt;
    • legfőbb rendek: Ferencesek, Domonkosok, Karmeliták, Szerviták.
  • Ferencesek vagy Kisebb Testvérek Rendje:
    • Assisi Szt. Ferenc alapította, I. Ince pápa 1209-ben szóban jóváhagyja működését, majd 1223-ban fogadták el az írott szabályzatát.
    • A rend bekapcsolódott az egyetemi oktatásba.
    • Hosszú viták után 1517-ben kettévált a rend: a szegénységet Szt. Ferenc szellemében értelmezőkre (obszervánsok), illetve a gyakorlati élet követelményeihez jobban alkalmazkodókra (konventuálisok vagy minoriták). 1525-ben egy harmadik irányzat is önállósult, a kapucinusok.
  • Domonkosok vagy Prédikáló Testvérek Rendje:
    • A rendet egy, a kathar eretnekekkel küzdő kasztíliai pap, Guzman Domonkos alapította.
    • Az első rendház Toulouse-ban volt.
    • III. Ince pápa 1216-ban hagyta jóvá a szabályzatát.
    • A rend komoly szerepet játszott az egyetemi teológiaoktatásban (Aquinói Szt. Tamás).
    • A domonkosok voltak az inkvizíció működtetői is.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük