Hasonlítsd össze Athén és Spárta berendezkedését az Archaikus korban!

Az ókori Görögország a Balkán félsziget déli részén terült el. 
E terület felszíne is, tengerpartja is erősen tagolt. Ez az erősen tagolt 
felszín a politikai fejlődésre is hatott: egymástól független, kis politikai 
egységek, városállamok kialakulását segítette elő. Görögország területén 
sok városállam, polisz jött létre. A két legellentétesebben fejlődő, s a görög 
világ életében döntő szerepet játszó polisz Spárta és Athén volt. 
                Spárta a peloponnészoszi félsziget legnagyobb állama volt. 
Társadalma két részre tagozódott: a dór spártai nemzetségek tagjaira és a 
meghódítottakra. A spártaiak alkották az uralkodó osztályt. Meghódították 
a környező vidékek lakosságát, s arra kényszerítették őket, hogy földjeiken 
dolgozzanak. 

A perioikoszok spártát körüllakó népek voltak. Szabadok voltak, de 
polgári jogokkal nem rendelkeztek és kötelező számukra a katonai 
szolgálat. 

A helóták leigázott népek voltak, ők voltak az őslakosok. Jogfosztottak 
voltak és csak a földjeiken dolgozhattak. 

A meghódítottak voltak tehát a kizsákmányoltak. Termelőmunkát csak ők 
végeztek, minden termésfelesleget kisajátítottak tőlük, és kegyetlenül 
elnyomták őket. A spártaiak mindenfajta fizikai munkát mélységesen 
megvetetek. 

        A hódító spártaiak csak akkor tarthatták fenn elnyomó hatalmukat a 
sokszorosan nagyobb létszámú akháj őslakosok felett, ha maguk között a 
nemzetségi társadalom egyenlőségét mesterségesen is fenntartották. 
Ezért a föld vagyis a klérosz az állam tulajdona maradt, s egyenlő 
parcellákra osztották. Minden spártai egy parcellát kapott használatra, 
sorhúzás útján. Ezt a földet nem lehetett eladni, fölosztani, apáról első 
szülött fiúra szállt. Akinek nem jutott föld az állami tartalékokból kapott, ez 
meggátolta a vagyoni különbségeket. 
Az egyenlőség fenntartását és a hódítók uralmának biztonságát szolgálta 
a nevelés állami, katonai jellege. 

        Amikor megszületet egy gyerek akkor a vének tanácsa döntötte el, 
hogy életben maradjon e: ha nem találta a vének tanácsa elég 
'rátermettnek' a csecsemőt akkor kihelyezték a Taügetosz hegyre és ott 
hagyták meghalni. A fiú gyerekek állami nevelése 7 éves kórtól kezdődött, 
a nevelésben a fő hangsúly testedzésen és a fájdalom eltűrésén volt. 20 
éves korig felkészítették őket a katonai szolgálatra. 20-30 éves korig 
katonai táborokban laktak. 30 éves kortól házasodhattak. 60 éves korig 
tartott a katonai szolgálat. 

        Kétségtelenül kiváló katonákká lettek a spártaiak, de az egyenlőség 
mégis lassan névlegessé vált. Ezt mutatta az állam szervezete is. Az állam 
vezetői a két király és a 28 tagú vének tanácsa mindig ugyanazokból a 
családokból kerültek ki. Az állam vezetésében fontos szerepe volt az 5 
felügyelőnek vagyis az ephorosznak. Az ephorosz 30 év feletti férfiakból 
állt. Ők voltak a követek, ők ellenőrizték a tisztségviselőket, a 
perioikoszokat és a helótákat. A valóságos hatalom az ő kezükben volt. Az 
egyik király gondoskodott a hadseregről, a másik király az 
igazságszolgáltatást tartotta a kezében. A királyok vétó joggal 
rendelkeztek. A vének tanácsa vagyis a geruszia hozta létre a törvény 
javaslatokat. A népgyűlésnek csak annyi joga volt, hogy a vének tanácsa 
által eléje terjesztett javaslatokat elfogadhatta. Azt az államot, ahol a 
hatalom néhány kiváltságos család tagjai közt öröklődik, arisztokratikus 
államnak nevezzük. Spártában az államforma arisztokratikus köztársaság 
volt. A spártai polgárnak mindig alá kellett vetnie magát a közösség 
akaratának, de hogy mi legyen a közösség akarata, abba nem szólhatott 
bele. A közösség nevében mindig csak néhány ember döntött, a többiek 
számára a vak engedelmesség maradt. Egyén és közösség kapcsolata 
nem volt kölcsönös, s így az egyének nem bontakoztathatták ki 
sokoldalúan képességeiket. 

                Az ókori Athén az Attikai félszigeten volt. Ez is erősen tagolt 
hegyvidékes, sziklás terület. Földműveléssel nem nagyon foglalkoztak, 
főként az állattenyésztéssel és a gyümölcstermesztéssel foglalkozik a 
parasztság. Az ipar és a kereskedelem viszont egyre jobban fejlődik. 
Kezdetben Athénban is arisztokratikus köztársaság alakult ki Spártához 
hasonlóan. Viszont itt vált legerősebbé a démosz (szabadok), a köznép. 
Kialakult egy gazdag iparos-, kereskedőréteg, amely politikai 
egyenjogúságáért kezdett harcot, s ebben a harcban nemcsak gazdasági 
erejére, de megnövekedett katonai jelentőségére is támaszkodhatott. (A 
hadászatban ugyanis a korábbi arisztokratikus lovas harcmodorral 
szemben egyre nagyobb lett a nehézfegyverzetű gyalogság szerepe, a 
gyalogság pedig a démosz jómódú tagjaiból került ki.) Ez az iparos-, 
kereskedő réteg szövetkezett az adósrabszolgaság megszűntetéséért 
harcoló parasztsággal. 

        A démosz harcának első eredményeként Drakón arkhón i.e.621- 
ben írásba foglalta a törvényeket. E törvények nagyon szigorúak voltak, de 
mégis a démosz érdekeit szolgálták. Írott törvények lévén, de mégis 
bizonyos fokig határt szabtak az arisztokraták önkényének, akik eddig 
csak a szokásjog alapján jártak el. Az adósrabszolgaságot azonban 
Drakón sem szüntette meg. Ezért a társadalmi harcok folytatódtak, sőt 
egyre élesedtek. 

        Egy arisztokrata származású gazdag kereskedő, Szolón i.e.594- ben 
teljesítette a démosz legfontosabb követeléseit. Szolón reformjai: 
megtíltotta-, eltörölte az adósrabszolgaságot, a fennálló összes adósságot 
eltörölte, a lakosságot vagyon becslés alapján négy osztályba sorolta..... 
lovasok (500 mérő fölöttiek), lovagok (500 és 300 mérő közöttiek), 
ökörfogatosok (300 és 200 mérő közöttiek) és a napszámosok vagy 
béresek (ők voltak a gyalogság és 200 mérőnél kevesebb vagyonuk volt). 
Szolón tehát olyan államrendet tartott helyesnek, ahol az emberek tette, 
véleménye hatással van a közösségre; az egyén felelős tetteiért, szavaiért, 
s ugyanakkor az egyes ember nem vonja ki magát a közösséget érintő 
feladatok vállalása alól. Szolón intézkedései megerősítették a démoszt, és 
korlátozták az arisztokrácia hatalmát. Három politikai csoport alakult ki: a 
síkságiak (ők a Szolón előtti időszakot szeretnék visszaállítani), a 
tengerpartiak (ők a Szolón időszakát szeretnék visszaállítani) és a 
hegyvidékiek (ők földosztást követelnek). Az arisztokrata származású 
        
Peizisztratosz tejhatalma vagyis zsarnoksága i.e.560- i.e.527- ig 
tartott. Ezt a típusú rendszert zsarnokságnak, türannisznak nevezték. A 
türannosz (zsarnok) gazdasági téren a nép érdekeit szolgálta: fejlesztette 
az ipart-, a kereskedelmet és a hadsereget is. A népre adót vetett ki. 
Gazdaságilag megerősítette a démoszt, viszont a politikai hatalmat nem 
adta a nép kezébe. Peizisztratosz bevezette az istenek tiszteletét, például 
Dionűszosz isten tiszteletét aki a szőlő és a bor istene volt. 
        
Peizisztratoszt a trónon két fia követi: Hippiász és Hipparkosz. 
Hipparkoszt megölik, Hippiász pedig elmenekül. 
       
 I.e.508- ban Kleiszthenész arkhón kerül hatalomra. Reformjai miatt 
a politikai vezető szerep a démosz kezébe kerül. Kleiszthenész Attikában 
10 kerületet (phűlét) hozott létre. Minden kerület polgárait 3 csoportra 
osztotta: 
        -parasztok 
        -gazdag iparosok, kereskedők 
        -arisztokraták. 
Minden kerület 50 képviselőt (50-ek tanácsa = bule) küldött az 500-ak 
tanácsába. Az 500-ak tanácsa lett az állam egyik legfontosabb szervezete. 
Mivel minden kerületből mind a három csoport azonos számú képviselőt 
küldött: a gazdag iparosok, kereskedők és a parasztok tehát a démosz, 
mindig leszavazhatta az arisztokratákat. Ezzel a démosz és az 
arisztokrácia közti harc az arisztokrácia javára dőlt el. Megvalósult a 
démosz uralma, a demokrácia.