Emelt történelem érettségi Történelem érettségi

Magyar-török küzdelmek és együttélés a XV.-XVII. században

Előzmények

A 14. században kialakul az Oszmán Birodalom. Oszmán egyesítette a törzseket. 1354-ben Orhán elfoglalta Nikaiát és Gallipolit. I. Murád Drinápolyt foglalta el 1362-ben. A törökök az első rigómezei csatában legyőzték a szerbeket 1389-ben. I. Bajezid 1396-ban elfoglalta Nikápolyt. Bizánc még létezett, így nem jöhetett létre egységes Oszmán Birodalom. 1402-ben Timur Lenk a tatárjaival megtámadta az oszmánokat, ezzel egy kicsit visszavetette őket. 1444-ben volt a várnai csata. 1448-ban volt a második rigómezei csata, amelyet II. Murád meg is nyert. Ezzel a győzelemmel az oszmánok a Balkán urává váltak. 1453-ban II. Mohamed elfoglalja Bizáncot. Ezzel egységes lett a birodalom és lehetőség nyílt nagyszabású hadjáratokra.

Török elleni küzdelmek Luxemburgi Zsigmond idejében

1396-ban Zsigmond vereséget szenvedett a törököktől Nikápolynál. 1397-ben Temesvárom országgyűlést hívott össze. Fel kellett állítani egy végvárvonalat, ami megvédi az országot a töröktől. (Ez a végvárrendszer 1521-ig ki is védte az oszmánok támadásait.) Szükség volt még megfelelő létszámú hadseregre is. Létrejött a telekkatonaság, amely értelmében a földesúrnak 20 jobbágy után egy lovas katonát kellett kiállítania (később 33 után). 1428-ban Galambóc a törökök kezére került, de Nándorfehérvár még a miénk volt. 1437-ben Luxemburgi Zsigmond meghalt. Ezután egy rövid ideig Habsburg Albert uralkodott, majd Jagelló Ulászló.

Hunyadi János küzdelmei

Hunyadi János származását illetően többféle feltevés létezik. Az egyik, hogy egy havasalföldi előkelő családból származott. A másik, hogy Luxemburgi Zsigmond törvénytelen fia. Életcéljának tekintette hazája védelmét és az oszmánok legyőzését. 1442-ben volt a marosszentimrei csata, amely két hullámban zajlott. Az elsőt Hunyadiék elvesztették, a másodikat viszont megnyerték Mezid bég hadaival szemben. Hunyadi akkor akarta megtámadni a törököket, amikor nem számítottak rá. 1443-44-ben volt a hosszú hadjárat (téli hadjárat), aminek a célja Drinápoly elfoglalása volt. Elfoglalták Krusevácot, Nist és Szófiát, de visszafordultak, mert Hunyadi belátta, hogy Drinápolyt nem tudják elfoglalni. Az őket üldöző oszmán csapatokat legyőzték. 1444-ben megkötötték a drinápolyi-békét. Ennek értelmében a török hadisarcot fizetett a magyaroknak és visszaadták Szendrő és Galambóc várát. 1444-ben volt a várnai csata. A pápa ösztönözte I. Ulászlót. De ez viszont hibás döntés volt. 1444. november 10-én súlyos vereséget szenvedtek a töröktől. Itt halt meg Ulászló. 1445-ben országgyűlést hívtak össze. Elfogadták Habsburg Albert és Luxemburgi Erzsébet fiát Lászlót királynak (V. László), de még nem tudott uralkodni, mert gyerek volt. Ekkor találták ki a kormányzói méltóságot. Hunyadi János kapta meg (1446-1452). 1448-ban volt a II. rigómezei csata, ahol Hunyadi vereséget szenvedett. Innentől kezdve a magyar támadó politika abbamaradt. 1452-től már ténylegesen V. László volt a király. Hunyadi kormányzósága megszűnt, de a szava még mindig meghatározó volt. 1453-ban a török elfoglalta Bizáncot, így földrajzilag egységes lett a birodalom. 1456-ban volt a nándorfehérvári ostrom. A várat Szilágyi Mihály védte 7000 emberével. Hunyadi János bandériuma a vár felmentésére indult és segítségükre volt az olasz ferences szerzetes Kapisztrán János által szervezett had is. Feltörték a hajózárat és bejutottak a várba. Kitörtek a várból, majd elfoglalták a török állásokat és a saját ágyúikkal lőtték őket. Itt halt hősi halált Dugovics Titusz. A magyarok diadalt arattak és megvédték a keresztény Európát a töröktől. Hunyadi 3 héttel az ostrom után kitört pestisjárványban halt meg.

Hunyadi Mátyás trónra kerülése és küzdelmei

Hunyadi Jánosnak két fia volt Mátyás és László. V. Lászlót fogságba ejtette László és követelte tőle apja posztját. Az uralkodó kiszabadult, Lászlót lefejeztette, Mátyást pedig Prágában fogságba tartotta. V. László meghalt. 1458. január 24-én megválasztották Mátyást királynak a Duna jegén. 5 évre kormányzónak választották mellé Szilágyi Mihályt. Podjebrád György elengedte Mátyást váltságdíj és leányával való házasság fejében. 1458. februárjára már Magyarországon volt. Bárói rangot adományozott azoknak, akiktől támogatást kapott. Szilágyit kiszorította a pozíciójából. A Szent Koronát visszavásárolta III. Frigyestől 80000 aranyért és Sopronért cserébe. Bécsújhelyi-szerződés révén ha nem lesz jogos örököse Mátyásnak, akkor a korona visszaszáll. 1463-ban hadjáratot indított Bosznia visszafoglalása érdekében. Csak az északi részt sikerült visszafoglalnia Jajca várával együtt. Feleségül vette Podjebrád Katalin, de ő gyerekszülésbe meghalt 1464-ben. Ugyanebben az évben megkoronázták Mátyást a Szent Koronával. Központosított királyi hatalmat épített k, aminek az alapja az első magyar önálló zsoldoshadsereg, a fekete sereg. Voltak köztük magyarok és idegenek is. Bárhol, bármikor bevethetőek voltak. Ennek a hadseregnek a létszáma 20 000 fő volt, a király igyekezett folyamatosan fegyverbe tartani őket, ez emésztette fel a jövedelmek nagy részét. Azért volt szükség a zsoldos hadseregre, mert ez a sereg nem csak a hódítást szolgálta, hanem növelte Mátyás erejét a rendekkel szemben. Magyar Balázs és Kinizsi Pál voltak a hadvezérei. A nehézlovas 3 aranyat, a gyalogos katona 2 aranyat kapott havonta. 1460-tól szervezte. Ütőképes hadsereg volt. 1474-ben behatolt a török Váradig. 1475-ben elfoglalták Szabács várát. A szerb etnikumú dunai hajósok, a sajkások fontos szerepet játszottak a török ellen. Mátyás zsoldot fizetett nekik. 1479-ben Kenyérmezőnél fényes diadalt aratott Mátyás. Ebben Kinizsi Pál és Báthori István erdélyi vajda fontos szerepet játszottak. Mátyás 1483-ban 5 évre szóló békét kötött a törökkel. Ezt az uralkodók 1520-ig újra és újra megújították. A délvidéken ettől még voltak portyázások. 1476-ban Mátyás feleségül vette Aragóniai Beatrixet, de nem született törvényes utóduk. Egy oldalági törvénytelen fia volt, akit Corvin Jánosnak hívtak. Edelpeck Borbála, bécsi polgárlánytól született. Mátyás 2 rendeletet is hozott, amelynek reményében fia trónra juttatását remélte a nádortól és a rendektől, a 1485-ös nádori törvények és 1486-ban a nemesség szerepének erősítése a vármegyében. Mátyás 1490-ben meghalt.

A Jagellók uralkodása és a mohácsi csata

Mátyás halála után Corvin János félreállt. 2 dinasztia szállt harcba a trónért, a Jagelló és a Habsburg uralkodócsalád. Jagelló Ulászló került a trónra (1490-1516), aki egyezkedett Corvin Jánossal. Felfogadta Mátyás zsoldosait. Gyengült a királyi hatalom. A bárók befolyásolható uralkodót akartak. Nem volt egységes a magyar nemezi társadalom. A bárók a Habsburgokat szerették volna a trónra juttatni. 1515-ben volt 2 Habsburg-Jagelló házasságkötés. A bárókkal szembe voltak a nemesek Szapolyai János erdélyi vajda vezetésével, akik kimondták, hogy ezek után csak magyar uralkodót fognak választani. 1516-ban meghalt II. Ulászló. II. Lajos került a trónra (Jagelló; 1516-1526)), aki még csak 10 éves volt. Kineveztek egy tanácsot mellé, így még tovább gyengült a királyi hatalom. Folytatódtak a rendi küzdelmek. Werbőczy István kiadta a Tripartitumot (Hármas könyv) 1517-ben a saját pénzén. Ebben a nemesek érdekét képviselte. Az 1222-es Aranybullára épült (ez lesz a magyar jog alapja 1848-ig). Csak a nemességet ismeri el nemzettagnak, a jobbágyságot nem. A jobbágyság terhei megemelkedtek. 1514-ben indult egy keresztes hadjárat a törökök ellen. Ennek az egyik fontos vezetője Dózsa György volt. 1514-ben volt a Dózsa féle parasztháború. Ezt Temesvárnál leverték Szapolyai János hadai. Dózsát és az alvezéreit kivégezték. Az Oszmán Birodalom megerősödött. Magyarországon megosztottság volt. A végvárak már nem igen tudták visszatartani a törököt. 1521-ben az oszmánok elfoglalták Szabácsot és Nándorfehérvárt. A nemesi és bárói ellentétek miatt a törökök könnyen támadhattak. I. Szulejmán 1526. augusztus 29-én megtámadta Mohácsot. Ez a csata 2 óra alatt lezajlott. Nem egyesítették a magyar hadsereget és nem volt itt mindenki. A törökök győzelmet arattak, sok magyar elesett. Ezután az oszmánok kivonultak.

1526-1568

Magyarország két tűz közé került. Lajos halála után jelentkeztek a trónkövetelők: Szapolyai János és Habsburg Ferdinánd. Magyarországon kettős királyválasztás történt. Az ország ezzel két részre szakadt. Polgárháború zajlott kettejük között. Szapolyai szövetségest keresett és a törökhöz fordult segítségért. Ebből nem lett semmi. 1533-ban a törökök és a Habsburgok kötöttek egy egyezséget. 1538-ban a két király megkötötte a Váradi-egyezményt. Ez titokban zajlott, hogy a törökök ne tudják. Ez arról szólt, hogyha Szapolyai meghal, akkor Ferdinánd kapja az országot. 1540-ben Szapolyai meghalt. Előtte magához hívatta a legfőbb bizalmasait Fráter Györgyöt és Török Bálintot. Azt kérte tőlük, hogy ne tegyenek eleget a Váradi-egyezménynek és fiát János Zsigmondot juttassák a trónra. Fráter György a töröktől kért segítséget. 1541-ben Budára jöttek tárgyalni és csellel elfoglalták augusztus 29-én. Ezzel az ország három részre szakadt: Királyi Magyarország, Török Hódoltság, Erdély. Izabella Szapolyai felesége vette át az irányítást. 1541-ben megkötötték a Gyalui-egyezményt Ferdinánddal. Lemondott volna Ferdinánd javára az országról Izabella, ha ő segít kiűzni a törököt Budáról. 1547-ben a Habsburgok és az oszmánok békét kötöttek. 1549-ben Fráter és Ferdinánd egyezkedtek (Nyírbátori-egyezmény). 1551-ben Fráter Györgyöt meggyilkolták a Habsburgok. Folyamatos várháborúk zajlottak a törökkel. 1552-ben még nem sikerült elfoglalniuk Eger várát. Szolnok, Temesvár és Drégely vára elesett. 1556-ban a török ostromolta Szigetvárat, ami el is esik. A védők az utolsó csepp vérükig küzdöttek. Itt halt meg I. Szulejmán. 1568-ban a Habsburgok és a törökök megkötötték a Drinápolyi-békét.

A három részre szakadt ország

Török Hódoltság: Az Oszmán Birodalom felügyelete alatt állt. Vilajetekre és szandzsákokra osztották. Sokan elmenekültek innen. Itt kettős adóztatás volt, ami nem érte meg az itt élőknek. A pasa volt a vilajet vezetője. A diván volt a pasa tanácsadó testülete. A kádi a bíró, a defterdár pedig az adószedő volt. Életben volt ebben az időszakban a gyerekadó. Az itt élők folyamatos létbizonytalanságban éltek. A törökök nem rombolták le a templomokat és a várakat. Inkább építkeztek, különböző fürdők, minaretek emelkedtek. Különböző növényeket hoztak be. Ők hódítóként voltak jelen.

Erdélyi Fejedelemség: 1570-ben a Speyer-i egyezmény értelmében született meg. János Zsigmond lemondott a királyi címről és ő lett Erdély fejedelme. A török vazallus államként kezelte ezt a területet. Erdély adózott a töröknek, ez az éves jövedelem 10%-át jelentette. Később Báthori István és Báthori Zsigmond is lesznek fejedelmek. Királyi Magyarország: Habsburg fennhatóság alatt állt. Új végvárvonalat hoztak létre a Török Hódoltság határán. Rendi dualizmus jellemzi ezt a területet (király+rendek együtt kormányoztak).

15 éves háború

Az 1568-as Drinápolyi-béke ellenére voltak portyázások. Ebből bontakozott ki a 15 éves háború.

1. szakasz (1591-1596): A törököknek volt egy sikertelen ostromuk Sziszek vára ellen, de 1593-ban viszont elfoglalták Sziszeket és Veszprémet. Pálffy Miklós válaszhadjáratot indított. Rohány és Fülek várát vissza is foglalta. 1594-ben a pápa indított egy törökellenes hadjáratot. Ehhez csatlakozott Erdély, Moldva és Havasalföld is. 1595-ben Bocskai István vezetésével Gyurgyevónál legyőzték a törököket. 1596 őszén Egert ostromolta a török és el is foglalta. Mezőkeresztesnél volt a döntötő ütközet, amit az oszmánok nyertek.

2. szakasz (1596-1604): 1598-ban Váradot ostromolta a török sikertelenül. 1600-ban elfoglalták viszont Kanizsát. Báthori Zsigmond erdélyi fejedelem ellen fellépett Vitéz Mihály és Basta. Le is győzték őt. Basta megölette Vitéz Mihályt és ő lett Erdély fejedelme. 1603-ban Székely Mózes volt az erdélyi fejedelem néhány napig. Kisérletet tett Basta elüldözésére sikertelenül. Ezután Basta feldúlta Erdélyt és elmenekült.

Téli hadjárat:

Lipót császár (1657-1705) azonban tárgyalásos úton akarta rendezni az ellentéteket a törökkel. Erre 1663 őszén a török támadott, s elfoglalta Érsekújvárt. A császár Zrínyi Miklóst nevezte ki a magyarországi hadak főparancsnokává. A francia király és a Rajnai Szövetség segéderőket küldött Magyarországra. A Zrínyi vezette szövetséges hadak 1664 elején benyomultak a Dráva menti hódoltságba (téli hadjárat). 1664. február 2-án az eszéki Dráva híd felégetésével megszüntették a kapcsolatot a dunántúli török várak és a délebbre fekvő török őrségű erősségek között. Lipót és a haditanács azonban a védekező háború mellett foglaltak állást. Zrínyit még januárban Raimondo Montecuccoli váltotta le a főparancsnokságról, aki a végsőkig halogatta a megütközést a törökkel. 1664. augusztus 1-jén, a Rába folyó szentgotthárdi gázlójánál végre vállalta a csatát és győzelmet aratott. A csata után megkötött vasvári béke (1664. augusztus 10.), nagy felháborodást keltett a magyar rendek körében, mivel a királyi Magyarország rovására elismerte a török foglalásokat. Az elégedetlenség végül a Wesselényi-féle összeesküvéshez vezetett, amelyet aztán a bécsi udvar megtorlása követett. A török kiűzése Magyarországról

Előzmények: A XVII. század végére Magyarország négy részre szakadt. A Dunántúlt a Habsburgok, a Felvidéket Thököly Imre, Erdélyt Apafi Mihály, és az ország középső részét a Porta tartotta a kezében. 1681-ben a török birodalom befejezte az oroszokkal vívott háborút. A szultán ezután egy nagy nyugati támadás tervét fontolgatta. Erre ösztönözték Thököly katonai és politikai sikerei is. IV. Mehmed 1683 májusában kinevezte Kara Musztafa nagyvezért a Lipót császár elleni háború parancsnokává. Csatlakozásra szólította fel vazallusait, Apafi Mihályt és Thököly Imrét. A császári katonaság Magyarországot feladta, és visszavonult Bécs védelmére. A török sereg végigvonult az országon, de csak néhány kisebb várat foglalt el (Veszprémet, Tatát), elsősorban Bécs ellen indult. Majdnem két hónapig kitartó, 120 ezer főből álló török ostromgyűrű vette körül az osztrák fővárost. A gyűrűt Sobieski János lengyel király és Lotharingiai Károly császári fővezér vezetésével lengyel, bajor, szász és a császári csapatok roppantották szét 1683 szeptemberében a Bécsi csatában. Thököly már ez előtt vereséget szenvedett.

Az első sikeres hadjárat: A megtámadottak végre komoly ellentámadásra szánták el magukat. 1684-ben XI. Ince pápa kezdeményezésére létrejött a Szent Liga, a Habsburg-birodalom, Lengyelország és Velence törökellenes szövetsége. (Később csatlakozott hozzá Oroszország, és a bajor, a szász és a brandenburgi választófejedelem is küldött zsoldosokat.) A pápa hatására XIV. Lajos semlegességet ígért a harcok idejére, így Lipótnak nem kellett félnie egy esetleges francia hátbatámadástól. Az egész Európából összegyűlt katonákkal meginduló támadás elsöprő győzelmeket hozott. Az invázió először a törökökre támaszkodó Thököly hatalmát söpörte el. A megyei nemesség nagy része cserbenhagyta, katonái zöme pedig átállt a császáriak oldalára, hogy segítsen mielőbb megszabadítani az országot a töröktől. 1684 folyamán a Szent Liga csapatai visszafoglalják Visegrádot, Vácot. Megpróbálkoznak Buda ostromával is, de azt erős török helyőrség védi, így kísérletük kudarcba fullad. 1685-ben Velence is támadást indít a Porta ellen a Balkánon. A császári csapatok elérik Erdélyt. 1686 júniusában a szövetségesek megindítják Buda ostromát. A vár alá jóformán egész Európa elküldte fiait. Sok magyar katona is harcolt a seregben, a mintegy 15 ezer főt számláló magyar csapatok az ostromló seregek egyötödét jelentették. 1686. szeptember 2-án 145 év után szabaddá vált Buda. A várat Abdurrahman budai pasától szerezték vissza. A csatában a korjellemző várostromtechnikáit (így robbanóanyagokat, sáncrendszert) alkalmaztak. A siker után folytatódott az előre nyomulás a hódoltsági területeken. Lotharingiai Károly katonái folytatták a török kiűzését. 1687. augusztus 12-én Nagyharsánynál, a második mohácsi csatában megverték Szulejmán nagyvezér hadait. Ez a győzelem azért volt nagyon fontos, mert így szabaddá vált az eszéki híd, ami ekkor az egyetlen átkelőhely volt a Dráván. Ebben az évben a szövetségesek elfoglalták Eszéket és Egert is. 1688-ban Munkács, Lippa és Belgrád visszafoglalása következett. 1689-ben már Szerbia jó részéről is kiszorultak a törökök.

A török kiűzésének közjogi és politikai következményei:

A Habsburg-hatalom megerősödött Magyarországon. A török kiűzéséből a császári csapatok oroszlánrészt vállaltak. Az 1687. évi pozsonyi országgyűlésen I. Lipót jól kiaknázta a magyar rendek – Buda visszavétele után tapasztalható – engedékenyebb hangulatát. A rendek lemondtak a szabad királyválasztásról, és elismerték, hogy a Habsburg uralkodók fiúági leszármazottai egyszerűen öröklik a magyar koronát (örökös királyság). Ugyancsak lemondtak az Aranybullában rögzített ellenállás jogáról. A bécsi udvar követelésére a magyar nemesek rákényszerültek az idegen urak befogadására is. Sok császárhű idegen kapott birtokot Magyarországon (főleg katonák). A jobbágyságra nehezedő állami adóterhek megnövekedtek. A parasztháztartások különösen a katonák elszállásolását, élelmezését (porció) sínylették meg, mert a fegyveresek túlkapásai nem ismertek határt. A szállítási kötelezettség (forspont) hosszú időre elvonta a jobbágyot az otthoni munkától. A harcok elültével napirendre került az ország új berendezésének kérdése. Az egykori hódoltság területét a Habsburgok új szerzeménynek tekintették, s az ottani birtokügyek intézésére megalakították az Újszerzeményi Bizottságot (Neoaquistica Comissio, 1688). A Bécsben működő testület alaposan megválogatta, hogy kit helyez vissza régi birtokaiba. Aki nem tudta hiteles oklevéllel igazolni jogait a kérelmezett földekre, elutasították, s a gazdátlan területeket kincstári tulajdonba vették. Aki visszakerülhetett ősei birtokára, „fegyverváltság” címén kénytelen volt kifizetni a birtok becsült értékének 10%-át. Az új berendezkedés a társadalom egyéb rétegeit is kiforgatta eredeti állapotukból. Mivel a török elleni védelmi vonalra már csaka déli határvidéken volt szükség – ahol a Habsburgok létrehozták a szerb határőrvidéket – , az ország belsejében fekvő végvárak katonaságát elbocsátották. Sok végvár felrobbantását elrendelték, hogy azok ne váljanak a bujdosók, a császáriak ellen fellépők támaszpontjaivá. A császár a hajdúk katonai szolgálataira sem tartott igényt, majd megszüntette kiváltságaikat.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük