Történelem érettségi

A téli hadjárat és a szabadságharc bukása

1849. május 21-én Buda vára magyar kézbe került. Ferenc József segítséget kért I. Miklós orosz cártól. A cár félve, hogy a forradalom tüze Lengyelországra is átterjed, illetve befolyásának növekedését remélve, kétszázezres hadsereget küldött Magyarországra.

A nemzetiségiekkel folyó tárgyalásokon a magyar kormány a nyelvhasználatban és a jelképek alkalmazásában számos engedményt tett, de a területi autonómia megadásától elzárkózott. Megegyezés csak a románokkal született. Ezen a megállapodáson alapult az időközben Szegedre költöző országgyűlés nemzetiségi határozata is. A határozat széleskörű nyelvhasználatot biztosított a közigazgatásban és az oktatásban. Ugyanakkor elismerte a magyar államnyelvet,s gyakorlatilag nem tartalmazta a területi autonómiát.

Az országgyűlés a nemzetiségi határozattal egy időben fogadta el a zsidóság egyenjogúsítását (emancipációját).

A szabadságharc veresége:

Az orosz csapatok 1849. június közepén léptek magyar földre, és ekkor indult meg nyugatról a császáriak ellentámadása. A császári sereg újonnan kinevezett főparancsnokától, az idős Haynautól kemény fellépést és gyors győzelmet vártak.

A nyomasztó túlerő ellenében Görgey és tisztikara egyetlen megoldást látott, hogy még az oroszok felvonulása előtt döntő vereséget mérjenek az osztrák haderőkre, majd kompromisszumot csikarjanak ki az uralkodóból. A döntő csapás előfeltétele az erők koncentrálása lett volna a főhadszíntéren, Komárom erődrendszere körül.

Kossuth először elfogadta Görgey tervét, azonban rövidesen Szegedet tűzték ki az összpontosítás helyéül. Mire seregével Görgey Aradra ért, Bem seregei már felmorzsolódtak Erdélyben az oroszokkal vívott csatákban, majd Segesvárnál teljesen megsemmisültek (július 31.)

Dembinski azonban harc nélkül feladta Szegedet, majd a város közelében csatát vesztett Haynauval szemben (augusztus 3-5.) Temesvárnál Bem vette át a főparancsnokságot, aki vállalta a csatát a magyar fősereget üldöző Haynauval szemben. A magyar sereg döntő veresége után Kossuth lemondott, a katonai és polgári hatalmat Görgeyre ruházta.

Görgey, miután a császáriak az elfogott tisztek közül többet kivégeztek, Világosnál, az oroszok előtt 1849. augusztus 13-án feltétel nélkül letette a fegyvert.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük