Történelem érettségi

Az ókori Izrael (zsidó állam) története és a zsidó vallás

  1. Névmagyarázat. A zsidó állam kialakulásának helye

A zsidó államot Izraelnek nevezzük. A szó eredeti értelme: Izrael = „Aki megharcolt Istennel”. Az elnevezés Jákob történetére utal, aki egy éjjelen megharcolt az Úr angyalával, s elnyerte az Izrael nevet.

A zsidó állam megismeréséhez az egyik legfontosabb forrásunk a Biblia Ószövetségi1 része. Az Ószövetség családok-nemzetségek történetébe ágyaztatva ismerteti a zsidóság múltját.

A zsidó állam szülőhazája Kánaán (az ígéret földje). Kánaán a Jordán-folyó és a Földközi-tenger közötti vidék. Itt vezet keresztül a környék legfontosabb kereskedelmi útvonala, a „királyi út”. A kereskedelem központja Damaszkusz volt, a „szamarak városa”. A kereskedelmi út mentén városállamok húzódtak, melyeket III. Thotmesz fáraó győzött le a megidói csatában a kr.e. 15. században. 250 éven át itt húzódott az egyiptomi és a hettita birodalom határa. Az égei vándorlás megdöntötte a hettita államot, s régi határai mögé kényszerítette Egyiptomot. A térség élete felbolydult: már nem volt olyan állam, amely összetartotta volna az itt élőket. A városok egy részét a filiszteusok szállták meg. E korból való az első olyan forrás, mely a zsidóságot említi.

  1. A zsidó nép eredete. Az államalapítás

Sémi eredetű nép, akik a Kr.e. XIII. században jelentek meg Kánaánban. Elő-Ázsiából származnak, a kr.e. 18. században délnyugat felé, a hükszoszokkal együtt sodródnak Egyiptomba (Lásd a Bibliában Jákob és József történetét). Az egyiptomiak habirunak nevezték a beköltözőket (poros lábúak: mert gyalogosan vándorló nomádok voltak). A zsidóság megjelenését Kánaánban az Egyiptomból való kivonuláshoz és Mózes személyéhez köti a hagyomány. Ugyanekkor kelet felől is érkeznek ide zsidók, a hagyomány szerint Ábrahám2 vezette őket.

A Kánaánba érkező nép összeolvad egy a Kr.e. XV. századtól itt élő népcsoporttal, s a két nép keveredéséből alakul ki Izrael egységes népe. A kialakult népnek számos harcot kellett vívnia a filiszteusokkal (fejlettebb városi kultúrájú ellenfeleik) (Sámson, Dávid és Góliát történetei). A hosszú harcokban a 12 zsidó törzs szövetséget kötött, e szövetség vált később a szervezett állam alapjává.

A Kr.e. XI. században két nagyobb, szervezett egység jön létre: a déli Judea és az északi Izrael. A két területet a déliek egyesítik Dávid alatt (Kr.e. 1010-970). Dávid elfoglalta, majd fővárosává Jeruzsálemet tette, s a szomszédos területeket is ellenőrzése alá vonta. Államát egyiptomi mintára szervezte meg, bevezette az írásbeliséget is. Az északi törzsek lázadásai ellenére utódára sikerült egy szilárd államalakulatot hagynia. Dávid utóda Salamon (Kr.e. 970-930), aki Izraelt a térség „mini” nagyhatalmává teszi. Ő az, aki 12 körzetre osztja Izraelt, egyiptomi feleséget választ magának és kiváló kapcsolatokat épít ki Föníciával.

  1. A zsidó vallás

Monoteista vallás. Egy Isten van, Jahve. (Jahve valaha a tűz, láng és vihar sivatagi istensége volt). A Kr.e. VI. századtól nevének kiejtése tabu.

A zsidó nép nem ismeri el más népek, más városok isteneit.

Izrael Isten választott népe. A választott néppel az Úr szövetséget kötött, melyet megerősített azzal, hogy törvényt adott népének. Ez a Tóra. A törvények legfontosabb csoportja a Tízparancsolat, melyet Isten két kőtáblán nyújtott át az egyiptomi kivonulás vezetőjének, Mózesnek. A törvény szabályozza az adásvételt, öröklést, házasságot, büntetést, a vallási szertartások rendjét.

A vallás szentként tiszteli az ősatyákat (pátriarchákat). Az ősatyák (Ábrahám3, Izsák, Jákob) kötötték az Úrral az első szövetségeket. A szövetségkötés jelképe a körülmetélés.

Miután a nép újra s újra eltávolodik a törvénytől a szövetséget újra meg újra meg kell újítani. Erre hivatottak a próféták. A próféták ápolják a hagyományt, a Talmudot is. A Talmud a Kr.e. V. századtól a Kr.u. V. századig tartó korszak vitáinak, bölcsességeinek, szónoklatainak gyűjteménye.

Jahve kultuszának középpontja a jeruzsálemi templom4. Itt helyezték el a „frigyládát”, mely a szövetség jelképe, s benne Mózes két kőtábláját.

  1. Izrael hanyatlása

Salamon uralkodása alatt egyre nő az elégedetlenség (pl. a magas adók stb. miatt). Júdea és Izrael elszakad egymástól. A tömegek romló életkörülményei és a vezető réteg távolodása Jahve kultuszától elégedetlenséghez vezetett. Látnokok, jósok léptek fel (a legismertebb Illés próféta), akik egyaránt ostorozták a nép kifosztását és az elfordulást Jahvétól. Ezek a próféták maguk köré gyűjtötték a népet, s megjövendölték Isten büntetését az idegen istenek tisztelete miatt. Az idegen támadás pedig be is következett:

Kr.e. 925-ben az egyiptomiak kifosztják Jeruzsálemet (Sesonk fáraó).

Kr.e. 721-ben az asszírok (II. Sarrukin) támadása következik be. Az asszírok a zsidó lakosság egy részét Asszíriába telepítik. Ezzel az északi országrész megsemmisült. A déli terület – Judea – a teljes meghódolás és adófizetés árán menekült meg a pusztulástól, és átvészelte a véres hódítások korát. Jeruzsálem urai változtattak belső politikájukon: az egység érdekében kiegyeztek a próféták mozgalmával, és könnyítettek a nép sorsán. Szakítottak az idegen kultuszokkal, és csak Jahvét ismerték el a zsidók egyetlen istenének, s csak az ő jeruzsálemi szentélyében lehetett tisztelni az Istent. De a déli országrész sem kerülte el a megpróbáltatásokat:

Kr.e. 587-ben az újbabilóni birodalom szállja meg Jeruzsálemet (Nabu-kudurri-uszur). Ekkor történik meg a zsidó nép jelentős részének Babilónba telepítése. (Lásd „babilóni fogság”. A fogság időszakában jelentős változás történt vallási életükben. Jahve a zsidók felett uralkodó egyetlen istenségből a mindenség teremtőjévé és a földkerekség egyetlen istenévé vált. Jeremiás próféta megjövendölte a nép visszatérését, a megváltást5.) A visszatérés 52 év múlva valósul meg, amikor a perzsák elfoglalják Babilónt, s ez lehetővé teszi a visszatérést.

1 Az Ószövetség a tárgyalt események után kb. 500 évvel keletkezett.

2 Ábrahám Mezopotámiában, Úr városában élt családjával. Egy alkalommal elpusztította az ember által készített istenszobrokat, ezért el kellett hagynia szülőföldjét. Hárán városába települt át, de innen is tovább ment az Úr parancsára Kánaán felé. Idős korában született fia, Izsák. Az ő gyermeke volt Jákob, s az ő 12 fia már a 12 zsidó törzset jelképezi. Az éhínség elől Jákob fiai Egyiptomba vándoroltak. A legkisebb testvér, József jóvoltából a zsidók békében éltek és sokasodtak Egyiptom földjén. De az egyiptomiak megirigyelték gyarapodásukat és szembefordultak velük. A fáraó el akarta pusztítani őket. Elrendelték, hogy a zsidó fiúgyermekeket öljék a Nílusba. Az egyik fiúcskát, Mózest azonban vesszőkosárba tették, s úgy eresztették a vízre. Őt a fáraó lánya találta meg, felneveltette, s előkelő férfiú lett belőle. Mikor vérei mellé állt, menekülnie kellett. A Sinai-félszigeten kóborolt. A zsidók istene, Jahve égő csipkebokor képében megjelent neki, s elküldte őt, hogy hozza ki népét Egyiptomból, s vezesse őket Kánaán földjére. Mózes teljesítette Jahve parancsát, s nagy nehézségek árán kivezette népét Egyiptomból. A sivatagban az Úr táplálta a zsidókat, s törvényt adott választott népének. Kemény harcok árán végül Mózes Kánaán határáig vezette népét, de ő már nem léphetett az új haza földjére.

3 Ábrahám Mezopotámiában, Úr városában élt családjával. Egy alkalommal elpusztította az ember által készített istenszobrokat, ezért el kellett hagynia szülőföldjét. Hárán városkába települt át, de innen is tovább ment az Úr parancsára Kánaán felé. Idős korában született fia, Izsák. Az ő gyermeke volt Jákob, s az ő 12 fia már a 12 zsidó törzset jelképezi. Az éhínség elől Jákob fiai Egyiptomba vándoroltak. A legkisebb testvér, József jóvoltából a zsidók békében éltek és sokasodtak Egyiptom földjén. De az egyiptomiak megirigyelték gyarapodásukat, és szembefordultak velük. A fáraó el akarta pusztítani őket. Elrendelte, hogy a zsidó fiúgyermekeket öljék a Nílusba. Az egyik fiúcskát, Mózest azonban vesszőkosárba tették, s úgy eresztették a vízre. Őt a fáraó leánya találta meg, felneveltette, s előkelő férfiú lett belőle. Mikor vérei mellé állt, menekülnie kellett. A Sinai-félszigeten kóborolt. A zsidók istene, Jahve égő csipkebokor képében megjelent neki, s elküldte őt, hogy hozza ki népét Egyiptomból és vezesse őket Kánaán földjére.

Mózes teljesítette Jahve parancsát, s nagy nehézségek árán kivezette népét Egyiptomból. A sivatagban az Úr táplálta a zsidókat, s törvényt adott választott népének. Kemény harcok árán végül Mózes Kánaán határáig vezette népét, de ő már nem léphetett az új haza földjére.

4 Ma már nincs meg.

5 Dániel, a Júdeából származó előkelő ifjú a babilóni király fogságában sínylődött, s látnoki képességeinél fogva meg tudta fejteni Belsaccar király álmait. A király álmában hatalmas szoborkolosszus jelent meg, melynek feje aranyból, melle és karjai ezüstből, hasa és oldalai rézből, lábszárai vasból, lábai pedig vasból és agyagból voltak. A szobrot egy kő ledöntötte. Ebből Dániel az agyaglábú babilóni kolosszus ledőlését jósolta. „Megmérettettél és könnyűnek találtattál”. (Mene, tekel, ufarszin). S valóban, a várost még az álomfejtés éjjelén elfoglalták a perzsák.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük