1. A magyarság száma
A világon napjainkban kb. 14 millió magyar anyanyelvű ember él. Ez a szám folyamatosan változik, sajnos csökkenő tendenciát mutat. A többség a Kárpát-medence területén él.
A magyar nyelv a közepes elterjedtségű nyelvek közé tartozik.
2. A határon túli magyar anyanyelvűek csoportjai
a) Atörténelmi kisebbség csoportjába azok tartoznak, akik a történelmi Magyarországtól más országokhoz elcsatolt területeken élnek (pl. Burgenland, Felvidék, Kárpátlja, Erdély, Vajdaság területén). Ez az őshonos magyar kisebbség eredeti lakóhelyén él évszázadok óta.
b) Magyarországon kívül, más országokba bevándorló magyarok főként Nyugat-Európában és Amerikában élnek.
c) Amennyiben a nem anyanyelvű állam hatósága alatt egy tömbben, de a nyelvhatártól elszakadva él egy kisebbség, szórványnak nevezzük. Ennek a csoportnak a legrégebbi ágát a moldvai csángók alkotják. A csángók a 13. század végén vándoroltak ki Közép-Erdélyből.
Azokat a népcsoportokat, amelyek nem anyanyelvi területen élnek, kisebbségnek nevezzük. Napjainkban a kisebbségi jogok azt kívánják biztosítani, hogy a kisebbségek egyenlőségben élhessenek a többséggel, kultúrájukat, nyelvüket, vallásukat megtarthassák. Ezeket nemzetközi egyezmények is biztosítják, pl. A regionális és kisebbségi nyelvek európai chartája (1992), Nyelvi jogok egyetemes nyilatkozata (1996).
3. A magyar nyelv használata a határon túl
a) A határon túli magyarság a magyar nyelvnek helyi változatait beszéli: alapja a helyi nyelvjárás, így például Szlovákiában a palóc, Romániában a mezőségi, székely, mondvai.
b) Megfigyelhető az a jelenség is, hogy az érintkezés, kapcsolat hatására két- vagy többnyelvű változat jön létre (ezt kontaktusnyelvnek nevezzük).
4. Nyelvi eltérések, nyelvhasználati különbségek
A környező országokban indoeurópai nyelveket beszélnek. Ez hatással van a magyar nyelv használatára is. Például:
– a határon túli magyar nyelvváltozatokban a jelentéssűrítő szóösszetétel helyett gyakran széttagoló formákat használnak: légtér – légi tér, telefonál – telefont ad
– A legszembetűnőbb a szókészletbeli különbségek (pl. : romániai magyar: vesz egy taxit – taxiba száll; szlovákiai magyar: alapiskola – általános iskola ; kárpátaljai magyar: beteglapon van – táppénzen van; szerbiai magyar: batri – elem; szlovéniai magyar: villanyláb – villanyoszlop stb.)
5. Akétnyelvűség bilingvizmus)
Azt a személyt nevezik kétnyelvűnek, aki két vagy több nyelven tud kommunikálni.
Additív (hozzáadó) kétnyelvűségről beszélünk, ha az egyén az adott társadalomban az anyanyelvén kívül elsajátított egy másik nyelvet is, és azt használhatja.
Szubtraktív (felcserélő) kétnyelvűség esetén viszont az anyanyelv háttérbe szorul, lassan leépül, az anyanyelvi kultúra lassan elvész.
6. Kettősnyelvűség (diglosszia)
Ha egyetlen nyelvnek a különféle nyelvváltozatait beszéljük, kettősnyelvűségről van szó. Pl. egy diák az iskolában a köznyelvet, diáknyelvet használja, ám vidéki lévén otthon a tájnyelvet is.
7. A kisebbségi nyelvek helyzete
a) Nyelvcseréről akkor beszélünk, ha egy nyelv használatáról folyamatosan áttérnek egy másik nyelv használatára. Ez olyan országokban jellemző napjainkban, ahol a nyelvek használata tartósan egyenlőtlen (pl. a bevandárló magyar elsajátítja az adott ország nyelvét, sajátját egyre kevésbé használja, erről a problémáról ír – többek között – Márai Sándor Halotti beszéd c. versében).
b) Ahol lehetséges, igyekeznek a nyelvmegőrzésre törekedni, ezt szolgálja a nyelvi tervezés (nyelvi stratégia kidolgozása), nyelvpolitika (döntések, nyelvtörvények, szabályok), nyelvművelés (nyelvápolás, nyelvhasználat gondozása).
c) Nyelvfelélesztésre is van példa (a héber nyelv esetében).
