Károly Róbert trónra kerülése az interregnum időszaka (1301-1308) után a tartományúri családok legyűrése után történt meg, ami által újrateremtette a magyar királyi hatalmat és tekintélyt; megóvta az országot attól, hogy független tartományokra hulljon szét. A küzdelem alatt a királyt támogató köznemesek közül többen a bárók közé emelkedtek, és ugyancsak az uralkodó támaszai lettek az Anjouk külföldről jött legjelentősebb hívei.
A központi hatalom megerősítésére pénzügyi reformokat hajtott végre:
1320-as években feltárt körmöcbányai aranylelőhelyek nagyban elősegítették a királyi jövedelemforrások átcsoportosítását.
Az arany kiaknázására külföldről bányászokat telepített be, és a nemesérc forgalmának királyi monopóliumát úgy biztosította, hogy a bányászatból a birtokosok is hasznot húztak:
Károlynak lehetősége adódott regálejövedelmek (királyi felségjog alapján szerzett jövedelmek) növelésére (gazd.-i fejl., sok ásványkincs – arany, ezüst, só). Reformjai kidolgozásában nagy szerep jutott gazdasági ügyekért felelős tárnokmesterének, Nekcsei Demeternek.
A források szerint 1326-tól vezette be a király az új magyar aranypénzt, a firenzei fiorino d’oro mintájára vert értékálló aranyforintot, ami Európában igen kedvelt volt. Az aranyforint váltópénze az ezüst garas és az ezüst dénár volt, amelyet cseh mintára vertek.
A bányászati reformok mellett bevezeti a pénzverés monopóliumát. Eszerint csak az uralkodó verethetett pénzt, ami felszámolta a pénzügyi sokszínűséget. A kibányászott nemesércet a királyi pénzügyi igazgatás helyi szerveinek, a kamaráknak kellett beszolgáltatni. Itt a földesúr a tiszta fém súlyának megfelelő súlyú pénzt kapott vissza. Ezzel a királyi kincstár 30-50%-os haszonhoz jutott (kamara haszna).
Az értékálló pénz bevezetése után a király nem élt a pénzrontással és az évenkénti kötelező pénzbeváltással (kamara haszna), s bevételtől esett el. Ennek pótlására vezette be Károly Róbert a kapuadót (portális adót). Ezt azoknak a jobbágyoknak kellett fizetniük, akiknek a kapujukon befért egy megrakott szénásszekér. Ez volt az első, csak parasztokra kivetett állami adó.
A kincstár hasznát látta a kereskedelmi forgalom növekedésének is. Az északi- és nyugati-kereskedelemre harmincad, a déli kereskedelemre huszad vámot vetett ki.
A pénzverő kamarákat polgároknak adta bérbe, akik előre kifizették a jövedelmeket (Körmöcbánya, Selmecbánya, Besztercebánya)
Kronológia:
Állandó értékű aranypénz verése
1327 Bányareform
Visegrádi királytalálkozó
A kapuadó bevezetése
Fogalmak:
honor: valamennyi országos tisztség és azok a királyi várak, birtokrészek, amelyekkel a király hűséges híveit megadományozta. Az adományozás megbízás volt a honorhoz kötődő igazgatási, bíráskodási, katonai, stb. feladatok ellátására. A megadományozott élvezhette a honorhoz tartozó összes jövedelmeket. Az adomány személyhez kötődött, s a király bármikor visszavehette. Az Anjouk idején a honorok révén működött a közigazgatás, az igazságszolgáltatás és a honvédelem; nem a saját birtok, hanem elsősorban a honorok birtoklása révén tartozott valaki az ország előkelői (bárói) közé. Ez magyarázza az Anjou-kori arisztokrácia királyhűségét is. Jelentősége a XV. századra megszűnt.
urbura: A pénzveréshez a nemesfémet a magyarországi bányák adták, ezért megerősítette a nemesérc monopóliumát, vagyis kötelezte az embereket, hogy minden nemesfémet az uralkodónak szolgáltassák be. Ha valaki ezt nem tartotta be, akkor azt súlyosan megbüntették. Ugyanakkor, ha a magánföldesúri birtokon nemesfémet találtak, akkor a király elvette azt a birtokot, és helyébe cserebirtokot adományozott. Ám ezek a birtokok sokszor rosszabb minőségűek voltak, és a birtokosnak itt ismét fel kellett építenie házát, ami nagy költségekkel járt, ezért gyakran eltitkolták a bányákat. Károly Róbert bevezette az urburát (bányaadó): a király kiváltságolt bányászai az egész ország területén szabadon bányászkodhattak, de a kitermelt fémek bizonyos hányadát a királyi kincstárba kellett befizetni, és mértéke az arany esetén 1/10-e, ezüst esetén 1/8-a volt a kibányászott mennyiségnek. Annak érdekében, hogy a földesurak ne titkolják el a földjükön levő lelőhelyeket, a király az urbura 1/3-át átengedte annak, akinek a területén feltárták a nemesfémet. Ez az intézkedés jelentősen fellendítette az arany és ezüstbányászatot, és Magyarország e téren jelentős országgá vált.
kamara: a XIII. századtól a királyi jövedelmeket bérlő intézmény, amely a kincstár felé szerződés alapján teljesítette vállalt befizetési kötelezettségeit. Magyarországon: pénzverő, só és bányakamarák. A kamarák bérlői a kamaraispánok, akik saját familiárisaikat alkalmazták a jövedelmek kezelésére, s a tárnokmester, majd a kincstartó ellenőrizte őket.
Háttér:
Magyarország jelentős ásványkincs-hatalom. Évi 1 tonna arany az európai termelés jelentős részét tette ki, és az ezüst (10 tonna) és sóbányászat is jelentős volt.
A király ezért elsősorban a nemesfémbányászatot támogatta.
Átengedte a föld birtokosának a bányászok által fizetett bányabér (urbura) harmadát. Ezáltal érdekeltek lettek a bányák megnyitásában.
A kitermelt nemesfémet a termelőknek nyers állapotban kellett beszolgáltatniuk a felállított 10 pénzverő kamara egyikénél, ahol vert pénzt kaptak érte (királyi pénzverési monopólium). A vert pénz kevesebb nemesfémet tartalmazott a beszolgáltatottnál, így jelentős nyereséget hozott a királynak.
Károly jó minőségű aranyforintot veretett Firenzéből hozatott pénzverő mesterekkel, és ezüstdénárt. Szakított az évenkénti beváltással (kamara haszna) és a pénzrontással. Helyette bevezette a kapuadót (1336), ami évenként 18 dénár volt.
A növekvő kereskedelem megvámoltatásából is növelte jövedelmeit: harmincadvám.
A cseh királlyal Bécs megkerülésével közös kereskedelmi útról állapodott meg, mivel Bécs árumegállító joga sértette országaik gazdasági érdekeit.
Vázlat:
Károly Róbert trónra-kerülésekor tartományúri rendszer (feudális anarchia)felszámoljaegységes országgazdaság megreformálása az ország egységének fenntartása érdekében. Fenn tudja tartani a hozzá hű hadsereget (banderiális hadsereg)
Regálé jövedelmeket megerősíti
A kereskedelmet támogatja: erősíti a polgárságot, bevezeti a forintot.
Szabad királyi városok: növelik a királyi adókat.
Külföldi családokat emel felfamiliaritás
Bevezeti a kapuadót és a harmincadvámot
Az 1335-ös visegrádi királytalálkozón Bécs gazdasági fennhatóságát gyengítik: a kereskedelmi út kikerüli Bécset, aminek árumegállító joga van.
Urbura; bányabérkedvezővé teszi a bányászatot.
Ezen kívül érdemes elolvasnod a következő kidolgozott tételeket is:
Az Anjou-kor gazdasága a Magyar Királyságban – 2. kidolgozás