Tárja fel a gazdasági változások társadalmi következményeit!
Előzmények
A Párizs környéki békekonferenciát, ami az 1.vh-t zárta, 1919.január 18-án Versailles-ban a tükörteremben nyitották meg. 27 állam vett részt, több, mint 1000 küldöttel. A tényleges döntést a Tízek Tanácsa hozta, amiben az öt nagyhatalom (Amerika, Anglia, Franciaország, Olaszország, Szovjet-Oroszország) 2-2 képviselője volt jelen. Hivatalosan a wilson-i rendezőelv szerint hozták meg a döntéseket, aminek a lényege, hogy a határokat etnika alapon, a népek önrendelkezése alapján húzzák meg. Ám a határokat végül az antant hatalmak szövetségeseinek érdekében alakították. Így vált Magyarország számára nagyon előnytelenné az 1920.június 4-én megkötött trianoni béke. Hazánk küldöttségének vezetője Apponyi Albert volt. Vele tartott még gr. Teleki Pál földrajztudós, aki lerajzolta a Kárpát-medence etnikai térképét, az ún. vörös térképet, de mind ezt, mind Apponyi beszédét figyelmen kívül hagyták a béke meghozásakor.
Következményei a jóvátétel fizetésén és a különböző kereskedelmi, katonai korlátozásokon kívül az ország területének csökkenése (Horvátoval együtt) 325 ezer km2 –ről 93 ezer km2 lett, 3,9 millió magyar került az országhatárokon kívülre.
A határokat főleg gazdasági szempontok alapján húzták meg, bár az állították, hogy a földrajzi elhelyezkedés is számított ( pl. Ipoly mentén, északon).
Területek átrendeződése:
Csehszlovákia(mezőgazdasági és ipari területek-pozsonyi iparvidék): Kárpátalja, Felvidék
Románia( főleg ipari területek): Erdély
Szerb- Horvát- Szlovén Királyság: déli területek
Ausztria: nyugati területek (soproni szavazás)
(az atlaszban van olyan térkép amin számadatok pontosan vannak, mivel nem hosszú a tétel lehet, hogy megéri elmondani)
Fontos szempont volt Mo. gazdaságának tönkretétele. Ezt az ipari területek elcsatolásával tudták a leginkább elérni, mert így egy ipari országnak át kellett állnia mezőgazdasági termelésre. A vasútvonalat is sikerült teljesen megbénítani ezzel a szerződéssel. Mo. vasúthálózata pókhálószerű volt. A második kör fő csomópontjai szinte mind más ország területére kerülnek ( Kassa, Pozsony, Losonc, Arad. Fülek, Szatmárnémedi) Az új határokkal adriai-tengeri kereskedelmet lehetetlenné tették, mert az eddig egy országon belül haladó vasútvonal ezután három országon halad keresztül, de úgy hogy határt ennél többször érint. Ezzel nemcsak a gazdaság, hanem a kereskedelem is komoly veszteségeket szenvedett.
A határon kívüli magyarok sorsa nagyon megváltozott. Már nem ők voltak többségben, mint eddig, hanem kisebbségbe kerültek. Kötöttek kisebbségvédelmi szerződés, ami azt jelentette, hogy elismerik a nemzetiségeket teljes jogú állampolgároknak, sőt bizonyos közös jogokat is biztosítanak számukra, mindenekelőtt az anyanyelv használata és oktatása terén. Jogsérelem esetén a nemzetiségek a Népszövetséghez fordulhattak panaszukkal.
Egyetemek áthelyezése a határon belülre :
Buda 1635
Magyar Tudományegyetem
PázmányELTEPozsony: Erzsébet Tudományegyetem (evangélikus teológia)
1919: átmentik Pécsre (Comelius tudományegyetem); az evangélikus teológiát SopronbaKolozsvár: Ferenc József Tudományegyetem (református)
Szegedre az egyetemet kivéve a református teológiai kart, amit Debrecenre
(Debrecenen még Debreceni Tudományegyetem, és Kossuth Lajos jogtudomány-egyetem)Selmecbánya: bányászati, erdészeti, gépészeti főiskola
Sopron: fa és erdészet
Miskolc: többi
(az 50-es években a Miskolciból kivált a gépészeti kar: Dunaújvárosba települt)
Csehszlovákia: a demokratikus jogok mellett viszonylagos jólétet biztosított polgárainak, de megtalálta a módját, hogy nemzetiségeit hátrányos helyzetbe hozza. Különféle ürügyekkel megtagadta, vagy megvonta az állampolgárságot, ugyanakkor az alkotmányban szereplő jogok csak az állampolgárokra vonatkoztak. A nyelvtörvény 20%-ban határozta meg azt a nemzetiségi arányt, amely fölött a hatóságok kötelesek voltak az ügyeket a kisebbség nyelvén is intézni. A 20% azonban az egész járásra volt értendő, ezért a magyarlakta területeken új, észak-déli irányú járásokat alakítottak ki, hogy a magyarok aránya lehetőleg ne érje el a törvényben megszabott alsó határt. A városi önkormányzatokra külön vonatkozott ez a törvény, de ezt is kijátszották: Pozsony, Kassa, Ungvár és Mohács kivételével valamennyi várost visszaminősítették nagyközösséggé – amelyeket már nem illette meg az önkormányzat joga – és az adott járás részévé váltak. Ezek után megkezdték a magyar iskolahálózat felszámolását (magas arányban kellett magyaroknak lennie, hogy lehessen iskola, és nem nyújtottak anyagi támogatást). A földreform során a magyar középbirtokosoktól elsajátított földeket szlovák igénylőknek adták. Az összefüggő magyarlakta területeken betelepített szlovákokból telepesfalvakat hoztak létre, hogy megtörjék az egységes magyarságot. A nehézségek ellenére sikerült magyar képviselőket juttatni a prágai parlamentbe. Nehezen, de megszületett a csehszlovákiai magyar irodalom.
(miniszterelnök: Masaryk, Benes)
Románia: itt is ugyanúgy, mint Csehszlovákiában elérték, hogy a kisebbségeknek, nem legyen állampolgárságuk, és ezzel együtt választójoguk se. A választóterületeket eleve úgy alakították ki, hogy ahol csak lehetett, a magyar településeket románokkal vegyítették, a választójogi névjegyzékekből pedig rendszeresen kihagyták a magyarok egy részét. A romániai magyarság politikai megszervezésében Kós Károly, Jósika Sámuel báró, Bánffy Miklós gróf, Bethlen György gróf és Krenner Miklós játszottak meghatározó szerepet. 1921-ben alakult a Magyar Szövetség, majd 1922-ben az Országos Magyar Párt, amely 1938-is védte a magyarok érdekeit. Az erdélyi földbirtoktörvény a magyarokat súlytó, hátrányos megkülönböztetéseket tartalmazott. Elvették az egyházak, iskolák, községek birtokait, ezzel lehetetlenné tették a magyar művelődési és közintézményeknek a fenntartását. A hatóságok tetszés szerinti rendeletekkel korlátozhatták a magyar nyelv használatát, mert a román alkotmány nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. 1919-20-as tanévben 900 elemi iskolában szüntették meg a magyar nyelv tanítását. Itt is, mit Csehszlovákiában ki tudott alakulni a magyar irodalom.(Áprily Lajos, Kós Károly, Reményik Sándor, Dsida Jenő, Kemény János)
(miniszterelnök: Bratinau)
Szerb-Horvát-Szlovén Királyság: 1922-ben Zentán megalakult az Országos Magyar Párt, mely 1929-ig, betiltásáig tevékenykedett. Munkáját nehezítette, hogy 1920-ban elfogadott választási törvény magyarok tömegeit fosztotta meg a választójogtól. A földreform határozottan magyar- és (német-) ellenes volt. Az elvett birtokokat mintegy 20 ezer telepescsalád között osztották szét. A világháború előtt 700 magyar iskola működött . Ebből 1920-ra 400 maradt meg. Megszüntették a magyar középiskolák 90%-át, a magyar szakiskolákat pedig teljesen felszámolták. A csehszlovákiai és a romániai gyakorlathoz hasonlóan bevezették az ún. névelemzést. Azok a magyar gyerekek, akiknek a családneve „nem hangzott magyarosan” , nem járhattak magyar iskolába, akkor se, ha csak magyarul tudtak. 1929 után a megmaradt magyar iskolákat is bezárták, a középiskolák közül egyedül a szabadkai gimnázium maradhatott meg.
A határon túli magyarság helyzete máig se rendezett. Trianon után rengeteg magyar család átmenekült a határ másik oldalára. Így a határon túli kulturális élet megszervezése nem volt könnyű feladat, de ma már szerencsére ez valamennyire rendeződött.
Később a 2.vh után szomszédos országaink már sokkal durvábban bántak a magyar kisebbséggel (áttelepítések-csere, reszlovakizáció, munkatáborok…) .