A sokat szenvedett ország
A török kor háborúi, a Rákóczi- szabadságharc után az ország jelentős része romokban hevert.
Főleg a volt Hódoltság területén volt jellemző:
- A környezet pusztulása:
- a települések nagy része elpusztult
- az egykori szántók, legelők megszűntek
- az erdőket kivágták
- mocsarasodás
- Nagy volt az emberveszteség. Okai:
- a hadjáratok
- éhínségek
- járványok (pestis, himlő, kolera)
Magyarország népessége több százezer fővel csökkent, miközben Európa népessége jelentősen nőtt. A népességcsökkenés mélypontja 1711-ben volt. A lakosság lélekszámát ekkor, kb. 3-4 millió fő között becsülik.
Bevándorlás
Magyarország népességcsökkenésére a bevándorlás jelentett megoldást.
A bevándorlás kétféle módon valósult meg:
- öntevékeny bevándorlás/betelepülés
Az ország szabad földterületei vonzották az ország határai mentén élő népeket. Szervezetlenül, öntevékenyen települtek be hazánkba.
lengyelek – Felvidékre
ruszinok – Kárpátaljára
románok – Erdélybe
- szervezett betelepítés
A Habsburg Udvar és a nagybirtokosok ösztönözték. Okai:
- A birtokosoknak munkásokra volt szüksége.
- Az állam az adózók számát szerette volna növelni, hogy több bevételhez jusson.
- Emellett a katolikusok számnak növelését, a katolikus hit erősödését is így akarták elérni.
A Habsburg Birodalmon kívül élő katolikus németeket (svábokat) telepítettek be Magyarországra.
Jelentős kedvezményeket ígértek nekik: állami adó elengedése, föld, felszerelt házak, igás állatok biztosítása.
A svábokat szétszórtan telepítették le pl. Buda, Sopron környékén, valamint Baranya, Békés, Tolna megyében. A svábok tiszta, rendezett falvakat hoztak létre. Munkához való hozzáállásuk, szorgalmuk példaértékű volt.
A népességnövekedés etnikai hatásai
A bevándorlás és a betelepítés egy évszázad alatt pótolta az emberveszteséget. A XVIII. század végére az ország népessége megközelítette a 10 millió főt.
Az etnikai viszonyok viszont jelentősen megváltoztak. A magyarság aránya lecsökkent, 80 %-ról kb. 40 %-ra. Az ország soknemzetiségű lett.
A nemzetiségek és társadalmi helyzetük
A magyarokon kívül csak a horvátok éltek teljes társadalomban. Ez azt jelentette, hogy valamennyi társadalmi csoport létezett: nemesség, polgárság, jobbágyság
A többi nemzetiség csonka társadalomban élt, vagyis nem volt nemességük. A vezető szerepet náluk a papság vagy az értelmiség töltötte be. – szlovákokra, ruszinokra, románokra, szerbekre jellemző.
A nemzetiségek vallása is többféle volt:
- szlovákok: katolikusok, evangélikusok
- ruszinok: ortodox (görögkeleti)
- románok, szerbek: ortodox és görög katolikus
Kisebb népcsoportok
- cigányság: Létszámuk a XVIII. században alacsony volt. Vándorló életmódot folytattak, hagyományos mesterségeket űztek (kovács, lókupec, teknővájó). A vándorló cigányokat a vármegyék folyamatosan elüldözték területükről. Mária Terézia kísérletet tett a letelepítésükre. Előírta, hogy a cigány családok szegődjenek egy –egy földesúr szolgálatába, gondoskodjanak maguknak állandó lakhelyről. Ha nem teszik, büntetést kapnak: sátraikat, kunyhóikat lerombolják, a cigányokat közérdekű munkára alkalmazzák. A letelepítési kísérlet nem sikerült.
- zsidóság: A középkorban is jelen volt hazánkban. a XVIII, századi bevándorlással számuk emelkedett. Érkeztek hozzánk gazdagabb kereskedők az osztrák tartományokból. Később Galíciából szegényebb csoportok menekültek ide az üldöztetés elől.
Főleg a kereskedelmbe kapcsolódtak be: házaló kereskedők voltak, kisebb üzleteket, kocsmát működtettek.