Üldözés és vallásszabadság:
A kereszténység terjedése a II. században gyorsult fel: az I. század végén kb. 10 000, a II. század végén kb. 100 000, a III. század végén már kb. 2 millió keresztény élt a birodalomban.
Üldözések:
- a principátus idején többször is sor került keresztényüldözésre: pl. Néró császár, illetve a legsúlyosabb Diocletianus császár idején, aki 303-ban törvényileg fosztotta meg a keresztényeket a szabadságuktól és a szavazati joguktól
Az üldözésnek Nagy Konstantin (313-337) császár vetett véget:
- 313-ban kiadta a milánói ediktumot, amely vallásszabadságot biztosított a birodalom lakosságának
- keresztény bazilikák és templomok építését kezdeményezte
- 325-ben a kis-ázsiai Niceába – 318 püspök részvételével – egyetemes zsinatot hívott össze (első ökumenikus zsinat). Mivel ekkor még nem volt keresztény, pontifex maximusként elnökölt a gyűlésen
- elfogadták a Szentháromság tanát, amelyet az evangélium és Szent Pál tanításai alapján Athanasius püspök képviselt (Jézus maga is isteni személy – azaz az egy isteni lényeg 3 önálló létezőben nyilvánul meg: Atya, Fiú, Szentlélek = homo usion)
- a zsinat elvetette az Arius püspök által képviselt nézetet, amely szerint Jézus Krisztus nem egylényegű, csak hasonló lényegű az Atyával ( = homo iusion). Az ariánus tanokat valókat eretneknek (kiváltak) nevezték
- megfogalmazták a Hitvallást (Credo)
- Konstantin császárt a „külső ügyek” püspöke címmel ruházták fel, amely neki és utódjainak jogalapot biztosított az egyházi ügyekbe való beavatkozásra
Államvallás:
Az egységes Római Birodalom utolsó császára, Nagy Theodosius 391-ben államvallássá tette a kereszténységet, és ezzel párhuzamosan betiltotta a régi római istenek tiszteletét és a pogány kultuszokat (pl. az olümpiai sportversenyeket), továbbá kilátásba helyezte az eretnekek üldözését is.
Az elkövetkező évszázadokban több ökumenikus zsinatot is tartottak, ezeken tovább folytatódott a hittételek tisztázása.
- a II. ökumenikus zsinat 381-ben Konstantinápolyban volt
- a III. ökumenikus zsinat 431-ben Epheszoszban volt
- itt elítélték Nestorios konstantinápolyi pátriárka tanait, amely szerint Máriát nem lehet Isten-anyának, csak Krisztus-anyának nevezni. Nestoriost és követőit (nesztoriánusok) eretneknek nyilvánították
- a IV. ökumenikus zsinat 451-ben Khalkedonban volt