Történelem érettségi

Az athéni demokrácia működése a Kr. e. 5. században

A város kialakulása:

Athén az Attikai-félszigeten jött létre, 5 km-re a tengertől (kikötője Pireusz).

A város magja az Akropolisz (fellegvár), amely már mükénéi korban is létezett. Ez a palotagazdaság gazdasági, politikai, vallási funkciókat látott el. A redisztribúcióra épült: jövedelme túlnyomórészt mezőgazdasági birtokokból származott, közvetlenül vagy bérletek és adók behajtása révén. Itt gyűjtöttek be minden jövedelmet, rendelkeztek vele és osztották szét azt, amit nem raktároztak el. A hatalom központosítását segítette elő.

A Kr.e. XIV-VIII. században Athén élén királyok álltak. Az egyik ilyen király Thészeusz volt, aki miután egyesítette Attika településeit, a lakosságot három foglalkozási csoportba osztotta (a törzsi-nemzetségi szervezet felbomlása):

  • arisztokraták (eupatridák)
  • földművesek (georgoszok)
  • mesteremberek (demiurgoszok)

Az arisztokratikus köztársaság:

A Kr. e. VIII. században megszűnt a királyság. A város ezután az arisztokrácia vezette. Közülük kerültek ki az arkhónok:

  • kezdetben 1, később 3 (Kr. e. 683-682-től; az eponümoszról nevezték el a hivatalos évet), végül 9 arkhón volt;
  • kezdetben egész életükig, majd 10 évig, végül 1 évig voltak hivatalban.

A volt arkhónokból jött létre az arisztokratikus öregek tanácsa, az Areioszpagosz. Ellenőrző és bizonyos bírói feladatokat látott el. Nevét onnan kapta, hogy Árész (hadisten) dombján üléseztek.

Kr. e. 776: az első feljegyzett olimpiai játékok.

A démosz megerősödése:

A Kr. e. VIII. századtól kezdődő görög gyarmatosítás, illetve az ezáltal fellendült hajózás és kereskedelem több szempontból is komoly hatást gyakorolt Athén társadalmi életére:

  • a gyarmatokról behozott olcsó gabona csökkentette az arisztokrácia súlyát a város gabonaellátásában, ezáltal csökkent gazdasági, politikai erejük;
  • felemelkedett és meggazdagodott egy széles ipari, kereskedő, hajótulajdonos réteg, amely a démosz jogi egyenlőségéért szállt síkra;
  • az arisztokratákból álló lovashadsereg is háttérbe szorult (kevés volt a fű és a legelő, ezért a lovakat az év nagy részében gabonával kellett etetni, amit kevesen engedhettek meg maguknak) – meghatározóvá vált a nehézfegyverzetű gyalogság (hopliták: orr- és arcvédővel ellátott bronzsisak, mellvért, lábvért, rövid és egyenes kard, 2-3 m hosszú lándzsa) és a tengeri flotta.

A megerősödött démosz céljai a következők voltak:

  • adósrabszolgaság megszüntetése;
  • jogi egyenlőség, a törvények írásba foglalása;
  • a polgárság területi alapon történő besorolása.

Az arisztokrácia és a démosz küzdelmének állomásai:

Drakón arkhón Kr. e. 621-ben írásba foglalta a törvényeket:

  • rendkívül szigorúak voltak a törvények (“drákói szigor“)
  • bár az arisztokrácia érdekeit védte, mégis gátat szabott az önkényes jogértelmezésnek és a vérbosszúnak

Szolón (Kr. e. 640 k.- Kr. e. 559) reformtevékenysége

  • Kr. e. 594-ben arkhón volt, ekkori intézkedései:
    • a polgárok adósságainak eltörlése (szeiszaktheia – a terhek lezárása)
    • az adósrabszolgaság eltörlése, a külföldre eladott adósok állami pénzen való visszavásárlása, és földjeik visszaadása
  • Későbbi, törvényhozói munkája kapcsán megteremtette a demokrácia (népuralom) alapjait
    • évi jövedelme alapján vagyoni osztályokba sorolta Athén lakosságát. Ebben a timokratikus alkotmányban négy vagyoni osztály volt, mindenki részt vehetett a népgyűlésen, a politikában:
      • 500 mérősök (leggazdagabbak, arisztokraták) – penta-koszio-medimnosz
      • 300 mérősök vagy lovasok – hippeisz
      • 200 mérősök vagy ökörfogatosok – zeugitész
      • Napszámosok – thész
    • létrehozta a 400-ak tanácsát, a bulét, amely a népgyűlés napirendjét készítette elő, és az első három vagyoni osztályból lehettek tagjai
    • megszervezte az esküdtbíróságokat (heliaia), amelynek mindenki tagja lehetett
    • gazdasági jellegű törvényei közül fontos az, hogy az olívaolaj kivételével megtiltotta mindennemű agrártermék kivitelét, illetve elősegítette idegen iparosok betelepülését
    • családjogi intézkedéseiben engedélyezte a szabad végrendelkezést, igyekezett megakadályozni az érdekházasságot és a családok felbomlását

A türannisz kora (Kr. e. 560-510)

  • Türannisz = zsarnokság, türannosz = zsarnok
  • Athén első türannosza Peiszisztratosz volt (Kr. e. 560-527), aki a démosz szegényebb rétegeire támaszkodva szerezte meg a hatalmat:
    • az ellenálló arisztokraták földjeit elvette és kiosztotta a földnélkülieknek;
    • évi adót vezetett be, amelyből zsoldossereget tartott fent;
    • nagyszabású építkezéseket folytatott (Athene-templom az Akropoliszon, Zeusz-templom Olümpiában);
    • vidékre kiszálló bíróságokat hozott létre
    • előnyös kereskedelmi szerződéseket kötött más poliszokkal, megteremtette az athéni hajók szabad mozgását a tengereken;
    • elterjedt a Dionüszosz-kultusz, bevezették a drámajátékokat;
  • Peiszisztratoszt halála után fiai, Hippiasz és Hipparkhosz követték, te uralmukat már nemcsak az arisztokrácia, hanem a démosz sem nézte jó szemmel. Hipparkhoszt meggyilkolták egy felvonuláson, Hippiaszt pedig Kr. e. 510-ben elüldözték.

Kleiszthenész reformjai (Kr. e. 508)

  • A politikai berendezkedést territoriális (területi) alapokra helyezte, Attika területét három részre osztotta:
    • Athén és környéke;
    • Attika középső (sík) vidéke;
    • tengerpart.
  • Mindhárom területen 10-10 harmadot jelölt ki. A harminc harmadból ezután 10 phülét (kerületet) alakított ki úgy, hogy mindegyik terület 1-1 harmaddal képviseltette magát. A phülékben így az arisztokráciával (síkvidék) szemben többségben volt a démosz (város + tengerpart). A phüle-rendszerre épült a katonai szervezet és a politikai élet.
  • A türannisz rendszerének és a türannoszoknak a visszatérését megakadályozandó vezette be Kleiszthenész az osztrakizmosz (cserépszavazás) intézményét.

A görög-perzsa háborúk:

Kr. e. 522 – Kr. e. 486: I. Dareiosz uralkodása → sok kis-ázsiai város vált a perzsák áldozatává

Kr. e. 500 – Kr. e. 494: Milétosz lakói fellázadtak a perzsák ellen:

  • Athén 20 hajóval támogatta
  • leverték a lázadást
  • Athén ezzel magára haragította a perzsákat
  • kereskedelmi ellentét alakult ki

Kr. e. 492 –Kr. e. 490: I. háborús szakasz

  • szárazföldi hadsereg
  • tengeri hadsereg
  • a szárazföldi hadsereget megtizedelik a trák és makedón törzsek
  • Athosz hegyfok → tengeri vihar

Kr. e. 490 – Kr. e. 480: II. háborús szakasz

  • tengeri flottával támadják Athént
  • Dareiosz Miltiadész
  • a perzsa sereget főként lovasok és íjászok alkotják
  • a görög sereget hopliták alkotják
  • Kr. e. 490: marathóni csata, görög győzelem

Kr. e. 480 – Kr. e. 479: III. háborús szakasz

  • Kr. e. 486 – Kr. e. 465: Xerxész a perzsa király
  • Athénban ellentét: Themisztoklész szerint a flottát kellene fejleszteni (a kereskedők és a kézművesek támogatják), Ariszteidész a hoplitákat fejlesztené (a földművesek és az arisztokraták támogatják) → cserépszavazás, Themisztoklész nyer és terve alapján 200 hajót építenek (5 evezősor, bronzzal borított orr; a laurioni ezüstbánya bevételéből építik), Ariszteidészt száműzik és átáll a perzsákhoz
  • Kr. e. 480: Szalamisz; Themisztoklész Xerxész; görög győzelem
  • Kr. e. 480: Thermopülai csata; Leonidasz
  • Kr. e. 479: plataia-i csata
  • Kr. e. 479: Mükalé-hegyfok

Kr. e. 478 – Kr. e. 448: IV. háborús szakasz

  • Kr. e. 478: déloszi szövetség

A periklészi virágkor:

A demokrácia kiteljesedése:

  • Még a perzsa háborúk idején jelentősen csökkentették az Areioszpagosz bíráskodási hatáskörét (Kr. e. 462).
  • Az arkhóni hivatalt megnyitották a 200 mérősök előtt is (Kr. e. 458).
  • Periklész – aki Kleiszthenész unokaöccse, és Kr. e. 444-429 között 15 évig sztratégosz volt – reformjai:
    • az ötszázak tanácsának és az esküdtszékeknek a tagjai napidíjat kaptak;
    • napidíjat kaptak a színházi előadásokon megjelenő polgárok is;
    • a gazdagokra különféle kötelezettségeket rótt (színházi előadások, tornaversenyek rendezése, hadihajók felszerelése).

Államszervezet (a periklészi virágkorban):

Népgyűlés (ekklészia):

  • tagja minden 20. életévét betöltött athéni polgár;
  • felépítése: Kleiszthenész Kr. e. 508-as reformja alapján (a 10 db 3 részből álló phülé szavazatai döntöttek);
  • évente 40 alkalommal ülésezett, bárki felszólalhatott;
  • hatásköre: háború és béke kérdése, szövetségkötés, adók kivetése, törvényhozói intézkedések szentesítése, polgárok száműzetésbe küldése osztrakizmosszal.

Tanács (bulé):

  • tagjait évente sorsolták a 30. életévüket betöltött polgárok közül (10 phülé egyenként 50 tagot delegált → ötszázak tanácsa);
  • ellenőrizte a tisztségviselők munkáját, irányította az állam pénzügyeit, elővéleményezte a népgyűlés elé kerülő javaslatokat.

Bíróság(ok):

  • Areioszpagosz (vének tanácsa): Kr. e. 462-ig az Árész hadisten dombján ülésező vének tanácsa gyakorolta a főbírói funkciókat. Tagjai általában a legtekintélyesebb, hivatalviselt arisztokratákból (arkhónokból) kerültek ki.
  • Heliaia (esküdtbíróság): Kr. e. 462-től vette át a bírói szerepkört az athéni polgárok közül phülénként sorsolt 6000 tagú esküdtbíróság, amely tanácsokra bontva ülésezett. Az egyes ügyekben meghallgatás után azonnal, szavazással döntöttek.

Tisztségviselők:

  • Arkhón: az állam élén 9 arkhón állt (első arkhón, kultikus, továbbá hadügyeket irányító, és 6 törvényhozó arkhón), de szerepük ekkor már formálissá vált. Évente sorshúzással választották őket.
  • Sztratégosz: a phülé élén álló katonai parancsnok. A 10 sztratégoszt szavazással választották. Az első sztratégosz irányította Athént.
  • Tamiasz: pénzügyekért felelős tisztségviselő, 10 tagból álló testületet alkottak.

Társadalom:

Teljes jogú polgárok (kb. 150 ezer fő):

  • többségünk saját munkájából élt, Periklész idején már napidíjat kaptak az esküdtszékek tagjai;
  • szerepet vállaltak a politikában, működtették a demokráciát;
  • Kr. e. 451-től csak az lehetett athéni polgár, akinek mindkét szülője az volt.

Metoikoszok (kb. 75 ezer fő):

  • személyükben szabadok, de polgárjoggal nem rendelkező bevándorlók, “idegenek” voltak.
  • nem vehettek részt a politikában, nem vásárolhattak földbirtokot, ezért iparral és kereskedelemmel foglalkoztak.
  • adót fizettek, nagyobb háborúkban katonáskodtak.

Rabszolgák (kb. 50-100 ezer fő):

  • Athénban alakult ki először az érett vagy klasszikus rabszolgatartó társadalom, ahol a rabszolgáknak már komoly szerepük volt a gazdasági életben;
  • a rabszolgák helyzete általában jobb volt, mint majd Rómában lesz

A demokrácia gazdasági alapjai:

Athénnak igen jelentős mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi tevékenysége volt, amelyekből nagy jövedelmekre tettek szert a polgárok és a metoikoszok, adóikból pedig az állam is.

A rabszolgák nagyfokú alkalmazása olcsó termelést tett lehetővé, és pótolta a politikával foglalkozó polgárok munkaerejét is.

Athén szövetségeseitől (déloszi szövetség) súlyos adókat követelt és kapott.

Csúcspont, válság és hanyatlás:

Nagyhatalmi politika:

  • A Kr. e. 478-ban Ariszteidész által létrehozott perzsaellenes déloszi szövetséget Athén saját céljaira használta fel: gazdaságilag megsarcolta szövetségeseit, továbbá át kellett venniük az athéni politikai rendszert (demokrácia). A szövetség tagjai ezért lázadozni kezdtek. A nagyobb poliszok (Leszbosz, Khiosz, Szamosz) hadihajókat adtak, a kisebbek pénzzel járultak hozzá (phorosz). A kincstár a déloszi Apollón templomban, majd Kr. e. 454-től a „biztonságosabb” Athénban volt. A főparancsnok és a kincstárnok mindig athéni volt.
  • Athén és Korinthosz között a kereskedelmi verseny ellentétté vált, mindez a Spárta vezette peloponnészoszi szövetséggel (amelybe Korinthosz is beletartozott) való szembekerülést is jelentette.
  • Az ellentét vezetett a peloponnészoszi háborúhoz (Kr. e. 431-404), amelyben Athén vereséget szenvedett, és amely után már nem volt egyértelmű vezető szerepe Hellászban.

A gazdasági-politikai-katonai ellenségeskedés elvezetette a peloponnészoszi háborúhoz (Kr. e. 431-404):

  • A háború során pestisben meghalt Periklész (Kr. e. 429).
  • Athénban kiéleződött a politikai versengés, ami meggyengítette a poliszt.
  • Végül Athén vereséget szenvedett, felbomlott a déloszi szövetség.

A poliszok egymás elleni harcának végtelen időszaka következett. Ez már a hanyatlás kora volt.

  • A háborúk miatt (katonáskodás, pusztítások) ellehetetlenültek az attikai kis- és középbirtokosok, deklasszálódtak, számuk, társadalmi és politikai súlyuk csökkent.
  • A városi iparosok, kereskedők is deklasszálódtak, miközben növekedett a rabszolgák száma és szerepe a gazdaságban.
  • Átalakult a hadsereg is: megnövekedett a pénzért harcoló (zsoldos) katonák száma.
  • A háború alatt a görög gyarmatvárosok „leváltak” anyavárosaikról, egyre kevésbé töltötték be a nyersanyagbázis és felvevőpiac szerepét.

Athénban a demokrácia meggyengült, megszűnt a politikai egyenlőség. Az elszegényedett polgárság elveszítette poliszpolgári öntudatát, poliszhazafiságát, és irányítható, szavazatát pénzért értékesítő tömeggé lett.

A demokrácia értékelése:

Az ókorban a legszélesebb néptömegeket az állam irányításába az athéni demokrácia vonta be, habár a nők, a metoikoszok és a rabszolgák nem rendelkeztek joggal (a lakosság kb. 10%-a vehetett részt a népgyűléseken).

A közvetlen demokrácia (azaz minden polgár személyesen gyakorolhatta jogait) a városállami keretben viszonylag jól működött, veszélyhelyzet esetén azonban anarchiához, illetve diktatúrához vezetett.

Athén demokratikus berendezkedése nagyban támaszkodott a szövetségesei kizsákmányolására, akikre erőszakkal rá is kényszerítette a demokráciát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük