Az Oszmán birodalom kialakulása és főbb jellemzői

Szeldzsukok:

A Bagdad központú Abbaszida Kalifátus a XI. század elejére teljesen szétesett, több kisebb központ alakult ki. Az egyik ilyen központ a Szir-Darja folyó alsó folyásánál élő szeldzsuk szállásterület lett.

• A XI. század második felére kiterjesztették hatalmukat Mezopotámiára, Szíriára és Palesztinára.

• 1071-ben szultánjuk, Alp Arszlán Manzikertnél legyőzte a bizánci seregeket.

A Szeldzsuk Birodalom széthullása idején egy kis emirátusként kezdődött az oszmán állam története.

Az Oszmán Állam kialakulása:

Az oszmánok Ertogrul nevű törzsfőnökük vezetésével érkeztek Anatólia területére, és a bizánci határ közelében telepedtek le.

Ertogrul fia Oszmán (1281?-1326)

• Az addigi törzsszövetséget katonai állammá formálta.
• Meghirdette az iszlám fegyveres terjesztését.
• Csapatai 1326-ban elfoglalták Bizánctól Brusszát, amely az első főváros lett.

A hódítás első szakasza:

Oszmán fia, Orhán (1326-1360)

• Megszerezte Kis-Ázsia észak-keleti részét Nikaiaval, illetve Belső-Anatóliában Ankarát.
• Kihasználva Bizánc és a szerbek hadakozását, illetve a bizánci belháborúkat, elfoglalta a Márvány-tenger északi, azaz európai partvidékén Gallipolit (1354).
• Felvette a szultáni címet, és önálló pénzt veretett.

Orhán fia, I. Murád (1360-1389)

• 1361-ben elfoglalta a második legfontosabb bizánci várost, Drinápolyt (Edirne), és ide helyezte át a szultáni székhelyet.
• 1371-ben a Marica folyónál legyőzte a szerbeket, és megszerezte Makedóniát.
• 1380-as évek elején sorra foglalta el a bolgár területeket.
• 1389-ben Rigómezőn (Koszovó polje) legyőzte a szövetkezett dél-szláv seregeket, ezután Szerbia vazallus állammá vált (bár maga a Szultán is meghalt a csatában).

I. Murád fia, I. Bajezid (1389-1402)

• 1393-ban Bulgáriát beolvasztotta a birodalomba, Havasalföld pedig csatlós állammá vált.
• 1396-ban Nikápolynál legyőzte a Zsigmond magyar király által vezetett európai lovagsereget.
• 1402-ben azonban szembe került a nagy turkesztáni hódítóval, Timur Lenkkel, aki még nála is nagyobb hadsereggel rendelkezett (Timur: 160 ezres, Bajezid: 70 ezres sereg). Timur 1402. július végén az ankarai csatában legyőzte Bajezidot, aki fogságba került, majd meghalt. A birodalom részekre hullott.

Egyesítés és az oszmán világbirodalom kialakulása:

11 évnyi harc után I. Mehmed (1413-21) lett a szultán.

• Újra egyesíti a területeket, az oszmán állam második megalapítója.

I. Mehmed fia, II. Murád (1421-51)

• Miután Zsigmond magyar király több várat, így Nándorfehérvárat is megkapott Lazarovics István szerb fejedelemtől, hadat indított: 1428-ban Galambócnál legyőzte Zsigmondot.
• 1439-ben elfoglalta a szerb fejedelmi székhelyet: Szendrőt.
• Hunyadi János és az albán Szkander bég (Kasztrióta György) sikerei (1442-44) csak időlegesen állították meg előrenyomulását: 1444-ben Várnánál legyőzte I. Ulászló magyar királyt, majd 1448-ban a II. rigómezei csatában Hunyadi Jánost: ezekkel a győzelmekkel állandósult a török berendezkedés a Balkánon.

II. Murád fia, II. Hódító Mehmed (1451-81)

• 1453-ban, 54 napi ostrom után elfoglalta Konstantinápolyt és ide tette át a birodalom székhelyét (Isztambul).
• 1456-ban azonban kudarcot vallott Nándorfehérvár ostrománál.

II. Mehmed fia, II. Bajezid (1481-1512) idején leállt a hódítás.

I. „Rettenetes” Szelim (1512-1520) rövid uralkodása alatt hatalmas területeket hódított meg.

• Megszerezte Szíriát, Palesztinát, Egyiptomot és az Arab-félsziget vörös-tengeri partvidékét is. Ezzel kezébe jutott az iszlám világ két szent városa: Mekka és Medina. Felvette a kalifa címet, amivel a birodalom és az iszlám világ vallási vezetőjévé vált.

Fia I. „Nagy” vagy „Törvényhozó” Szulejmán (1520-66) uralkodási idejére esett az Oszmán Birodalom fénykora.

• Kedvező feltételek (Habsburg-francia vetélkedés, reformáció) mellett indulhatott Európa előretolt védelmi vonala, Magyarország ellen 1526. aug. 29-én a mohácsi síkon megtörte a magyar ellenállást.
• Két ízben is (1529, 1532) sikertelen kísérletet tett Bécs elfoglalására.
• Ezután felváltva kellett hadakoznia az európai és a keleti területeken. 1522-ben bevette Rhodosz szigetét, kiűzve a johannitákat. Ennél nagyobb feladatot jelentett a perzsa területen (lrán) 1502-ben megalakult Szefevida állam elleni háború. Ez egyben vallásháború is volt, mert a Szefevidák a síitizmust tették meg államvallássá. Szulejmán nem tudott döntő jelentőségű győzelmet aratni sem itt, sem az európai hadszíntéren.
• 1566-ban indult élete utolsó hadjáratára, célja megint Bécs volt. Az idős (72 éves) szultán már az út során, a Zrínyi Miklós védte Szigetvár ostroma közben meghalt. I. Szulejmán egy hatalmas, jól szervezett birodalmat hagyott maga után.

Az oszmán haderő: reguláris alakulatok

Az állandó és hivatásos hadsereg Oszmán (1281-1326) idején alakult ki, és ő hirdette meg az iszlám fegyveres terjesztését is.

A birodalom két részének (Anatólia: ázsiai rész; Rumélia: európai rész) külön seregei voltak, amelyeket egy-egy beglerbég vezetett. A hadsereg főparancsnoka a ruméliai beglerbég volt.

A reguláris seregben 2 fontos fegyvernem volt:

• Janicsárok:
  • a központi szultáni sereg gyalogos, íjjal, később puskával felfegyverzett katonái voltak, akik szolgálatukért zsoldot kaptak;
  • jól kiképzett, fegyelmezett, gyorsan bevethető haderőt jelentettek; létrejötte I. Murád (1360-1389) idejére tehető;
  • vezetőjük a janicsáraga volt;
  • utánpótlásuk és kiképzésük: a török Porta kezdetben megtartotta a fiatalkorú hadifoglyok egyötödét, akiket anatóliai parasztcsaládoknak adtak dolgozni, amíg meg nem tanultak törökül; ezután laktanyákban kaptak katonai kiképzést. 1438-tól 3-5 évenként a birodalomban lakó keresztényeket arra kötelezték, hogy minden negyven szabad után egy fiúgyermeket küldjenek a janicsárság utánpótlására. Ekkortól vált ténylegesen félelmetessé a janicsárok serege: gyerekkortól harcra nevelték őket, tilos volt megházasodniuk, a harcnak kellett szentelniük életüket.
• Szpáhik:
  • a tartományok seregeinek nehézlovassága, akik szolgálataikért javadalombirtokot (tímár) kaptak;
  • parancsnokuk a szandzsákbég volt.

A seregeket a XV. században, II. Bajezid (1481-1512) uralma idején szerelték fel tűzfegyverekkel, ugyancsak ekkor vezették be a háború esetén fizetendő rendkívüli adót.

A hadiflottát II. Murád (1421-1451) kezdte el kiépíteni Bizánccal és Velencével szemben, de majd csak I. Szulejmán (1520-1566) korára vált ütőképessé.

Irreguláris alakulatok:

Könnyűlovasság (akindzsik) és gyalogság (azabok):

• feladatuk a felderítés, az ellenség és a lakosság nyugtalanítása volt;
• nem kaptak sem zsoldot, sem birtokot, csak a megszerzett zsákmányból részesültek.

A birodalom irányítása:

Az Oszmán Birodalmat a szultán irányította:

• a hadsereg főparancsnoka;
• vallási vezető (kalifa);
• legfőbb törvényhozó és bíró;
• rendelkezett a földek nagy részével, tisztségeket adományozott;
• lakóhelye Isztambulban a szultáni palota (Topkapi szeráj).

A szultán az államtanácson (diván) keresztül kormányzott:

• elnöke a nagyvezír, aki irányította a kancelláriát („Fényes [Magas] Porta”);
• tagjai: fő kancellár, hadvezérek, a ruméliai, illetve anatóliai hadbíró, és a ruméliai, illetve anatóliai kincstartó (defterdár)

A vallási élet irányítója: a főmufti (legfőbb vallástudós).

A birodalom igazgatása:

A birodalom két része:

• Rumélia: Dél-Balkán, azaz az európai területek;
• Anatólia: Kis-Ázsia.

A birodalmat tartományokra (vilajet) osztották fel, ezek élén a beglerbég vagy pasa állt, a tartományokat pedig kerületekre (szandzsák), élükön a szandzsákbég.

A tartományoknak volt helyi divánjuk, kancelláriájuk. Fontos tisztség volt a kádi, aki bírói feladata mellett birtok- és adóügyekkel is foglalkozott.

Földtulajdon és adózás:

A földek:

• túlnyomó része állami tulajdonban volt (ún. hász birtok);
• 10%-a volt örökölhető magánbirtok (ún. mulk – elsősorban az ázsiai területeken létezett);
• 15%-a „egyházi föld” volt (ún. vakuf).

A szultán az állami földekből a katonai és politikai tisztségviselőknek, hivatalviselésük idejére javadalombirtokot adott. 3 típusa volt:

• • timár-birtok: alacsony rangú tisztviselők és szpáhik;
  • ziamat-birtok: polgári, magasabb rangú tisztviselők;
  • (k)hász-birtok: vezírek, beglerbégek és szandzsákbégek kapták
• A javadalombirtokok nem voltak örökletesek, csupán jövedelemforrásul szolgáltak a hivatal vagy tisztség betöltésének végéig. Ebből eredően a „tulajdonos” nem volt érdekelt a racionális gazdálkodásban, a hosszú távú tervezésben – rablógazdálkodást folytattak.

A birtokokon dolgozó parasztok, a ráják (akik lehettek muzulmánok vagy más vallásúak is) nem voltak európai értelemben jobbágyok:

• földesuruk nem bíráskodhatott felettük;
• nem költözhettek szabadon, de telküket örökíthették;
• a földesúrnak és az államnak is adóztak.
  • földesúrnak: telekjáradék, terménytized, robot;
  • államnak: különféle illetékek (házasságkötéskor, örökösödéskor); fejadó (dzsizje, haradzs) – csak a nem muzulmán ráják fizették. Különleges adók: pl. 1438-tól II. Murád bevezette a janicsárság utánpótlására a gyermekadót (devsirme): 3-5 évenként a birodalomban lakó keresztényeket arra kötelezték, hogy minden negyven szabad után egy fiúgyermeket küldjenek a hadseregbe.

Az Oszmán Birodalom sajátosságai Európában:

Az oszmán-törökök általában alkalmazkodtak a meghódított ország berendezkedéséhez, vallásilag türelmesek voltak.

A Balkán-félsziget elfoglalt területein a politikai-katonai vezetőréteget integrálták és iszlamizálták.

Magyarországon ez az integráció nem ment végbe, a törökök külön közigazgatást működtettek.