A népesedési és a nemzetiségi viszonyok alakulása
I._Demográfiai robbanás és kivándorlás
Hazánkban ez az időszak 1880-tól 1914-ig tartott
A növekedés aránya 1/3
Magyarország lakossága Horvátország nélkül 18 millió fő.
A népességnövekedés okai:
- Jobb életkörülmények
- Higiéniai és az egészségügyi viszonyok javulása
A népességnövekedés területi különbségei:
- A fejlettebb területeken hamarabb indult meg a népesség növekedése
- Az elmaradottabb országrészekben később
A demográfiai robbanás következményei
Belső vándorlás:
A falvak túlnépesedtek→ a lakosság egy része a városokba vándorolt (főként Budapestre)
Kivándorlás:
1890-től a városok telítődése után Magyarország is bekapcsolódott a nagy kivándorlási hullámba, 1914-ig másfél millió ember hagyta el az országot.
Célpont: USA
Kibocsátó források: növekvő népességű, de kedvezőtlen mezőgazdasági adottságokkal rendelkező területek (Felvidék, Kárpátalja)
Bevándorlás:
A fejlődő ipar munkaerőigénye vonzotta a birodalom más térségeiből a szakmunkásokat (csehek, németek)
Galíciából több százezer zsidó vándorolt be
- A magyarság arányának növekedése
A XIX. század második felére megállt a magyarság számarányának csökkenése.
Okok:
- Demográfiai robbanás
- A fejlettebb területeket érintette, ahol a magyarok vannak többségben
- A kivándorlásban a magyarság kisebb mértékben vett részt
III. Az asszimiláció
Jelentése: beolvadás
XIX. századi bevándorlók főként városlakók voltak és ~ három nemzedék alatt asszimilálódtak a magyar környezetbe.
Az asszimiláció fő színtere a főváros volt.
A nagy nemzetiségi tömbök érintetlenek maradtak