Az amerikai polgárháború kitörésének megértéséhez vissza kell menni a XVIII. századba, itt gyökerezik ugyanis egy lényeges ok, az újkori rabszolgatartás kérdése.
Észak-Amerikában a XVII. századtól léteznek angol és francia gyarmatok. Az érdekhatár a Szent Lôrinc folyó, amelytôl délre fekvô területek Angliához tartoznak, a folyótorkolat és az attól északra fekvô vidék pedig a franciáké. Az angol gyarmatok (XVIII. században már 13 van) között is eltérés van a szerkezetben. Északon elterjed a farmergazdálkodás, a farmer a földjével szabadon rendelkezik. Ezzel szemben délen uralkodó a rabszolgákkal megmûvelt ültetvényes gazdálkodás. Az amerikai gyarmatok nagyrészt mezôgazdasági termékeket állítanak elô, de északon megindul az iparfejlôdés is (pl. hajógyártás). Így ellentétek támadnak a gyarmatok és az anyaország között, amiket a hétéves háború még elodáz. Ekkoriban a gyarmatok szorosabb kapcsolatban vannak Angliával, mint egymással.
Amikor a franciák megpróbálnak a Mississippi-medencében gyarmatokat szerezni, kitör a hétéves háború (1756-63), ami egyszerre folyik Amerikában és Európában. Ekkor kezdenek az angol gyarmatok egymással szövetkezni. Ennek a folyamatnak elindítója Benjamin Franklin. Ezt a háborút még megnyerik az angolok, de az ország anyagilag kimerül, éppen ezért költségek egy részét a gyarmatokra akarják hárítani. Megemelik az amerikai áruk beviteli vámját, valamint postai és kereskedelmi illetéket vetnek ki. Továbbá megtiltják, hogy az Allegheny hegységtôl nyugatra letelepüljenek az amerikaiak, és törvényellenesnek nyilvánítják a papírpénzt. Ezellen mind az északiak mind a déliek egyaránt tiltakoznak, mert ugyanúgy sérti mindkét csoport érdekeit (viszont az északiak nagyobb függetlenséget és védelmet szeretnének, a délieknek ez nem érdekük, mert az ültetvények egy része a királyé). A határozatokat törvényellenesnek is tekintik, mert az amerikaiaknak nincsenek képviselôik az angol parlamentben. 1773-ban mozgalom indul az angol vámok, illetékek ellen, bojkottálják az angol áruk behozatalát, valamint megtagadják a vámok és az illetékek fizetését. Az angol parlament ennek hatására visszavonja az összes rendelkezését, de a teavámot meghagyja. Az amerikaiaknak ez sem elég, válaszként Bostonban 3 hajónyi tearakományt az óceánba dobnak (Bostoni teadélután). Ezután állandósulnak a fegyveres összecsapások. 1774 szeptemberében összeül a Philadelphiai kongresszus. Thomas Jefferson 1776-ra kidolgozza a Függetlenségi Nyilatkozatot, amit július 4-én ünnepélyes keretek között felolvasnak, és a kongresszus elfogad. A végleges változatból kimarad a rabszolgatartás eltörlésére vonatkozó cikkely, mert csak így tudják biztosítani az észak-dél együttmûködést.
A nyilatkozat a francia felvilágosodás szellemében íródik: kinyilvánítja az életre, szabadságra, boldogságra törekvéshez való jogot és ezek biztosítását, különválasztja a törvényhozást a végrehajtó hatalomtól és az igazságszolgáltatástól, és ami a legfontosabb, kinyilvánítja az Angliától való elszakadást, az Amerikai Egyesült Államok megalakulását.
Ezt Anglia természetesen nem tûri, megkezdôdik a függetlenségi háború (1776-81), ami látszólag az angolok javára fog eldôlni. Az amerikaiak helyzete kezdetben nem túl rózsás (angolok elfoglalják New Yorkot, amit a háború végéig meg is tartanak). Az elsô nagyobb amerikai siker az 1777-es saragotai csata. Itt bekerítik az északról támadó Burgoyne csapatait, és fegyverletételre kényszerítik ôket. Az amerikai lakosság végig a hazaiak oldalán áll, az angolok sohasem tudnak tartósan utánpótlást szervezni. E csata után Franciaország, Hollandia és Spanyolország látja, hogy itt az alkalom az angol tengeri hegemónia megszüntetésére, és harcbaszállnak az amerikaiak oldalán. Franciaország még egyébként is ég a vágytól, hogy visszavágjon a hétéves háborúban elszenvedett vereségért. 1781-ben Yorktownnál George Washington vereséget mér az utolsó angol egységre, ezzel a fegyveres harcok befejezôdtek. Az angolok végül is 1783. szeptember 3-án Versailles-ban elismerik az Egyesült Államokat, ezzel hivatalosan is létrejön az USA. Ezután összeül az alkotmányozó szövetségi gyûlés, ami 1787-re megalkotja az amerikai alkotmányt. Ez az elsô polgári demokratikus alkotmány, a Függetlenségi Nyilatkozatra épül. Eszerint az USA szövetségi köztársaság, az élén a négy évre választott elnök áll, akit az elnöksége alatt nem lehet megbuktatni. Létrehoz egy kétkamarás kongresszust, ami áll a képviselôházból, ahol a képviselôket az államok lakosságának arányában választják, és a szenátusból, ahova minden állam két-két szenátort küld. Biztosítja a polgári szabadságjogokat, a bíróságok függetlenségét, és létrehoz egy legfelsôbb bíróságot. Az államok belsô önkormányzattal rendelkeznek, de a rabszolgatartást még mindig nem törölték el, nehogy a déli államok elszakadjanak (északon tôkés-, délen rabszolgatartó társadalom van). Ez a fô ellentét észak és dél között, ami majd a polgárháborúhoz vezet.
Az észak-dél ellentét a két terület eltérô szerkezetébôl fakad. Északon tôkés társadalom és polgári fejlôdés figyelhetô meg, délen megmarad az ültetvényes gazdálkodás és a nagybirtokrendszer. Észak szeretett volna egy erôs szövetséget, védôvámokat (fôként nemzeti piacra termel), tôkés gazdaságot és ennek fejlôdését mindenhol, valamint rabszolga- felszabadítást, mert az északi iparnak munkaerô kellett. Ekkoriban ugyanis északon (és Nyugat-Európában) megindul a második ipari forradalom, ami új lendületet ad az eddig lassan sorvadó ültetvényes gazdálkodásnak, mert a gyapot iránti kereslet szinte kielégíthetetlen. Éppen ezért a déliek a világpiacra termelnek (mint eddig), nem érdekük a védôvámok bevezetése, sokkal inkább egy laza szövetséget és szabad kereskedelmet szorgalmaznak. Az érdekeik alapján nevezzük az északiakat republikánusoknak, a délieket pedig demokratáknak. Az USA a XIX. század közepére átér a Csendes-óceánig. Ekkora szabad földterület és az európai túlnépesedés bevándorlók millióit vonzotta. A bevándorlók fôként északi területekre vándorolnak be, ahol a földeken és az iparban találnak megélhetést. Tovább élesítette az észak- dél ellentétet egy-egy új állam felvétele a tagállamok sorába. 1854-ben, Kansas felvételekor fegyveres összetûzések robbannak ki. A helyzetet jól mutatja Abraham Lincoln 1858-as beszéde, amelynek lényege, hogy az USA megmarad, nem esik szét, de az észak-dél ellentét megszûnik: vagy északé lesz az USA vagy délé. 1859-ben John Brown felkelést robbant ki a rabszolgaság eltörléséért, de elfogják és kivégzik. 1860-ban Lincolnt választják meg köztársasági elnökké. Programja elfogadhatatlan a déliek számára, 11 déli állam kilép az unióból, amit észak gazdasági blokáddal torol meg. Ennek következtében tör ki az amerikai polgárháború (1861-65).
A háború déli sikerekkel kezdôdik, mert hosszú ideje készülnek a háborúra, hivatásos tisztikarral rendelkeznek, ami nagyrészt az ültetvényes arisztokratákból áll. Az északiak mellett szól a népességtöbblet (kb. 13,5 millióval többen vannak, ehhez jön még 3,5 millió déli rabszolga) és az összes ipari üzem, viszont nekik nincs állandó hadseregük, a háború közben kell azt fölállítaniuk (sok magyar szabadságharcos is részt vesz a háborúban az északiak oldalán). A fordulópont 1863. január 1., amikor is Lincoln kihirdeti a rabszolgák kárpótlás nélküli fölszabadítását, valamint, hogy az újonnan megszerzett területeken 115 holdig bárki földet igényelhet egy jelképes összegért (10$). A rabszolgák tömegesen szöknek át és állnak be az északi hadseregbe, munkás- és farmerezredek alakulnak. Ennek köszönhetô, hogy a déliek sorozatos vereségeket szenvednek, és 1865-ben leteszik a fegyvert. 5 nappal késôbb a déliek bérgyilkosa megöli Lincolnt. Ugyanebben az évben módosítják az alkotmányt, hozzáfûzik, hogy a rabszolgatartás mindenhol megszûnik és tilos. A törvényt 5 déli állam szabotálni próbálja, ezért itt átmenetileg katonai diktatúrát vezetnek be, amíg sikerül érvényt szerezni a törvénynek (1865-70). Ebben az idôszakban alakul meg a Ku-Klux-Klan, egy négerellenes terrorszervezet. 1870-ben kiegészítik az alkotmányt azzal, hogy a négerek ugyanolyan emberek, mint a fehérek, minden jog megilleti ôket, természetesen a választójog is.
Most már semmi sem áll az iparfejlôdés útjában, megjelenik az imperializmus, ekkoriban jönnek létre a nagy trösztök (Standard Oil, General Electric Company), amelyek részben a második ipari forradalom által teremtett új iparágak meghatározó tényezôi lesznek. A trösztök a piaci befolyásuk miatt a politikára is kihatnak, ezért 1887-ben trösztellenes törvényt hoznak, amelyeket újabbak követnek, végül megszûnnek a trösztök, helyettük korporációk jönnek létre. Az amerikai iparnak újabb és újabb piacokra lesz szüksége. 1898-ban kitör a spanyol-amerikai háború, ami a Monroe-elv alapján folyik. A háború az USA számára sikeres, megszerzi Kubát, Puerto Ricot, Nicaraguát és Guatemalát. Evvel párhuzamosan a Fülöp-szigetekrôl is kiszorítják a spanyolokat, továbbá Guam szigetén amerikai támaszpont létesül. 1899-ben meghirdetik a „nyitott kapuk elvét”, ami azt jelentette, hogy mindenki ott kereskedik, ahol akar, és ezt nem szabad korlátozni. Ezt az elvet az amerikaiak leginkább Kínára alkalmazzák.
Amerikában a polgárháború után kiteljesedik a második ipari forradalom, aminek következtében a nagyhatalmi rangsor megváltozik: USA, Anglia, Németország, Franciaország és Japán az öt nagyhatalom a XIX. század végére.