A szolóni alkotmány i.e. 594-ben került bevezetésre, amikor is Athénban Szolónt választják arkhónnak és egyben közvetítônek a démosz és az arisztokrácia között. Ez utóbbira azért volt szükség, mert a két réteg közötti vagyoni és jogi ellentétek a végsôkig feszítették a húrt. Maga a forrás, ahonnan az alkotmányt ismerjük, Arisztotelésztôl származik, és az „Az athéni állam” címet viseli. Arisztotelész különbözô államformákról és államokról szóló mûveit az i.e. IV. században írta, amikor a poliszrendszer válsága megkezdôdik, illetve a hellénizmus csírái megjelennek. Tehát Arisztotelész már „nosztalgiával” tekint vissza egy nemlétezô, jobb államformára.
Szolón eltörölte a démosz legnagyobb sérelmét, az adósrabszolgaságot, vagyis minden adósrabszolgát fölszabadítottak, akiket pedig eladtak külföldre, azokat az állam költségén visszavásároltak. Eltörölte az adósságokat mind az állammal, mind az egyénnel szemben. Ezt nevezik másképpen teherlerázásnak, mert mindenkinek elengedték a tartozását. Ez vonatkozott azokra is, akiket fizetôképtelenségük miatt földjüktôl fosztottak meg, ôk most visszakapták birtokukat.
Szolón alkotmányának talán leglényegesebb része a lakosságnak a négyévenkénti osztályokba való sorolása. Ez a feladat az areioszpagoszra hárult, ami a lakosokat évi jövedelmük alapján rangsorolta. Az elsô osztály az ösztszázmérôsöké volt, azoké, akiknek éves jövedelme meghaladta az ötszáz mérô gabonát. A második osztályt a lovagok alkották, az ô évi jövedelmük háromszáz és ötszáz mérô között ingadozott. A következô osztály a zeugitészeké (ökörfogatosok), akik éves jövedelme kétszáz és háromszáz mérô gabona között mozgott. A legszegényebb réteg a thészek osztályát alkotta, akik éves jövedelme nem haladta meg a kétszáz mérô gabonát. E besorolás szerint történt az adófizetés, a tisztségviselés és a katonáskodás egyaránt. Erre azért volt szükség, mert sem a tisztségek betöltéséért, sem a katonáskodásért nem járt fizetség, mindenkinek a saját jövedelmébôl kellett megélnie. A hadseregben az elsô két osztály adta a lovasságot, a harmadik a nehézfegyverzetû gyalogságot, a negyedik pedig a könnyûfegyverzetû gyalogságot. Tisztségviselôket csak az elsô három, arkhónokat pedig kizárólag az elsô osztályból választottak. Eme besorolás miatt nevezzük a szolóni alkotmányt timokratikusnak. A szó azt jelenti, hogy az egyénnek a jogai a vagyonától függenek, vagyis a gazdagok érdekeit szolgálja, ugyanis az elsô osztályokba ebbôl kifolyólag már nem csak az arisztokraták tartoztak, hanem a gazdag kereskedôk és iparosok is.
Szolón lehetôvé tette a negyedik osztálynak is a népgyûlésen való részvételét, így ez a szerv vált a legfontosabbá, mert itt bárki felszólalhatott, továbbá ha valakit megalapozottan sérelem ért, az elégtételt követelhetett, valamint létrehozta az esküdtbíróságot, ahova bárkinek joga volt fellebbezni, amivel a démosz kiszolgáltatottságát csökkentette az arisztokráciával szemben. További rendelkezése volt még, hogy ha Athénban viszály van, és valaki nem áll ki egyik oldal mellett sem, akkor azt fosszák meg polgárjogaitól és számûzzék.
Szolón, mint az öndicsôítô költeményeibôl is kiderül, olyan alkotmányt tartott ideálisnak és az egyedüli helyesnek, ahol az ember szabad, az egyénnek joga és kötelessége a véleménynyilvánítás, de az illetô felelôsségre vonható szavaiért és tetteiért, vagyis a közösség és az egyén viszonya kölcsönös.
Arisztotelész Szolón legfontosabb intézkedésének az adósrabszolgaság eltörlését tartotta, majd ezalá rangsorolta az elégtétel követelését és az esküdtbíróság felállítását. Arisztotelész 158 államról írt elemzést, és következtetései alapján arra jutott, hogy az a rendszer a legjobb, ahol az arisztokrácia van hatalmon. Mivel a szolóni alkotmány timokratikus, ezért Arisztotelész ezt még nem tartja tökéletesnek, de már közel jár hozzá, hiszen az arisztokrácia és a démosz közötti éles ellentéteket nagyrészt megoldotta, viszont helyette egy burkoltabb gazdagok-szegények ellentét jelentkezik, nagyjából az egész közösség érdekeit szolgálja, csak a gazdagabbakét valamivel jobban. Arisztotelész szerint az a tökéletes alkotmány, amelyiknél minden a közösség érdekeit szolgálja és nem egy kiválasztott, szûk csoportét. Arisztotelész a legjobbnak a királyságot (olyan monarchia, ami a közérdekre tekintettel van) és az arisztokráciát (olyan királyság, ahol a legjobbak uralkodnak, vagy ahol minden a közösség érdekében történik) tartja. Ezt követi a demokrácia, ahol a nép gyakorolja hatalmat. Mindezeknek az államformáknak léteznek korcs formáik is, ezek rendre a türannisz, az oligarcha és a demokrácia. Arisztotelész szerint a szolóni timokrácia egy jó államforma, ennek megfelelôen nem is bírálja.
Arisztotelész az államról szóló mûvei a kortársak körében igen népszerûek voltak, hiszen a poliszrendszer válságát valahogyan meg kellett oldani, úgy, hogy a görögök lakta területen ne nôjön a makedón befolyás (viszont Nagy Sándor nevelôje Arisztotelész volt), az arisztokratáknak nyilván kapóra jöttek a filozófus nézetei, mert ô az arisztokráciát tartotta tökéletesnek szemben a démosz által követelt demokráciával, mert ebben Arisztotelész szerint csak a vagyontalanok járnak jól. Ilyen szempontból tehát a forrás befolyásolta a korabeliek gondolkodását és a társadalmi viszonyokról kialakított képüket.