Előrajzolás célja
Az előrajzolás célja az elkészítendő alkatrész fontos méreteinek felmásolása a műhely rajzról a munkadarab felületére. A megmunkálási határvonalak, furatközepek bejelölése az alakítás felületére.
A gyakorlatban kétféle előrajzolás van:
– síkbeli
– térbeli előrajzolás
Síkban történő előrajzolás és szerszámai
Az előrajzolás a műhelyrajz alapos áttanulmányozásával és a kiindulási alap meghatározásával kezdődik.
Csak akkor kezdjünk az előrajzoláshoz, ha biztosak vagyunk a műhelyrajz „utasításainak” értelmezésében.
Az előrajzolás kiterjedhet a darabolás, a felületi megmunkálás határvonalainak, a hajlítás helyének, a furatok helyzetének kijelölésére.
Síkbeli előrajzoláskor lényegében ugyan azok a tennivalók, mint a papíron való rajzok készítésekor, azzal a különbséggel, hogy lemezek, acélszerkezetek, öntvények, kovácsolt munkadarabok felületére kell rajzolni.
Ez a különbség a rajzeszközök, a mérő és ellenőrző eszközök anyagában, alakjában és használatában is megmutatkozik.
Rajztű: anyaga közönséges szerszámacél,
körző,
ceruza
Térbeli előrajzolás szerszámai és segédeszközei
Térbeli előrajzolásnál a szükséges méreteket egy gondosan megmunkált síkról, az előrajzoló asztalról visszük át a munkadarabra.
Felületét és széleit gondosan megmunkálják. A párhuzamtű a térbeli előrajzolás legfontosabb szerszáma.
Párhuzamtűnek azért nevezik, mert az előrajzoló asztalra helyezve párhuzamos vonalak megrajzolására szolgál.
A párhuzamtűt a talpas magasságmérővel állítjuk be.
A talpas magasságmérő lényegében mm- beosztású függőleges helyzetű
mérővonalzó.
A függőleges mérce felfelé elmozdítható és különböző magasságokon a rögzítő csavarral rögzíthető.
Munkadarabokat az előrajzolás céljától függően közvetve vagy közvetlenül helyezzük fel a rajzasztalra.
A közvetett felhelyezéshez a következő segédeszközöket használjuk:
– előrajzoló prizma
– párhuzamos alátét
– felfogó derékszög
– állítható csavaros emelőbak
– beállító ék
– segédasztal
Előrajzolás lépései:
- felület előkészítése: tisztítás, felület bevonása vizes krétaporral, meszes vízzel gépszerkezeteknél. Rézgáliccal szerszámacélok, műszeralkatrészek felületét vonják be. A húzott vonalak így jobban láthatóak.
- rajz tanulmányozása,
- méret ellenőrzése,
- bázisfelület* megválasztása, előkészítése Bázis felület : minden méretet egy felülettől <síktól> mérünk így a hibalehetőség lecsökken. A gépalkatrészeknél a láncméretet kerülni kell !
Bázisvonalas méretezés és Anyagtakarékos előrajzolási terv
Méretfelvitel párhuzam rajztűvel.
Nyíróerőábra
szerkesztés
Igénybevételi ábrát úgy rajzolunk, hogy először húzunk a tartó tengelyével
párhuzamosan egy egyenest. Ez lesz az ábra tengelye.
A tengely fölötti rész a (-) negatív,
a tengely alatti rész a (+) pozitív igénybevételeket fogja ábrázolni.
Minden olyan keresztmetszetben ki kell számolni az igénybevételt, ahol a terhelés
változik.
Ez, ahogy azt már az egyes igénybevételek kiszámítása kapcsán is olvashatták, a
balra álló erők, illetve nyomatékok előjelhelyes összegzésével történik.
Az így kapott értékeket a tengelyre merőlegesen, a vektorábra léptékének megfelelő léptékben, a tengelynek arra az oldalára mérjük, amilyen előjelűre adódtak. A pozitívokat lefelé, a negatívokat felfelé.
A szomszédos értékek végpontjait összekötjük.
Az összekötés legtöbbször egyenesekkel történik, kivétel a nyomatéki ábra
esetében az a helyzet, amikor megoszló teher alatti ábrarészt rajzolunk akkor összekötés másodfokú parabolával történik.
Az igénybevételi ábrákat a tengelyre merőleges vonalkázással szokták besraffozni,
aminek nem esztétikai célja van, hanem az, hogy minden egyes kis sraffozó vonalka
megmutatja a fölötte levő tartó keresztmetszetben ébredő igénybevételt.
Az előjel megmutatja, hogy a keresztmetszet húzott, vagy nyomott.
A sraffozó vonalka hossza az ábra léptékében az erő nagyságát, illetve a nyomaték nagyságát is szemlélteti.