Albert Camus: Közöny

Az 1945 utáni prózairodalom

• A 20. század elején sokszínűség az irodalomban, nehezebb kategorizálni, stílusokhoz, csoportzokhoz kötni a műveket

• Epika vezető szerepben

  • Főleg regény, novella és esszé

• Fő irányzatok: realizmus, avantgarde (Neoavantgarde 1960-1975)

• Realizmus változatai

  • A hagyományos, 19. századi realizmus továbbélése

  • Romantikusabb, líraibb változat

  • Intellektuális, filozófiai és pszichológiai jellegű (Közöny)

  • Neorealizmus kb. 1930-1960, főleg Olaszo. és Németo.

  • D-Amerikában „mágikus realizmus” (fantasztikus, szürreális elemek)

  • Szocialista realizmus – Szovjetunió és a volt szocialista országok (Lengyelo., Mo., Csehszlo., NDK)

  • USA – mondernizmus

Albert Camus (1913-1960)

• Algériában született, francia író

• 1957-ben irodalmi Nobel-díj

• J. P. Sartre (francia író-filozófus) egzisztencialista köréhez tartozott

• Baloldali mozgalmak tagja

  • Éltette az 1956-os magyar forradalmat (mert szembekerült a kommunista sztálinizmussal)

• 1960-ban autóbalesetben meghalt, ami feltehetőleg nem véletlen volt

• Írói világképe: egzisztencializmus, Nietzsche és Marx hatása → filizófiai indíttatású műveket ír, Dosztojevszkij hatása → etikus író (erkölcsi kérdések)

Camus művei

• Regények

  • Közöny (1942)

  • A pestis (1947)

  • A bukás (1956)

• Drámák

  • A félreértés (1944)

  • Caligula (1944)

  • Az ostromállapot (1948)

• Írói stílusa

  • Nem hagyományos, realista próza

    • Jelképes realizmus: erkölcsi, filozófiai tartalom

    • Egyszerű, világos, tárgyilagos, érzelemmentes elbeszélésmód

Camus fő témája: a 20. századi ember létének abszurditása

Mi az emberi lét értelme? Vállalja-e ezt az abszurd létet az ember vagy sem? Megéri-e élni, mikor a halál az egyetlen realitás?

• Sziszüphosz mítosza (1942) című tanulmánya

  • Az élet értelmetlen, a világ és a társadalom embertelen és kegyetlen. De az ember szeret élni! Megmaradni ebben azonban heroikus erőfeszítést igényel. Sziszüphosz sorsa jelképes.

    • Lásd: Sziszüphosz, aki nem adja fel, felette áll a sorsának. Értelmetlen, amit tesz, de a szikla az övé, ebben van minden boldogsága.

  • Valójában nincs megoldás. Vagy lemondani az életről (öngyilkosság), vagy vállalva az életet szembenézni annak abszurditásával.

Közöny (1942)

• Háttere nem a háború, hanem a háború előtti világszemlélet. Az ember függése, kiszolgáltatottsága.

• Helyszín: Algéria

• Eredeti címe: Az idegen – utal a főszereplőnek a világgal, társadalommal való szembenállására

• Főhőse: Meursault

  • Nincsenek emberi kapcsolatai, élete egyhangú és üres → Közönyös élet

    • Pl. Marie-val való viszonya, reakciója az anyja halálára, reakciója a saját halálraítélésére

  • Senki és semmi nem érdekli igazán

  • Nincsenek vágyai, igényei, akarata, büszkesége, érzései

  • Léte vegetetív ösztönlét

  • Fokozatokban tárul fel jelleme anyja-, Marie-, munka-, barátság-, szabadnap-, Párizs-világ viszonlatában.

  • Nyugalmat akar, semmi mást! Minden más esemény, ami ebben megzavarja, inkább idegesíti.

  • Végpont: a gyilkosság, az arab megölése. Fásult közönyében, hiszen oka sem volt rá!

• Szerkezet

  • I. rész: Meursault bemutatás – élete, kapcsoaltai, jelene és múltja – a gyilkosságig

    • M. itt taszító, rideg alak, egy lecsúszó figura. Nehéz vele azonosulni, pedig E/1. számú az elbeszélésmód.

      • De nem megvetendő, egy fokkal mindig a környezete felett marad, rokonszenvet ébreszt a többiekben. (Raymond, Salamano)

  • II. rész: Meursault eszmélése a börtönben, rádöbben addigi életére. A külvilág ítélete M.-ról, életformájáról.

    • M. itt inkább áldozat, aki felett a társadalom, az igazságszolgáltatás itélkezik. Az ő szemükben egy szörnyszülött. A felette ítélkezőket szatirikusan ábrázolja az író. M. közönyét az emberek lelketlenségnek, erkölcstelenségnek, aljasságnak tartják.

Meursault idegensége, közönye velük szemben pozitív értékűvé válik. Ő nem érzi magát bűnösnek, mindvégig úgy érzi, hogy nem is róla beszélnek. Lázadása: megtagadja a társadalmi erkölcsöt, és tudatosan vállalja a halált. A halál megszabadulás a lét börtönéből. Jogi értelemben gyilkos, de a mű végére inkább mártír.

Más szereplők: Marie (akivel találkozgat), Raymond (szomszéd), Salamano (a kutyás szomszéd)

Egzisztencialista filozófia

A modern ember elveszett a világban. Tök mindegy, hogyan döntünk, úgy is meghalunk. Ez az egy biztos.

„ha gyorsan megyünk, megizzadunk és megfázunk, ha lassan megyünk, akkor napszúrást kapunk” – tehát voltaképpen mindegy, mit választunk.

„a nagy egészben mit számít egyetlen emberi élet?”