A 19. századi orosz irodalom legnagyobb újításának az ún. fölösleges embertípus nevezhető, a csinovnyik-ábrázolás volt (kishivatalnokok képtelenek a saját sorsuk irányítására, bármikor történhet velük olyan, ami kibillentik őket a megszokott kerékvágásból).
- orosz realizmus meghatározója
- a karakterek olyan életformát mutatnak be, ami azt szemlélteti, hogy hogyan nem érdemes élni
- ezek a hősök valamilyen magasabb elhivatottság nélkül, tétlenül, üresen tengetik az életüket, nem használnak senkinek, semminek, képtelenek bárkit is boldogítani, maguk is reménytelenül boldogtalanok
- legnagyobb alkotói: Tolsztoj, Csehov és Gogol
- egyedül Tolsztoj műveinek alakjai próbálják keresni az élet értelmét, célját, hőseiben előbb-utóbb kigyullad a fény és példát mutatnak arra, hogyan kellene élni
Lev Tolsztoj: Ivan Ilijics halála
– műfaja elbeszélés
– története nem igazán van, klasszikus csinovnyik Ivan, halálos beteg lesz, nem tudja már úgy tartani a kontaktot, majd elgondolkozik az életén nem igazán csinált semmit
– témája valójában a halott és az igazi élet bemutatása
– a főhős rádöbben – pozitivizmus
– szerkezete: 12 fejezet
– 1. fejezetben már meghalt
– 2.-3. utána visszatekintő cikk – megbontja az időrendet, a késleltetést
alkalmazza
– Tolsztoj korábbi élete egyező Ivannal, minden úgy csinált, ahogy azt
elvárták tőle
– daganata van
– karriere, családja
– 4-12. haláláig
– megbetegedési időszak
– mi történik a fejében
– Geraszim jósága szólaltatja meg Ivan Iljicsben a lélek hangját: belső vita – Ivan Iljicsnek rá kell jönnie, hogy egész életét elhibázta
– betegségénél is elviselhetetlenebb volt tehát erkölcsi szenvedése
– élete utolsó 60 percében még sikerült jóvá tennie elhibázott életét: észrevette, hogy mások is szenvednek, lelkében feltámadt az önzetlen szeretet
– Ivan Iljics erkölcsileg megtisztult, boldogan halt meg.
Csehov: Csinovnyik halála
– rövid terjedelmű mű, novella formai követelményei , kevés szereplő, rövid idő, egy cselekményszál
– Csehov sűrítő technikája, nincs leírva, hogy hogyan néz ki például a pasas, irodáról, színházról sem ad leírást, nem tartalmaz ilyet
– kritika – szolgalelkűség, csinovnyik rendszer kritikája – eltorzítja a személyiségét, tüsszentésre hogyan reagál, szánalmas alak
– Cserjakov, beszűkült világa, kezdetben boldogan érzi magát, amíg meg tud felelni a felette állóknak és példa értékűen végzi munkáját, a probléma abból adódik, hogy valaki nem elégedett vele, egy, magasabb rangú
– humora: irónikus a stílusa, túlzások jellemzőek
– egy tüsszentés váltja ki az őrjönséget, felettesére – kellemetlenség, ebbe betegszik bele, nem egy helyen dolgoznak, már zaklatásig fajul a bűntudat, ezzel idézi elő, hogy tényleg mérges lesz rá a felettes, ez a csinovnyik lélekből fakad, ő csak úgy tud élni, hogy megfelel a felettesének, ha csalódnak benne, abba belehal -> nem jön rá, hogy értelmetlen az életet (mint Tolsztoj hősei) valahogy nem nagy tragédia a halála, mert szánalmas, nem úgy sajnálod, nem megrázó, Csehov nem is akar tragikus hőst csinálni Cserjakovból, ironikusan kezeli
Gogol: Köpönyeg
- a cselekmény igen egyszerű: egy senkitől meg nem hallgatott, magányos, megnyomorított kisember észrevétlenül meghal bánatában ellopott köpönyege miatt, amellyel az életet lopták el tőle. Halála után egy ideig kísértetként visszajár a túlvilágról, mindenkiről lerángat mindenféle köpönyeget. A bosszú e komédiája igazságszolgáltatás a főhősnek, Akakij Akakijevicsnek, de egyben az író ítélete felette: élete nem több egy köpönyeg értékénél.