Az 1945 utáni prózairodalom
A 20. század elején sokszínűség az irodalomban, nehezebb kategorizálni, stílusokhoz, csoportzokhoz kötni a műveket
Epika vezető szerepben
Főleg regény, novella és esszé
Fő irányzatok: realizmus, avantgarde (Neoavantgarde 1960-1975)
Realizmus változatai
A hagyományos, 19. századi realizmus továbbélése
Romantikusabb, líraibb változat
Intellektuális, filozófiai és pszichológiai jellegű (Közöny)
Neorealizmus kb. 1930-1960, főleg Olaszo. és Németo.
D-Amerikában „mágikus realizmus” (fantasztikus, szürreális elemek)
Szocialista realizmus – Szovjetunió és a volt szocialista országok (Lengyelo., Mo., Csehszlo., NDK)
USA – mondernizmus
Albert Camus (1913-1960)
Algériában született, francia író
1957-ben irodalmi Nobel-díj
J. P. Sartre (francia író-filozófus) egzisztencialista köréhez tartozott
Baloldali mozgalmak tagja
Éltette az 1956-os magyar forradalmat (mert szembekerült a kommunista sztálinizmussal)
1960-ban autóbalesetben meghalt, ami feltehetőleg nem véletlen volt
Írói világképe: egzisztencializmus, Nietzsche és Marx hatása → filizófiai indíttatású műveket ír, Dosztojevszkij hatása → etikus író (erkölcsi kérdések)
Camus művei
Regények
Közöny (1942)
A pestis (1947)
A bukás (1956)
Drámák
A félreértés (1944)
Caligula (1944)
Az ostromállapot (1948)
Írói stílusa
Nem hagyományos, realista próza
Jelképes realizmus: erkölcsi, filozófiai tartalom
Egyszerű, világos, tárgyilagos, érzelemmentes elbeszélésmód
Camus fő témája: a 20. századi ember létének abszurditása
Mi az emberi lét értelme? Vállalja-e ezt az abszurd létet az ember vagy sem? Megéri-e élni, mikor a halál az egyetlen realitás?
Sziszüphosz mítosza (1942) című tanulmánya
Az élet értelmetlen, a világ és a társadalom embertelen és kegyetlen. De az ember szeret élni! Megmaradni ebben azonban heroikus erőfeszítést igényel. Sziszüphosz sorsa jelképes.
Lásd: Sziszüphosz, aki nem adja fel, felette áll a sorsának. Értelmetlen, amit tesz, de a szikla az övé, ebben van minden boldogsága.
Valójában nincs megoldás. Vagy lemondani az életről (öngyilkosság), vagy vállalva az életet szembenézni annak abszurditásával.
Közöny (1942)
Háttere nem a háború, hanem a háború előtti világszemlélet. Az ember függése, kiszolgáltatottsága.
Helyszín: Algéria
Eredeti címe: Az idegen – utal a főszereplőnek a világgal, társadalommal való szembenállására
Főhőse: Meursault
Nincsenek emberi kapcsolatai, élete egyhangú és üres → Közönyös élet
Pl. Marie-val való viszonya, reakciója az anyja halálára, reakciója a saját halálraítélésére
Senki és semmi nem érdekli igazán
Nincsenek vágyai, igényei, akarata, büszkesége, érzései
Léte vegetetív ösztönlét
Fokozatokban tárul fel jelleme anyja-, Marie-, munka-, barátság-, szabadnap-, Párizs-világ viszonlatában.
Nyugalmat akar, semmi mást! Minden más esemény, ami ebben megzavarja, inkább idegesíti.
Végpont: a gyilkosság, az arab megölése. Fásult közönyében, hiszen oka sem volt rá!
Szerkezet
I. rész: Meursault bemutatás – élete, kapcsoaltai, jelene és múltja – a gyilkosságig
M. itt taszító, rideg alak, egy lecsúszó figura. Nehéz vele azonosulni, pedig E/1. számú az elbeszélésmód.
De nem megvetendő, egy fokkal mindig a környezete felett marad, rokonszenvet ébreszt a többiekben. (Raymond, Salamano)
II. rész: Meursault eszmélése a börtönben, rádöbben addigi életére. A külvilág ítélete M.-ról, életformájáról.
M. itt inkább áldozat, aki felett a társadalom, az igazságszolgáltatás itélkezik. Az ő szemükben egy szörnyszülött. A felette ítélkezőket szatirikusan ábrázolja az író. M. közönyét az emberek lelketlenségnek, erkölcstelenségnek, aljasságnak tartják.
Meursault idegensége, közönye velük szemben pozitív értékűvé válik. Ő nem érzi magát bűnösnek, mindvégig úgy érzi, hogy nem is róla beszélnek. Lázadása: megtagadja a társadalmi erkölcsöt, és tudatosan vállalja a halált. A halál megszabadulás a lét börtönéből. Jogi értelemben gyilkos, de a mű végére inkább mártír.
Más szereplők: Marie (akivel találkozgat), Raymond (szomszéd), Salamano (a kutyás szomszéd)
Egzisztencialista filozófia
A modern ember elveszett a világban. Tök mindegy, hogyan döntünk, úgy is meghalunk. Ez az egy biztos.
„ha gyorsan megyünk, megizzadunk és megfázunk, ha lassan megyünk, akkor napszúrást kapunk” – tehát voltaképpen mindegy, mit választunk.
„a nagy egészben mit számít egyetlen emberi élet?”