Irodalom érettségi

SZENVEDÉS ÉS ÁLDOZATHOZATAL A BIBLIÁBAN ÉS A MOZIVÁSZNON

A Jézus Krisztusról szóló filmek mindig nagy visszhanggal kerültek a közönség elé. Elég, ha csak a Jézus Krisztus Szupersztárra gondolunk, mely a hippi-korszak szellemében interpretálta az Evangéliumot, de természetesen a Krisztus utolsó megkísértése mellett sem mehetünk el szó nélkül. Ebben a filmben Krisztust megtéveszti a Sátán és lesegíti a golgotai keresztről. A Megváltó mint ember éli életét az öregkorig, gyereke születik, családot alapít. A film rendezőjét kiátkozta a Vatikán. 

Mel Gibson filmje talán minden eddiginél nagyobb vihart kavart. Vallási és esztétikai csatározások zajlottak már jóval A passió elkészülte előtt. Ellenérzéseket, indulatokat, megbotránkoztatást, sok vitát, esetenként fizikai rosszullétet váltott ki világszerte a nézőkből. Az egyik legalapvetőbb vád az antiszemitizmus volt. Azzal vádolták meg a rendezőt, hogy elővette a „zsidók mint istengyilkos nép” formulát. A keresztyén oldalról jövő kritikák az ábrázolás idegrendszert alaposan igénybe vevő volta miatt érték a rendezőt.  Mivel adaptációról van szó, felmerül az a kérdés is, mennyiben képes a film visszaadni a bibliai történetet?

A film Jézus messiási munkájának a legfontosabb részeit mutatja be: a tanítást, a gyógyítást és a megváltást. Arról szól, ami a címe: passió=szenvedéstörténet. Az elviselhetetlen szenvedést csak az Emberfia képes elhordozni. Ez a szenvedés testi és lelki módon jelenik meg. Több kritika jegyezte meg, hogy a testi szenvedés a domináns, s a lelki halványabban jelenik meg. De van-e testi szenvedés lelki nélkül? És van-e lelki szenvedés testi szenvedés nélkül? Aligha. Ezért bennünket, nézőket is egyszerre kavar fel, mert az ember valahol átéli az együttszenvedést is. Szeretné megállítani, de nem tudja.

A passió esztétikai keresztmetszetének középpontjában a kínzatások ábrázolása áll, Jézus Krisztus földi életének utolsó 12 órájában. A közel húsz perces korbácsolási jelenet mikroszkopikus részletességgel mutatja be a krisztusi test megtöretését és vérének kiontatását. A Golgotáig tartó út kínjai már gyorsabban tárulnak szemünk elé, de még így is soknak tűnik, s ami fontos, emberfelettinek a küzdelem az Evangélium beteljesedéséért.

Időnként a film több jelenete éppen a szenvedés közben lesz líraivá, melyet a zene és a képek is jeleznek. Jézus kínzását még a vádlók is otthagyják, és még Jézus anyja is elmegy. Nagyon megragadó jelenet, hogy Mária feltörli fia vérét a korbácsolás után. Valahol benne van ebben az anyák fájdalma és szerepe is, hiszen ők törölték fel a múltban és ők törlik fel ma is a láthatatlan vért gyermekük láthatatlan kínzása miatt.

  „Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat” – erre a bibliai igazságra utal minden ószövetségi áldozat. Mert a bűn, a kárhozat véresen komoly dolog. A XXI. század embere már hozzászokott a vérhez. A média ontja az ilyen jellegű filmeket, melyekre a nézőközönség mindig vevő. 

Felmerülhet a kérdés, eltúlzott-e a filmben a verés, a kínzás. A keresztre feszítés Krisztus korának a legkegyetlenebb kivégzési módja, kegyetlen halálnem volt, a legnagyobb bűnösöket ölték így meg. A korabeli korbácson a Biblia tanúsága szerint tényleg ólomdarabok voltak, melyek szó szerint húscafatokat szaggattak ki a megkorbácsolt testéből. 

A passió a Bibliában mind a 4 evangéliumban megtalálható. Jézus készült a szenvedéstörténetre. Az ószövetségi próféták és Pál is többször utal erre. A passió nagycsütörtök este az utolsó vacsora után a Gecsemáné kertben kezdődik. A megkísértés kapcsán az evangéliumok is „vért verejtékező”, imádkozó Krisztusról beszélnek.  A kísértő nemtelenül jelenik meg a mozivásznon is, ez is magára a kísértés tényére irányítja a figyelmet. 

A történet vonalvezetése teljesen biblikus: elfogatás – Nagytanács – Pilátus – Heródes – Pilátus. Nincs felnagyítva a zsidó vezetők negatív szerepe. Ők már a kezdet kezdetétől Jézus halálát akarták, pénzt adtak Júdásnak, majd a hazugságot hirdető katonáknak is, sőt figyeltették is őt. A bibliai párhuzamok jól illeszkednek a film hangulatához, hiszen a még oly magasztos jelenetek is, mint a Hegyi beszéd, a virágvasárnapi bevonulás, az utolsó vacsora, a szenvedéstörténetben fonódnak össze.

Fontos jellemzője a történetnek a tömeg. Mindig elgondolkodtató az arctalan tömeg viselkedése. A tömeg választ, a tömeg közömbös, sőt magányos is. Rádöbben a film során az ember, hogy ebben a tömegben ő is benne van. 

A kegyetlen szenvedés borzalmait feloldó utolsó kép a filmben átadja a húsvét örömét minden nézőnek. Megláthatjuk a sír szájáról elhengeredő kő nyomán a fényben test nélküli halotti leplet és mellette a szeg nyomát őrző, halál fölött győztes Feltámadottat.

A filmnek van egy határozott kerete. Egész cselekménye tulajdonképpen két iszonyatos hanghatás között helyezkedik el. Az elsőt akkor halljuk, amikor Krisztus rátapos a kígyó fejére, s ezzel az óriási hanghatással megkezdődik a végzetes harc a bűn miatt szétzilált rend helyreállításáért. Ez iszonyatos szenvedések árán megy végbe. A film során számtalanszor láthatunk egy női alakot. Csendben van, de mindig felbukkan a háttérben. Ez a bibliai kép utal arra, hogy a bűn az egész emberi élet velejárója. A másik nagyobb hanghatás a film végén található. Jézus a kereszten ezt mondja: „Elvégeztetett!”. Válaszul mintha az Atya könnycseppje érkezne fentről: az emberi gyöngeségen keresztül Isten ereje és mindenek feletti hatalma mutatkozik meg. A könnycsepp eléri a keresztet, leesik a földre, s ebben a pillanatban újból nagy hanghatás hallatszik, majd vihar és földrengés rázza meg a mindenséget. Új világ kezdődik, ismét Krisztussal, a halálon is győztes Úrral. Isten felől a rend helyreállt, csupán az a kérdés maradt vissza, hogy az ember ennek a rendnek megfelelően fogja-e élni az életét. 

 

Fontos megjegyezni, hogy a Passió egy film. Túl kell lépni a hamis elvárásokon és megítéléseken, mert ez a film film. Egy mozifilm, melynek sajátos eszköztára van, korlátai és korlátlan lehetőségei. Nem tökéletes, nem térítő eszköz, művészeti műfaj. Felkavarhat, elgondolkoztathat, véleményformálásra adhat lehetőséget, és jó, ha betölti ezeket a funkciókat. Mel Gibson filmje a mai kort, a XXI. századot hordozza. Azt a kort, mely mindent megmutat, mely semmit nem akar elkendőzni. A kort, amely feltárja a múlt szenvedésit is. A rendező azzal bocsát el bennünket a teremből, hogy ne felejtsük el, Krisztus értünk szenvedett!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.