1. Az epikus dráma, általános jellemzők
a 19. században új formák kellenek – korábbi újítások: shillerék: polgári színjátszás (átlagember a szereplő), aztán: ibsen (nincs jelen), csehov (nincs cselekmény megjelenik: abszurd, lírai, epikus
Lényege: színpadra állít epikus elemeket (pl. a darab elején leírja hogy mi lesz, narráció, stb) + elidegenítő effektusokat használ
Epikus dráma: olyan drámai mű, amiben az epikus elemek is jelentős szerepet kapnak, esetleg el is nyomják a drámaiságot hordozó sajátosságokat
Szemben áll a hagyományos, arisztotelészi színházzal (érzelmi azonosulás, valószerű cselekmény, a befogadó szemtanú, a mű részese) – helyette: időbeli distancia, átélés helyett távolságtartás (a gyakran múltidejűség által is)
Nem megjelenít, hanem felidéz; azonosulás helyett távolságtartás
Látványos kontraszthatások, kiélezett ellentétek, kettősség
Távolság: a színpad és a néző közt – a befogadónak nem kell beleélnia megaát, nem résztvevő, hanem értékelést végző pozíció + a színház kihangsúlyozza saját megalkotottságát (teátralitás)
Ezáltal nő a nézői aktivitás – feladattal látja el: értelmezési lehetőségek, társ. cselekvésre is bíztat az üzenet által, és az intellektuális nézői aktivitást növeli! Az eszemre akar hatni (érvel, tanít), ezért nem hagy beleélni!
Cél: nem akar csak szórakoztatni, nem akar magától értetődő lenni – rákérdezés a dolgokra, a tézisre, következtetések levonása
Nevelő, tanító célzat – tézis, üzenet (sokszor túlzottan didaktikus) – határozott, leegyszerűsített valóságkép (sokszor társ.kritika), szinte kijelöli a befogadói aktivitás határait
Brecht célja az epikus elemek alkalmazásával: nem hagyja, hogy a néző beleélje magát a darabba, ehelyett aktív, kritikus figyelmet vár el – ennek érdekében a színészek nem élik bele magukat a szerepbe, csak bemutatják azt, távolságot tartanak a szerep & önmaguk közt; a cél hogy a közönség következtetéseket vonjon le és eszerint formálja a saját életét
A néző nem az eseményt figyeli, hanem hogy hogyan történik
A Kurázsi mama… az eszmei tartalom illusztrációja mi ez? A háború rossz. (kb)
2. Elidegenítő effektusok (Verfremdungseffekt)
A színpadi illúzió megtörésének érdekében – elidegenítés, a néző ne élje bele úgy magát, ahogy megszokta
A szereplők kiszólnak a nézőkhöz – bemutatkozás, minősítés, megjegyzések, szerző álláspontjának ismertetése
Előidejű cselekménymozzanatok – múlt időben
Feliratok, táblák – a látottakat minősítik, jelzik a tartalmat
A színész kettős alakja: egyszerre a figura, akit játszik (nem valóságos személy), és egyszerre saját maga, a színész – nehéz feladat
Látható a kulissza – a színház saját mivoltát hangsúlyozza
Társ.igazság – elnyomás leleplezése
Narrátor – társ. igazságokat, erkölcsi mondanivalót fogalmaz meg
Nézői aktivitás
Betétdalok, songok (megakasztják a folyamatot, példázatszerűen kapcsolódnak)
3. Brecht (1898-1956)
Német drámaíró, dramaturg, színházigazgató
’33ban emigrál – Skandinávia, Amerika, Fro., majd később visszamegy az NDK-ba, nyíltan kommunista
hatások: expresszionizmus, a kabaré műfaja, középkori misztériumjátékok
baloldali, kommunista igazság keresése, tanító jelleg, didaktikus szándék
fontos darabok: Koldusopera, Galilei élete, Kaukázusi krétakör
4. Kurázsi mama és gyermekei (1939)
A figura: egy barokk prózaíró, Grimmelshausen, A kalandos Simplicissimus c. regényéből átvéve: Kurázs – egy szajha kalandjairól szólt – ez átalakítva
Idő: a harmincéves háború alatt, 17.sz.
12 év, 12 jelenet, ellenpontozó szerkesztés (a dráma tanulságának van alárendelve)
Epikusság: narrációs betétek, elmondja, hogy miről lesz szó, egy év ugrás, ~ mint egy dramatizált regény – ezért nehezen is játszható
Kimerevített képek – Ø változás, diszharmonikus a jelen, és minden állandó
éles vágások – Az időből csak mozzanatokat emel ki, Ø folyamatos
Feliratok jelzik az idő múlását, a helyszínváltást (sok idő telik el, követhetőség) ironikusak is
Keret: 2 song 2 fia halála után – Kapituláció dala & Salamon-dal
Megjelenik a tanulság, a tézis: ne legyen háború, háború borzalmai, kizsákmányolása, pacifizmus
Dalok/songok – nem lied, chanson, kuplé – újszerű, jazz, provokatívabb, lazább (zene: dessau), fontos: Nagy kapitulációról
Ø valódi értelemben vett drámai konfliktus & tettváltás-sorozat – a dráma középpontjában egy tézis áll – a háborúban minden elpusztul tézisdráma (célja a drámaíró szerint is az, hogy egy politikai/erkölcsi tételt bizonyítson, meggyőzze a befogadót annak igazságáról – didaktikus szándék –ezt szolgálják az epikus jellemzők & a drámaiság hiánya)
fő téma: a háború
Tézis: háborúellenesség
Kettős viszony: kurázsi mama ebből él (markotányosné), hasznot hoz neki, de a gyerekeit is meg akarja menteni, ezért érzünk vele kicsit együtt
Évtizedek telnek el, és még mindig nincs vége – zavaros történések, fiktív adatok, földrajzi helyek lazasága – vándorolnak mindenfelé
Út és ekhós szekér motívum – élet
Várják a békét, de félnek is tőle, hogy mi lesz akkor
-a darab eleje és vége – csúcspont
Eleje: sorshúzás –érdekes, figyelemfelkeltő, szimbolikus is
Vége: katarktikus, drámai befejezés
Kattrin feláldozza magát a város érdekében – végre tesz valamit, az egész darabban néma, passzív – halála: lázadás a passzív sors ellen: a halálával elérte az élete értelmét
Legvégén: kurázsi mama megy tovább egyedül – az a sorsa hogy folytassa tovább ezt
a tétel belátásához nem a szereplőket, hanem a nézőket akarja eljuttatni
–szereplők:
– az alakok nem jellemek, hanem elvi magatartásformák, magatartástípusok – aki képes alkalmazkodni, életben marad, aki nem, szükségszerűen meghal
Kurázsi mama: örök, archetipikus figura – „dögevő”, de mégis rokonszenves a gyerekei iránti szeretete miatt – ősanya szerep + szókimondó, őszinte, sokat beszél – Kattrin ellentéte, életcélja, markotányosnő, két legfontosabb értéke a kocsi és a gyerekek – a gyerekei akkor halnak meg, amikor alkudozik, üzletel; a militáns értékrend őt is elemberteleníti a Kapituláció dala (4. fejezet) – aki boldogulni akar, annak alkalmazkodnia kell
Eilif: a legidősebb gyerek – katona lesz, kb zabolátlan gyilkos, de erős és bátor is – ő is meghal, képtelen a békéhez alkalmazkodni, nem ismeri fel a változó értékrendet
Stüsszi – jóravaló, becsületes, nem okos de ez nem baj – ő is meghal, becsületessége miatt – az anyja nem ismerheti fel
Kattrin: a felesleges lány, árnyék, nem szép, néma – semmi sem történik vele, a végén fellázad és ő is meghal, alakja nem változik csak egyre erősebben mutatkoznak meg a tulajdonságai; a háború tette őt némává, a szavak ugyan is devalválódtak, nem létezik a klasszikus drámai rezonőr szerep szimbolikus némasága jelzi, hogy a háború viszonyai között az emberiség nem tud megnyilvánulni; anyjával való szembefordulása a háborúval való szembefordulása; hőstette katarktikus de ezt az irónia azonnal meg is semmisíti semmi sem változik
Pap – elhagyja a hivatását és Kurázsival marad
Szakács – el akar vele menni (kurázsi sok férfinak tetszik, kattrin senkinek sem)
Yvette: nagyvilági nő
5. Az epikus és a drámai színház elhatárolása, összehasonlítása
A drámai színház | Az epikus színház |
A színpad megtestesít egy folyamatot | A színpad elmond egy folyamatot |
A nézőt bevonja egy aktusba és feléli aktivitását | A nézőt szemlélővé teszi, felébreszti aktivitását |
Érzelmekre indítja, élményeket közvetít neki | Döntéseket kényszerít ki belőle, ismereteket közvetít neki |
Belehelyezi egy cselekménybe, szuggesztióval dolgozik, az érzések maradnak | Szembehelyezi a cselekménnyel, érvekkel dolgozik, az érzések megismeréssé válnak |
Az embert ismertnek és változatlannak tételezi fel | Változó és változtatható ember a vizsgálat tárgya |
A jelenetek egyenes vonalban haladnak, egymásért vannak, a figyelem tárgya a dolgok kimenetele (mi történik?) | A jelenetek egymásutánja nem lineáris, a jelenetek önmagukért vannak, a figyelem a dolgok menete (hogyan történik?) |
A színház tárgya a világ, ahogy van, és az ember, ahogy cselekednie kellene | A színház tárgya a világ, ahogy alakul, és az ember, ahogy cselekednie kell |
Középpontjában az ember ösztönei állnak, a tudat határozza meg a létet | Középpontjában az ember indítékai állnak, a társadalmi lét határozza meg a tudatot |