Az epikus dráma és színház – Brecht: Kurázsi mama és gyermekei

1. Az epikus dráma, általános jellemzők

• a 19. században új formák kellenek – korábbi újítások: shillerék: polgári színjátszás (átlagember a szereplő), aztán: ibsen (nincs jelen), csehov (nincs cselekmény megjelenik: abszurd, lírai, epikus 

• Lényege: színpadra állít epikus elemeket (pl. a darab elején leírja hogy mi lesz, narráció, stb) + elidegenítő effektusokat használ

• Epikus dráma: olyan drámai mű, amiben az epikus elemek is jelentős szerepet kapnak, esetleg el is nyomják a drámaiságot hordozó sajátosságokat

• Szemben áll a hagyományos, arisztotelészi színházzal (érzelmi azonosulás, valószerű cselekmény, a befogadó szemtanú, a mű részese) – helyette: időbeli distancia, átélés helyett távolságtartás (a gyakran múltidejűség által is)

• Nem megjelenít, hanem felidéz; azonosulás helyett távolságtartás

• Látványos kontraszthatások, kiélezett ellentétek, kettősség

• Távolság: a színpad és a néző közt – a befogadónak nem kell beleélnia megaát, nem résztvevő, hanem értékelést végző pozíció + a színház kihangsúlyozza saját megalkotottságát (teátralitás)

• Ezáltal nő a nézői aktivitás – feladattal látja el: értelmezési lehetőségek, társ. cselekvésre is bíztat az üzenet által, és az intellektuális nézői aktivitást növeli! Az eszemre akar hatni (érvel, tanít), ezért nem hagy beleélni!

• Cél: nem akar csak szórakoztatni, nem akar magától értetődő lenni – rákérdezés a dolgokra, a tézisre, következtetések levonása

• Nevelő, tanító célzat – tézis, üzenet (sokszor túlzottan didaktikus) – határozott, leegyszerűsített valóságkép (sokszor társ.kritika), szinte kijelöli a befogadói aktivitás határait

• Brecht célja az epikus elemek alkalmazásával: nem hagyja, hogy a néző beleélje magát a darabba, ehelyett aktív, kritikus figyelmet vár el – ennek érdekében a színészek nem élik bele magukat a szerepbe, csak bemutatják azt, távolságot tartanak a szerep & önmaguk közt; a cél hogy a közönség következtetéseket vonjon le és eszerint formálja a saját életét

• A néző nem az eseményt figyeli, hanem hogy hogyan történik

• A Kurázsi mama… az eszmei tartalom illusztrációja mi ez? A háború rossz. (kb)

2. Elidegenítő effektusok (Verfremdungseffekt)

• A színpadi illúzió megtörésének érdekében – elidegenítés, a néző ne élje bele úgy magát, ahogy megszokta

• A szereplők kiszólnak a nézőkhöz – bemutatkozás, minősítés, megjegyzések, szerző álláspontjának ismertetése

• Előidejű cselekménymozzanatok – múlt időben

• Feliratok, táblák – a látottakat minősítik, jelzik a tartalmat

• A színész kettős alakja: egyszerre a figura, akit játszik (nem valóságos személy), és egyszerre saját maga, a színész – nehéz feladat

• Látható a kulissza – a színház saját mivoltát hangsúlyozza

• Társ.igazság – elnyomás leleplezése

• Narrátor – társ. igazságokat, erkölcsi mondanivalót fogalmaz meg

• Nézői aktivitás

• Betétdalok, songok (megakasztják a folyamatot, példázatszerűen kapcsolódnak)

3. Brecht (1898-1956)

• Német drámaíró, dramaturg, színházigazgató

• ’33ban emigrál – Skandinávia, Amerika, Fro., majd később visszamegy az NDK-ba, nyíltan kommunista

• hatások: expresszionizmus, a kabaré műfaja, középkori misztériumjátékok

• baloldali, kommunista  igazság keresése, tanító jelleg, didaktikus szándék

fontos darabok: Koldusopera, Galilei élete, Kaukázusi krétakör

4. Kurázsi mama és gyermekei (1939)

• A figura: egy barokk prózaíró, Grimmelshausen, A kalandos Simplicissimus c. regényéből átvéve: Kurázs – egy szajha kalandjairól szólt – ez átalakítva

• Idő: a harmincéves háború alatt, 17.sz.

• 12 év, 12 jelenet, ellenpontozó szerkesztés (a dráma tanulságának van alárendelve)

• Epikusság: narrációs betétek, elmondja, hogy miről lesz szó, egy év ugrás, ~ mint egy dramatizált regény – ezért nehezen is játszható

• Kimerevített képek – Ø változás, diszharmonikus a jelen, és minden állandó

• éles vágások – Az időből csak mozzanatokat emel ki, Ø folyamatos

• Feliratok jelzik az idő múlását, a helyszínváltást (sok idő telik el, követhetőség)  ironikusak is

• Keret: 2 song 2 fia halála után – Kapituláció dala & Salamon-dal

• Megjelenik a tanulság, a tézis: ne legyen háború, háború borzalmai, kizsákmányolása, pacifizmus

• Dalok/songok – nem lied, chanson, kuplé – újszerű, jazz, provokatívabb, lazább (zene: dessau), fontos: Nagy kapitulációról

• Ø valódi értelemben vett drámai konfliktus & tettváltás-sorozat – a dráma középpontjában egy tézis áll – a háborúban minden elpusztul  tézisdráma (célja a drámaíró szerint is az, hogy egy politikai/erkölcsi tételt bizonyítson, meggyőzze a befogadót annak igazságáról – didaktikus szándék –ezt szolgálják az epikus jellemzők & a drámaiság hiánya)

 fő téma: a háború

• Tézis: háborúellenesség

• Kettős viszony: kurázsi mama ebből él (markotányosné), hasznot hoz neki, de a gyerekeit is meg akarja menteni, ezért érzünk vele kicsit együtt

• Évtizedek telnek el, és még mindig nincs vége – zavaros történések, fiktív adatok, földrajzi helyek lazasága – vándorolnak mindenfelé

• Út és ekhós szekér motívum – élet

• Várják a békét, de félnek is tőle, hogy mi lesz akkor

-a darab eleje és vége – csúcspont

• Eleje: sorshúzás –érdekes, figyelemfelkeltő, szimbolikus is

• Vége: katarktikus, drámai befejezés

• Kattrin feláldozza magát a város érdekében – végre tesz valamit, az egész darabban néma, passzív – halála: lázadás a passzív sors ellen: a halálával elérte az élete értelmét

• Legvégén: kurázsi mama megy tovább egyedül – az a sorsa hogy folytassa tovább ezt

 a tétel belátásához nem a szereplőket, hanem a nézőket akarja eljuttatni

–szereplők:

– az alakok nem jellemek, hanem elvi magatartásformák, magatartástípusok – aki képes alkalmazkodni, életben marad, aki nem, szükségszerűen meghal

• Kurázsi mama: örök, archetipikus figura – „dögevő”, de mégis rokonszenves a gyerekei iránti szeretete miatt – ősanya szerep + szókimondó, őszinte, sokat beszél – Kattrin ellentéte, életcélja, markotányosnő, két legfontosabb értéke a kocsi és a gyerekek – a gyerekei akkor halnak meg, amikor alkudozik, üzletel; a militáns értékrend őt is elemberteleníti  a Kapituláció dala (4. fejezet) – aki boldogulni akar, annak alkalmazkodnia kell

• Eilif: a legidősebb gyerek – katona lesz, kb zabolátlan gyilkos, de erős és bátor is – ő is meghal, képtelen a békéhez alkalmazkodni, nem ismeri fel a változó értékrendet

• Stüsszi – jóravaló, becsületes, nem okos de ez nem baj – ő is meghal, becsületessége miatt – az anyja nem ismerheti fel

• Kattrin: a felesleges lány, árnyék, nem szép, néma – semmi sem történik vele, a végén fellázad és ő is meghal, alakja nem változik csak egyre erősebben mutatkoznak meg a tulajdonságai; a háború tette őt némává, a szavak ugyan is devalválódtak, nem létezik a klasszikus drámai rezonőr szerep  szimbolikus némasága jelzi, hogy a háború viszonyai között az emberiség nem tud megnyilvánulni; anyjával való szembefordulása a háborúval való szembefordulása; hőstette katarktikus de ezt az irónia azonnal meg is semmisíti semmi sem változik

• Pap – elhagyja a hivatását és Kurázsival marad

• Szakács – el akar vele menni (kurázsi sok férfinak tetszik, kattrin senkinek sem)

• Yvette: nagyvilági nő

5. Az epikus és a drámai színház elhatárolása, összehasonlítása