Mándy Iván: A bútorok

1. miniéletrajz blabla, 1918-1995

-’45 után Újhold szerkesztő (Ottlik, Nemes Nagy, Pilinszky)

-rákosikorban csak gyerekkönyvek

-baumgarten és kossuth-díj

-fontosabb novelláskötetek: Egyérintő, Mi van Verával?, Tájak, az én tájaim, Huzatban

-regények: Franciakulcs, A pálya szélén, Régi idők mozija

2. ált. jellemzők

-meghatározó környezet: nagyváros, külváros, kisemberek, lecsúszottak

-a novella műfaj átalakítása  Ø zárt és összefüggő cselekmény, Ø lélektanilag hitelesített novellahős

-a történet helyett az atmoszférateremtésre helyezi a hangsúlyt; nem anekdotikus novellákat, hanem ún. lírai / hangnemnovellákat írt (elődök: Csehov, Krúdy)

-a film módszereinek felhasználása  vágások, kinagyítások

-a lírára jellemző képiség  önállósult költői kép, látomások, emlékképek, fantázia képek

 meghaladja az epika hagyományos formáit

-alkotásmódja elszakad a közvetlen realizmustól; a szürreális világérzékelés irányába tolódik: gyakori az álom, a látomás formateremtő szerepe

-jellemző az idősíkok & nézőpontok váltogatása

-fő sajátosság: kihagyás, sűrítés, elhallgatás, tömörség

3. a bútorok keletkezésének korszaka

-a nyolcvanas évek elejétől figyelme a tárgyak felé fordul

-A bútorok azon írásainak sorába illeszkedik, amelyek szintén tárgyak & a tárgyi9környezet által jellemezhető helyszínek köré szerveződnek: A mosoda, A lift, A trafik, Strandok,uszodák, Mosdók,vécék, A villamos  ezek a művei A bútorokkal együtt a Tájak, az én tájaim c. kötetben jelentek meg összegyűjtve

-a tárgyi világot egyre inkább perszonifikálja

-ebben a világban a hangok uralkodnak, a látványnak kisebb szerepe van

4. A bútorok (1980)

4.1. Műfaj, kötetszerkezet, kerettörténet

-Mándy a novella műfajának megújítója a modern magyar irodalomban

-A bútorok műfaja nem egyértelmű – kisregény vagy novellaciklus – nem kisregény, mert hiányzik belőle az ehhez szükséges koherencia

-olyan novellaciklus, amelynek darabjait a címben kiemelt tárgyak kulcsszerepe kapcsolja össze

-36 db szöveg (a legrövidebb a 2 soros Presszó, éjszaka, a leghosszabb a 7 oldalas Egy öregasszony)

-a részek élén a betűtípussal is hangsúlyozott címszerű megjelölés áll, amely általában az adott jelenet helyszínét (Szobában, Az utcán, stb), ritkábban központi figuráját (A halott, Egy kép, stb) emeli ki

-az elkülönített részek novellák, novellatöredékek, jelenetek

-felütésükben az elbeszélő néhány tömör mondatban megteremti az alapszituációt & lineáris cselekmény híján a zárlat gyakran nem más, mint a felütés módosított ismétlése

-csak egy helyszín jelenik meg többször is, 4 címben, a szoba  ezek a részek a kötet leghangsúlyosabb pontjain: kezdetén & végén helyezkednek el  kerettörténet, keretszituáció kirajzolása

-a 4 jelenet főszereplője „a férfi”, a mű végén megtudjuk a nevét egy dialógusból: János (benne felismerhető több Mándy novella és regény szereplője, Zsámboky János, Mándy kedvelt alteregója, pl. Egy ember álmai) – a férfi a ciklus elején éjszakai álmából fölébredve kiselejtezésre ítélt ebédlőgarnitúrája darabjai közt téblábol, a végén pedig a már kiürített ebédlő ablakán át figyeli szorongva és bűntudattal az elszállításra váró bútorait

-a kerettörténetben feltűnik a már halott apa is, az első jelenetben még csak utalások formájában, később groteszk kísértetként, mint a nagy komód lakója  lehetséges értelmezés: a bútorok kiselejtezése János hiábavaló kísérlete az apa nyomasztó árnyékától való megszabadulásra

-a kissé kafkai színezetű (+Freud?) apa-fiú viszony Mándy számos egyéb írásának is témája, életművének egyik vezérmotívuma

4.2. Tér- és időkezelés, narráció

-nem a történet hordozza az elbeszélés idejét és terét, hanem fordítva  egy adott tér, helyszín válik kulcsmotívummá & ehhez rendelődnek hozzá történetszilánkok

-a helyszínek hangulati erejüknél fogva felidézik az elbeszélő tudatában hozzájuk kapcsolódó emlékképeket, álmokat, eseményeket, figurákat

-a helyszínek & témák látszólagos banalitása, hétköznapisága mögött ott rejtőzik az emberi élet időbeli teljessége (Egy gyerekvers, Az öregasszony, Egy halott)

-(a XX. századi modern epikára jellemző módon) az idősíkok gyakran egymásba mosódnak, összetorlódnak; múlt és jelen, emlék és valóság szférája nem különül el mereven

-a mű narrátora többnyire egy megnevezetlen, külső nézőpontú elbeszélő

-a külső nézőpontú narráció a szabad függőbeszéd révén minduntalan átcsúszik vmelyik szereplő/szereplők belső nézőpontjába  a kettő gyakran alig különíthető el

-a szabad függőbeszéd a beszélői nézőpontok közötti éles határokat elmossa, bizonytalan lebegést eredményez  ezáltal más szövegformáknál alkalmasabb eszköz a lelkiállapot & a belső világ hívebb ábrázolása

4.3 az antropomorfizált tárgyak világa

-a ciklusban a tárgyak életre kelnek, emberi vonásokat öltenek  antropomorfizálódnak

 a novellák valószerű, realisztikus világa, a hétköznapok banális történései az abszurd és a fantasztikum világával ötvöződnek

-az antropomorfizációnak különböző megnyilvánulási formái, szintjei vannak:

 1. sokszor csak egy-egy megszemélyesítő jelző vagy szószerk kelti életre a tárgyat; 2. a tárgyak dialógust folytatnak az emberi világgal, gyakran aktívan cselekszenek is; 3.a tárgyak teljes emberi sorsot, karaktert, életutat sűrítenek magukba: megjárják az életkorok stációit, öregkorukra elhagyatottá és kiszolgáltatottá válnak, sorsuk éppúgy az elmúlás, az enyészet, mint az élőké – Mándy a létezők sorsának közös lényegeként az elmúlást jelöli meg; 4. a tárgy szimbólummá is emelkedhet – A szekrényben címszereplője a novella szabadversszerű zárlatában mindenkit befogadó, menedéket nyújtó búvóhellyé, otthonná válik, egyúttal a sír, a nemlét mint végső menedék asszociációját is kelti

-hangok szerepe – sok zaj, sok csönd  újabb információforrás

4.4 a szöveg stílusa

1. feltételesség és kérdésesség  megkérdőjelezi az epikus művek alapvető közlésformáját, a kijelentő módú állítást; a magabiztos kijelentő mód helyét gyakran a feltételesség és bizonytalanság nyelvi formái veszik át (felt. módú igék, hat/het képszős igék, talán a leggyakrabban előforduló szó, válasz nélkül maradó, a semmibe mutató kérdő mondatok)

2. igehiány  Mándy mondataiból gyakran marad el az igei állítmány, stílusa így alapvetően nominális; ez egyrészt a szöveg dominánsan leíró jellegéből fakad, de világképi vonatkozása is van: a nyomasztó statikusság megteremti a tehetetlenség, determináltság, cselekvésképtelenség, a „hiány” atmoszféráját

3. élőbeszédszerűség  az élőbeszéd bizalmas formái megőrződnek a szereplők & a narrátor szólamaiban is (pl. „a Gizinéni”, hiányos mondatok, töredékszavak)

4. líraiság  az élőbeszédszerűség ellenpólusa; ötvözi az ellentéteket: a bizalmas élőbeszédszerűséget és a lírai képszerűséget (mint ahogy az idősíkokat, a nézőpontokat, a realitást és fantasztikumot is keveri); A pincében c. szöveg prózaversként is felfogható, A szekrényben zárlata tördelésében is versszerű – remek példája a Mándynál máshol is megjelenő, szabadversként tördelt litániaszerű (felsorolás,ismétlés) formának

5. humor  az ellentétes minőségek egyidejűsége a tragikum és a humor együttes jelenlétében is megnyilvánul; groteszk humor

Konkrét novellák elemzése pl. A szobában (keretrészek), A parton, Családi bútorok, stb. ezek afejedben, ok.

Ez nagyon kis korrekt lett!