Irodalom érettségi

A nemzeti múlt megidézése Kölcsey Ferenc lírájában

Életrajz

  • 1790. augusztus 8-án született Szödemeteren
  • Apja: Kölcsey Péter középnemesi származás
  • Jogi tanulmányokat folytatott Debrecenben, és ez alatt ismerkedik meg Kazinczyval 1805-ben Csokonai temetésén, kiáll Kazinczy mellett a nyelvújítás terén (Ő írja meg Szemere Pállal a Felelet a Mondolatra)
  • Becsatlakozik a reformkori politikába:
  • 1829 júliusában Szatmár megyei aljegyzővé nevezték ki
  • 1832-ben pedig főjegyzővé választották.
  • 1832 novemberében országgyűlési követté választották s az alsótáblán a liberális ellenzék egyik nagyhatású vezetője lett
  • Elvei miatt 1835-ben lemond a mandátumáról
  • 1821-ben összeveszik Kazinczyval Kölcsey F. lefordította az Iliász egy részét és utána odaadta Kazinczynak, aki tovább adta egy Iliászt fordító tanárnak, aki később meghalt, de a nevével kiadták a fordítást, és Kölcsey ráismert saját részleteire.

Lírai alkotásai az 1820-as években

  • Ezekben az években szaporodnak meg a Hazafias versei
    • a reformkori országgyűléseken felmerült törekvésekkel megismerkedik
    • Művelt, nemzeti haladó hazafias gondolkodású köznemesként természetes módon foglalkoztatta a haza sorsa
    • A korban alapvető gondolat, hogy az értelmiség (főleg írók és költők) készítik elő a nemzeti függetlenedést (ez így is volt)
  • Két alkotását emelném ki az egyik filozófiai problémákról, elvont ideákról szóló versek pl. Vanitatum vanitas(1823) azaz Hiúságok hiúsága, a másik meg a magyarság sorsáról szóló alkotás pl Himnusz

Himnusz

  • Keletkezés: 1823 január 22-én
  • Cím: műfaj jelölő (Az ókori görögöknél keletkezett ez a műfaj. Istenhez szóltak benne: dicsérték, hogy elnyerjék a jóindulatát, és segítségért könyörögtek benne.)
  • Alcím: A magyar nép zivataros századaiból
    • Az alcím pontosítja a mű tárgyát (témamegjelölés), hogy tudniillik a magyar történelemről lesz szó a versben
    • Az alcím azért kellet egyrészt, hogy cenzúrát megtévessze, másrészt pedig segít értelmezni a művet.
  • Stílusában klasszicista és romantikus vonások is vannak. Klasszicista jelleg pl. a keretes szerkezet, romantikus a nyelvezete és a képi világa.
  • Verselése: időmértékes verselésű,

Magyaros ütemhangsúlyos (toborzó énekek)

  • Rím: keresztrím

 

  • Szerkezete:
  • A himnusz műfajnak sajátos szerkezete van. Három fő részből áll.
  • 1. rész Isten megszólítása és segélykérés
  • 2. rész Felsorolja azokat az indokokat, amelyekkel alátámasztja a kérés jogosságát
  • 3. rész kérés megismétlése
  • 1 versszak (két részre lehet osztani)
  • Isten megszólításával és áldás kéréssel indul a vers (E/2) A költő nem saját sorsán akar változtatni, nem saját magának kér, bár a magyar népbe ő maga is beletartozik
  • Jó kedvet, bőséget (itt lehet anyagi és nemzeti jelentésű is) és védőkardot a magyar nemzet fölé (ez azt jelenti, hogy ha háború van, akkor Isten ne engedje, hogy baja essen a hazának)
  • Miért adjon áldást Isten a magyarságnak a beszélő szerint? Azért, mert ez a balsors sújtotta nép már annyit szenvedett, hogy megbűnhődte a múltban elkövetett bűneit, sőt, a jövőbeli bűneiért is vezekelt már
  • A 2-3. versszak tehát felsorolja az Istentől kapott ajándékokat. (Dicsőséges MÚLT)
  • Istennek köszönhetjük, hogy a honfoglaláskor a magyar nép ilyen szép hazát nyert;
  • a magyar hazában gazdagon termő föld van, amely bőségesen ellát minket élelemmel;
  • őseink győztes honvédő háborúkat folytattak, így a nemzet független és szabad maradhatott;
  • királyaink még idegen területeket is meghódítottak, például Mátyás király Bécset.
  • A 4-5-6 versszak ellentétje a 2-3 versszaknak. (4-5 versszak MÚLT, a 6 versszak pedig JELEN)
  • Először a „tatárjárás” pusztításait idézi fel (amely tulajdonképpen mongol betörés volt a középkorban)
  • Azután a török hódoltságot érzékelteti a „rabiga” képével (A törököket Ozmán vad népének nevezi, mivel Oszmán török szultán volt a Török Birodalom megalapítója)
  • Kölcsey nem sorolja fel, mik voltak a magyar nép bűnei, amik miatt Isten bünteti, csak egyet említ, de azt nyomatékosan: az egység, az összefogás hiányát (ez volt a gond Mohács idején is, és Kölcsey korának nemessége is ebben volt hibás). A széthúzást a belviszály, a testvérháború képével érzékelteti
  • A himnusz mondanivalójának tetőpontja 6. versszakban található. A legnagyobb tragédia nem is az, hogy a nemzet annyit szenvedett, hanem hogy e sok megpróbáltatás árán sem szerezte vissza a hazáját, ahol otthonra találna.
  • Ám mivel a 6. versszak ötödik sorában („Bércre hág és völgybe száll”) a múlt idő hirtelen jelen időre vált, ebből érezni lehet, hogy a költő a saját koráról is beszél
  • Aránybillentő” szerkezet jellemzi ennek értelmében a 2. versszak motívumainak a hatodik szakaszbéli és a 3. versszak motívumainak ötödik szakaszbeli szabályos visszatérése figyelhető meg.
  • A 7. versszak átvált a múltból a sivár jelenbe, és teljes reménytelenséget, tehetetlenséget, kétségbeesést érzékeltet
  • Háromszoros ellentétet találunk itt, melyek a dicső múlttal állítják szembe a megalázó jelent. Melyek ezek az ellentétek?
  • 1. vár – kőhalom
  • 2. kedv s öröm – halálhörgés, siralom
  • 3. szabadság – kínzó rabság
  • Ez az ellentétezés érték-és időszemesítés is: a múltbeli dolog (pl. vár) ép, pozitív, teljes, a jelenbeli (pl. kőhalom) pusztuló, hanyatlásnak indult. A múltban virágzó ország voltunk, épek, teljesek, minden értékkel megáldottak, most már azonban csak rom vagyunk.
  • A 8. versszak nem egyszerű ismétlése az elsőnek, hanem variánsa
    • Szövegmódosítások a balsors gondolatkörét mélyítik el. Az ország pusztulása láttán a költő már nem áldásért, csak Isten szánalmáért könyörög.
    • A verset keretbe záró utolsó strófa sokkal komorabb, esendőbb, könyörgőbb, mint az első. Sötétebbnek érezzük így, hogy előtte a múlt sorscsapásait és a jelen sivárságát festette le a költő. (Álld <—-> Szánd)
    • A sorscsapások, nemzeti tragédiák mértéke meghaladja az elkövetett bűnök nagyságát. Annyira meghaladja, hogy nemcsak a már elkövetett bűnökért bűnhődött meg a magyarság, hanem megbűnhődött a jövőbeli bűnökért is, amiket még el sem követett.
  • Összegzés: A magyarság saját maga okozta a vesztét, maga játszotta el szabadságát, boldogságát, de oly sok csapás, szenvedés, pusztulás után ismét megérdemelné már a boldogabb jövőt. Egyetlen halvány reménysugár villan fel a mű végén: hogy jöhet még „víg esztendő”, hiszen a nép annyit bűnhődött, hogy most már ismét joga van a boldog jövőhöz. A múlt és a jövő bűneinek levezeklése hatásos érv a jobb jövő kiérdemlése mellett.
  • Utóélet
  • 1844 februárjában Erkel Ferenc megzenésítette
  • Hivatalos nemzeti himnusszá 1848.augusztus 20-án vált.
  • Ma a Himnusz keletkezésének napja (január 22.) a magyar kultúra napja.

Lírai alkotásai az 1830-as években

  • Itt három alkotást emelnék, az egyik a Huszt, ami egy bizakodó hangvételű epigramma, amit 1831-ban írt, és van kettő, ami negatív komor hangvételű a Zrínyi dala és a Zrínyi második éneke.

Zrínyi dala

  • Zrínyi dala 1830 júliusában íródott.
  • A Zrínyi dala sötét, komor hangulatú vers Látta, hogy a konzervatív erők ellenállnak a szükséges reformoknak (nemzeti függetlenség, jobbágyfelszabadítás), az első reformországgyűlés kudarccal ért véget.
  • Kölcsey épp Szobráncon volt Szemere Páléknál, ezért eredetileg A szobránci dal címet adta a versnek. Később a cenzúra miatt változtatta a címet Zrínyi dalára, mert így a jelentéstartalma a múltba helyeződik.
  • Zrínyi Miklós ( a költő mert ő volt a példaképe) szerepébe helyezkedik bele a versben, mert Zrínyi alakján keresztül el tudta mondani a nemzetet féltő aggodalmait. Z.M. költő és hadvezér példaképe volt)
  • Műfaja: politikai óda
  • Verselése: időmértékes
  • Rím: a a b c c b (páros és ölelkező rímek)
  • Típusa idő-és értékszembesítő idősíkok: múlt és jelen. Kölcsey szembeállítja a múltat a jelennel: a hazáért önzetlen áldozatot vállaló cső régieket és az elkorcsosult mostaniakat állítja szembe. Kifejti, hogy a nemzet nem a régi többé, tékozolta az ősök dicsőségét.
  • Szerkezete
  • A vers párbeszédes formájú. A kérdés-felelet egy belső vita. A kérdező és a válaszoló személy azonos: Kölcsey beleéli magát mind Zrínyi, mind a Vándor szerepébe.
  • Vándor Messziről érkezett idegen, aki nem ismeri a mai magyarokat, csak régi dicsőségükről hallott, és most keresi azt a nemzetet, amit híre apján elképzelt. A valóság azonban egész más.
  • Vándor kérdései az 1. 3. és 5. versszakban szólalnak meg. A Vándor számon kéri Zrínyitől a haza és a hazafiak eltűnését: az Árpád vérétől megszentelt kort, a Szondi által védett várakat, a hervadatlan ifjúságot. A Vándor keresi a régiek legendás hazaszeretetét, az önfeláldozó hősök harcainak színterét, az ősök példamutató serénységét.
  • Zrínyi válaszait a 2. 4. és 6. versszak tartalmazza. Ezek a válaszok kiábrándítóak, elutasítóak. A dicső nép halott, „Névben él csak, többé nincs jelen.” A nagyszerű elődök leszármazottai gyöngék, romlottak, szívtelenek, így nincs többé magyarság. A „jégkebel” metaforája fejezi ki az utódok kedvetlenségét, érzelmi hidegségét. Már nincs bennük szeretet a hazájuk iránt, ezért az ország egyre pusztul.
  • Ellentétek: 1vsz. <—> 2vsz.; 3 vsz. <—-> 4 vsz.; 5 vsz. <—-> 6 vsz.
  • Tagadó szavak, negatív jelentésű igék (elhamvadt, szédeleg) negatív szóképek, fogalmak (jégkebel, szívtelen) értékek csökkenését erősíti.
  • Verszárlat: Kölcsey semmi reményt nem lát a agyarság számára, teljesen borús és pesszimista a vers. A költő szavaiban ott van a lesújtó életalkotás a cselekvésre képtelen magyar nemességről.

 

Zrínyi második éneke (1838)

  • Nemzethalál vízió: Herderi jóslat (magyarok pár évszázad után nem lesznek már)
  • Jobbágybarát politikai ellenfelei saját jobbágyait bujtották fel ellene, és saját birtokát gázolták le, tiporták meg saját parasztjai, akikért szót emelt
  • A Zrínyi második éneke az 1832-36-os országgyűlés elkeserítő tapasztalataiból született, mely után Kölcsey sötét, komor, pesszimista hangulatba zuhant. A reformokat nem sikerült átvinni, s úgy érezte, a történelem adta utolsó lehetőséget veszítették el, hogy a nemzet nagy sorskérdéseit megoldják. teljes pesszimista vers lesz. 1830-ban a Zrínyi dalát még csak figyelmeztetésnek szánta kortársai számára, 1838-ban a Zrínyi második énekét már könyörtelen ítéletnek.
  • Verselés: szimultán
  • Rím: keresztrím
  • Műfaja: politikai óda
  • Szerkezete
  • Két szerep: Kölcsey egyaránt belehelyezkedik Zrínyi és a Sors szerepébe is, meghasonlottságát, ellentmondó érzelmeit vetítve ki a párbeszéd két szereplőjébe. Így akár azt is lehet mondani, hogy a vers valójában nem dialógus, hanem monológ: mindkét beszélő Kölcsey, aki nem különül el élesen egyiktől sem, sőt, teljesen azonosul mindkét szerepével.
  • Zrínyi (történelmi személy): 1 versszak és 3 versszak
  • sors: 2 versszak és 4 versszak
  • A sors megszólításával és fohászkodással indul a vers. A költő ugyanolyan kérlelő, esdeklő hangon szólal meg, mint a Himnuszban, de míg a Himnuszban Istenhez könyörgött, addig itt Zrínyi nevében a sorshoz könyörög. Ez azért fontos különbség, mert míg Isten jóságos, irgalmas és megbocsátó, ezért vezekléssel ki lehet engesztelni, addig a sors kérlelhetetlen, rideg és engesztelhetetlen.
  • 1 versszak
    • Zrínyi arra kéri a sorsot, hogy óvja, irányítsa, vezesse a magyar nemzetet. A hazát megszemélyesíti, emberi cselekvéseket rendel hozzá (sír, nyög, küzd stb.). A haza szenved, de hogy mitől szenved, azt a költő még nem konkretizálja, csak a szenvedés nagyságát érzékelteti. Lezárása egy fohász. (keretet alkot)
  • 2 versszak
    • Hegyek, völgyek, síkságok, folyók, áldott földje a magyar hazának, épülő hajlékaival, aki mint az édesanya, mellén táplálja gyermekeit. A haza, az anyaföld nevelt fel titeket, mondja a sors, és ti milyen hálátlanok vagytok: nem törődtök vele, nem véditek meg. A hazátok azért fog sírba jutni, mert népe gyáva, nem szereti, s nem védi meg. Itt jelenik meg tehát a nemzethalál gondolata. A költő a magyarságot ostorozza, de a végső ítélet a hazát sújtja, a hazának kell ugyanis elvesznie népe bűnei miatt.
    • Egy nagyon fontos dologra hívja fel ezzel a figyelmet: minden közösség felelős a saját megmaradásáért. Nem lehet másoktól várni, hogy majd tesznek valamit, majd segítenek: magunkra vagyunk utalva.
  • 3 versszak
    • Ehelyett megerősíti a sors állításait, és ő maga is vádolni kezdi a magyarokat: „a vad csoport, mely rá dühödve támad, / Kiket nevelt, öngyermeki.” Ez a vád a vers kulcsmondata
    • Az öngyermeki szó adja a választ, hogy mi fenyeget minket belső viszály
    • A „magzatok” azért képtelenek a haza védelmére, mert önmaguk ellen kéne megvédeniük a hazát! Ettől aztán a vád sokkal súlyosabbá válik: már nem egyszerű gyávaság a nemzet bűne, hanem hazaárulás. Zrínyi szerepében büntetést kér a sorstól a bűnösökre pusztítsa el a széthúzó, hazájukat eláruló, közönyös magyarokat, „rút szennyét nememnek”, de tartsa meg magát az országot
    • A költő abban bízik, hogy születhetnek még a hazának jobb fiai, akik szeretik, megbecsülik és megvédik. Aztán még ez a remény is elszáll. Ugyanis amit a versbeli Zrínyi kér a sorstól, az lehetetlen: a haza nem létezhet fiai nélkül. Míg az anya életben maradhat, ha gyermeke meghal, Magyarország nem maradhat életben, ha a magyarok kipusztulnak.
  • 4 versszak
  • A végső ítélete jelen időben hangzik el, de a várható jövőt fejezi ki A haza tehát saját fiainak (a magyar nemességnek) gyávasága, önzése, közönye miatt fog elveszni
  • A magyarság pusztulása utáni jövő E vízió szerint a magyarság megsemmisül és más nép áll majd a helyünkre.

Zrínyi dala és Zrínyi második éneke össze hasonlítása

  • Zrínyi második éneke azért pesszimistább, mert az 1836-os országgyűlési kudarc után született vers mutatja, hogy Kölcsey a teljes reménytelenségbe sodródott.
  • De lehet negatív ösztönzésnek is fel lehet fogni.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük