Vajda János tájköltészete

A 19. század második felében az ország érzületét, hangulatát a kétségbe esés, a csüggedtség, de egyben a hinni akarás határozta meg. Az 1849-es szabadságharc kudarcát követve, az országban kezdetét vette a megtorlás időszaka, Haynau-rémuralma, Bach rendszere. A bebörtönzések, a diktatórikus rendszer sok száz ember életét követelte. A fellélegzést, a könyörület megkapását Bach menesztése tette lehetővé (1859). Mivel a Habsburg udvarnak szüksége volt erőforrásainak feltöltésére, 1867-ben I. Ferenc József kiegyezett a magyar delegációval, elfogadta annak feltételeit, de központi hatalmát megtartotta. Ezért nevezhető ez a korszak a „bizakodás és egyben csalódottság” időszakának is. A kor embere bizakodott az ország szabadságában, önállóságában, de reményeiben csalódnia kellett, mivel ennek esélye kevésnek bizonyult. Ez a kettőség jellemzi a kor alkotói nemzedékét, akik magukat ’meghasonlott népnemzetinek’ vallották, s elfordultak a vátesz kultusztól. Fellépnek a pénzközpontú, globalista eszmével szemben, s a személyes, az egyént meghatározó érzésekre fordítják a hangsúlyt. Nem is kétség, hogy a dualizmus kori költők, írók mind ezt a tematikát követték. Ide sorolható Mikszáth Kálmán, Madách Imre, s főképp Vajda János.

Vajda János élete:

• 1827-ben született Pesten

• apja: Vajda Endre, főerdész Vaálon gyermekként rengeteg időt tölt itt költészetében meghatározó emlékek sora

• anyja: Veleczky Lídia, cselédlány

• költői pályáját a reformkor nagy alakjai (Kölcsey, Vörösmarty) határozzák meg

• Fiatal Magyarország csoportosulásának tagja

• Márciusi ifjak egyike  bujdosás kényszerkatonaság Itáliában

• leszerelés után hivatalnok, meg nem értett költő

• ’50-es évek: sorsa az ún. kiátkozott költőkével egyezik meg ( pl: a lengyel Norwid)  nem találják a helyüket az új eszmék és a polgárosodás között

• átmenet költője a magyar lírában

• hat rá a globalizmus

• stilisztikai-poétikai szinten a Petőfi féle népdal egyszerűségétől jut el a szimbolisztikus, allegorikus ábrázolásig  „ Híd Petőfi és Ady között”

• szerelme: Kratochwill Zsuzsanna Georgina ’51-’57 között  Gina versek beteljesületlen szerelem (Gina más férfi felesége lesz)

• 1897-ben hal meg Budapesten

Tematikái:

• szerelmi költészet (Húsz év múlva)

• politikai-közéleti költészet (Polgárosodás)

• hazafias költészet (szabharc után  Éljen a köztársaság)

• filozofikus s egyben tájleíró költeményei ( A vaáli erdőben, Az üstökös, Nádas a tavon)

Tájköltészete:

1. 1. 1. 1. A vaáli erdőben

• 1875-ös költemény

• a cím kapcsolódik Vajda életéhez  gyermekkorában sok időt tölt itt  gyermekkori emlékek boldogság árasztja el

• a szöveg témája és a cím között kapcsolat van, de a tartalmat a cím nem közli

• nemcsak tájleíró jellegű  filozofikus gondolatmenet

• a vers felütésében több asszociáció

• szerkezet: egyfajta életciklust jelöl

• 1.-2. vsz: gyermekkor

• 3.-4. vsz: aggastyánkor

• 5.-6. vsz: halál tudat

• 1. vsz: helyszín megjelölés (erdő  „iharos juharfa”), egy völgy, mely zárt, védettséget nyújt, kellemes hangvétel.

• 2.vsz: lírai én szólal meg, a hangulat kiegészül egy romantikus elvágyódással menedékhely csöndességével, mellé párosul a vágykifejezés  főnévi igenevek sokasága( élni, éldegélni  végtelenség általánosítása az elmúlással párosítva. A versszakban megjelenő „csöndesség” két féle értelmezési lehetőséget kap: vagy halálérzet  irodalmi párhuzam: Goethe- Vándor éji dala: természeti képekben fogalmazza meg a békét  a halál megszépül. A másik teória: a nyugalom kiteljesedése   mind2 esetben a táj a lírai én lelki világának tükrét mutatja  harmónia keresése + halál megszépítése ( apoteózis= megdicsőülés)

• 3.vsz: 2. vsz kiegészítése+ a problémák elöl menekül  katafora (előreutalás)  belső metaforikus tárgyakat fejez ki a tájmotívumok mellet

• 4. vsz: múlt, jövő síkjában elmélkedik

• 5. vsz: létösszegzés, az emberi élet stádiumaiban a halál dominál  csak nyugalomban

• 6. vsz: örök elalvás nyugalma halál beteljesülése, első 2 sor között enjabement,
  halál= békesség  ismétléssel zár bizonyosság

• hangulat: csak harmónia uralkodik

• a halál az élet része!

1. 1. 1. 2. Nádas a tavon

• 1888-as költemény

• rokonverse: A vaáli erdőben

• a földi életutak befejezését kutatja

• harmónia uralkodik

• a jelent természeti képekbe festi le

• nem zárja le a versét  pontok az élet az ő jelenléte nélkül is folytatódik

• életének pozitív szakaszát tárja az olvasó elé

1. 1. 1. 3. Az üstökös

• 1882-es költemény

• a kor meghatározó élménye uralkodik a versben  meg nem értettség, elvegyülési lehetetlenség

• a költő hasonlítja magát az üstököshöz

• emberi érzéseket társít élettelen jelenséghez

• kimondja saját metaforáját  „Életátkom képe”  szubjektivitása

• a cím és a szöveg tartalma között nincs kapcsolat  önmagáról ír

• 1.vsz: helyzetkép  üstökös jelenléte, melyet jellemez  saját magát jellemzi, kiemeli  életpályája céltudatos

• 2.vsz: helyzetkiemelés életének teljességét fogalmazza meg: magányos, mint az üstökös. Nem tud, nem akar változtatni, beletörődik sorsába. Lelki alkatával szembesül  felkiáltások nyomatékosítás

• 3.vsz: szerelmi bánat, Niobéját emeli ki örök szenvedés megtestesítője. A halált szenvedésként jeleníti meg  az öntragédia fájdalommal párosul

• 4.vsz: azonosító (üstökös)- azonosított (lírai én) metaforájára épül a záró versszak. 2 új tulajdonság jelenik meg egyetlen, idegen nem találja párját, egyfajta önértékelés, egyénközpontúság

• idegen, kitaszított, mint csillagok között az üstökös