A krimi
Az irodalmi alkotások alapvetően két nagy csoportba sorolhatók: a magas és a szórakoztató irodalomba. A magas irodalmi mű az ember és a világ problémáival foglalkozik, újszerűségre törekedve, míg a szórakoztató irodalom valamilyen séma szerint készül, csupán az olvasó figyelmét szeretné lekötni, és nem vált ki katarzist (megrendülést). A két kategória nem válik el élesen, például aRobinson Crusoe-t vagy a János vitézt a puszta szórakoztatás szándékával vetették papírra, és csak később kanonizálta (vagyis sorolta az alapműveltségbe) az irodalomtörténet. És ez fordítva is igaz: a posztmodernség a szórakoztató szerzők kapcsán is igyekszik elismertetni a művészi értéket. Ettől függetlenül bizonyos műfajokat következetesen a szórakozató irodalomba szokás sorolni; ilyenek a humoros iletve szerelmes regények, a kalandregény, a fantasy, a science fiction, a horror és a krimi.
A krimi a 19. század közepe óta létező, jellemzően regény vagy novella terjedelmű műfaj. Neve a latin crimen (bűn) szóból ered, ám a magyar nyelvbe a német Kriminalnovelle (bűnügyi regény) rövidítéséből került – de nevezik detektívregénynek, rejtvényregénynek is. A történetek hasonlóan épülnek fel: a bonyodalmat mindig egy rejtélyes bűntény jelenti, amelynek elkövetője a mű végéig ismeretlen marad, az olvasó pedig a főhős nyomozását figyelemmel követve jut el a megoldásig.
A krimi két legfontosabb eleme, a borzongató bűntény és a gondolkodtató rejtély hagyományos eleme az irodalmi műveknek, az Oidipusz királytól a Hamleten át az Arany-balladákig rengeteg alkotásban fellelhetőek. A krimi létezését mégis 1841-től számítjuk, amikor az amerikai Edgar AllanPoe (’edgár elen pó’) megírja A Morgue utcai kettős gyilkosság című elbeszélést. A műben két párizsi jóbarát az újságból szerez tudomást két nő horrorisztikus megöléséről egy belülről zárt lakásban. Egyikük, Auguste Dupin (’ogüszt düpen’) azt állítja, hogy logikai úton képes kikövetkeztetni, hogyan történt a gyilkosság – és így is lesz. Történetét névtelen barátja beszéli el nekünk.
Poe nagy hatással volt a 19. század leghíresebb krimiírójára, Arthur Conan Doyle-ra (’árször kanen dojl’), Sherlock Holmes (’serlok holmsz’) megteremtőjére. Doyle műfaja alapvetően a novella,de több regényt is írt, például A sátán kutyáját (1911). A könyv az angol lápvidéken játszódik, aholholtan találnak egy férfit, külsérelmi nyom nélkül, mellette egy kutya hatalmas lábnyomával. A helyibabonák szerint egy ősi átok sújtott le rá, és a Sátán jött el érte kutya képében, Sherlock azonbanracionális magyarázatot talál az esetre. A történetet ezúttal is egy barát, Watson doktor beszéli el.
A krimi aranykorának a két világháború közötti időszakot (1920-30-as évek) tartják, ekkorrakörvonalazódtak a műfaj szabályai és változatai. A szórakoztató irodalomnak ugyanúgy megvannak a stílusirányzatai, mint a magas irodalomnak. Az azóta keletkezett krimik három típusba sorolhatók: