Klasszicizmus:
- először Franciaországban jelent meg, a XVII. században
- XIV. Lajos (Napkirály) támogatta a művészeteket
- udvarába művészeket gyűjtött (Moliére is itt élt)
- rajongója volt a klasszicizmusnak
- szokták a reneszánsz folytatásaként értelmezni
- nagyon letisztult, egyszerű stílus (barokkal szembefordul)
- erős antik hatás
- követték az ókori tematikát, verselést (időmértékes)
- a szabályokat az alkotás normáinak tartották
- minél jobban követi a szabályokat, annál jobb a mű
- kedvelt műfajok: eposz, óda, tragédia
- a drámákat hármas egység alapján építik fel – 1 hely, 1 nap, 1 cselekményszál
- klasszicista felfogás szerint a művészet mércéje: logika, rend, egyszerűség, antik elemek…
- eszmei háttere a racionalizmus
- a világot két részre lehet osztani: megismerhető és megismerendő
- fontos maga a megismerő – az ész, az elme
- az ember annyit foghat fel a fizikai világból, amit megfigyel vagy megismer
- arra kell törekedni, hogy minél több mindent megvizsgáljunk és kételkedjünk
- Descartes: a tapasztalás, megismerés ész nélkül semmit sem ér (Cogito ergo sum)
- Pascal: természet végtelen, de az emberi értelem véges -> ennek felismerése, elfogadása nagy érdem
A klasszicista drámai újítások az antik drámához képest:
- nincs kar, zene
- rímes verses forma, francia alexandrin
- a szereplők végletes jellemek
- csak arról szól ami lényeges( nincs kitérő, más téma) szerelem, becsület konfliktusa
Francia klasszicista színház:
- antik témák kerülnek elő
- vagy csak komédia vagy csak tragédia
- virágzott a színjátszás (első kőszínházak-> megvilágításra volt szükség -> fáklyák)
- hármas egység
- mértéktartás: kevés esemény játszódik a színpadon, a többit a szereplők elmesélik
- 5 felvonásos klasszikus tagolás jellemző – 5-ös tagolás
- van függöny, nincs díszlet, nők is játszhattak
- előzmény: commedia dell’arte (tipikus szereplők) (Moliere vígjátékaiban)
- 16. századi Itáliából
- eredetileg rögtönzésre épülő bohózat
- van cselekményváz, de nincs megadott szöveg -> rögtönöztek -> tehetséges színészek kellettek
- vannak szereplő típusok:
- szolgák (=zanni) – comedia dell’arte lelke, ostoba vagy tetteti magát, gúnyt űznek belőle – bosszút áll, szereti a bonyoldalmakat
- urak
- dottore – tudálékos, fecseg, rosszul idézget – komikus
- pantalone – mindig szerelmes, gyakran együgyű kereskedő
- sorsüldözött szerelmespár
- szubrett (cserfes szolgálólány) – szerelmesek segítője
Moliére:
- XVII. századi Franciaországban élt és alkotott
- nagyapja ismertette meg a színészet és a színház világával
- komédiákat preferálta az akkoriban népszerű tragédiákkal szemben
- darabjaiban egy-egy emberi gyengeséget állított a középpontba, ezt tette nevetségessé, ezzel célja az emberek fejlesztése (megjavítása)
- 1650 körül lett sikeres, ismert – elnyerte a király kegyét
- művei pl.: Képzelt beteg, Tartuffe, Fösvény, Tudós nők
- rezonőr -> elmondja hogyan kéne cselekedni, kommentál és jó tanácsokat ad
Tartuffe:
– Vígjáték
- keletkezés:
- első változatot a versailles-i ünnepségeken mutatták be
- botrányt kavart – a vallást figurázta ki -> át kellett írnia
- 1669-ben bemutatták az új verziót
- eredetileg Tartuffe győzedelmeskedett, az új verzióban a király embere
- klasszikus elemek:
- hármas egység
- sok minden a színpadon kívül történik
- ésszerűség fontos
- deus ex machina („isteni közbeavatkozás”)
- rend, harmónia visszaáll a végén
- műfaja: komédia
- ókorban: gúnydal
- középkorban: minden olyan hosszabb cselekményű alkotás, ami szomorúan vagy bonyolultan kezdődött, de szerencsésen zárult
- ma: olyan drámai mf, amely a látszat-valóság ellentéten alapul, és álérték vagy értékhiány lepleződik le benne
- hősei: hétköznapi, átlagos alakok
- viccforrás: jellembelim hiányosság (nincsenek vele tisztában vagy erénynek tűntetik fel)
- általában ☺ befejezés
- kizárt mozzanat: halál, brutalitás
- KOMIKUM (meghatározó eleme)
- helyzetkomikum: nem belső tul., hanem külső külső hatás miatt válik nevetségessé a szereplő (pl. Orgon az asztal alatt)
- jellemkomikum: a szereplő belső/külsp tulajdonsága miatt nevetséges
Szerkezete:
Expozíció:
- Egy sokszereplős, mozgalmas jelenettel indul. Majdnem minden szereplő itt van, csak a két fő nem. (Tartuffe, Orgon)
- zseniális expozíció, in medias res családi vitával kezdődik, a veszekedésből kikristályosodik az értékrend, megismerjük a két „tábort”.
- Orgon édesanyja, Parnelle-asszony kezdi el ócsárolni a családtagokat (Tarteuffot dicsőíti -> a többiek nem kedvelik, mert álszent), így különül el a két tábor. A többiekkel ellentétben álló asszony, és Orgon megtévesztve szolgálják ki a koldusként oda kerülő Tartuffe-öt. A családfő szerepét Orgon szinte teljesen átengedte Tartuffe-nak, aki álszentségével már egy egész vagyon ellopott tőle.
Bonyodalom:
- Orgon terve: Mariane és Tartuffe házassága, hogy T.-t még szorosabban családjához kösse.
- Orgon azt hiszi, hogy ő az erkölcs példaképe, pedig a házasság ésszerűtlen és erkölcstelen.
- Ekkor kezdődik meg az összefogás az álszent zsarnok ellen.
Kibontakozás:
- III. felvonás II. jelentében megjelenik Tartuffe -> nem hiteles, nevetséges a megjelenése. Önsanyargató középkori szerzetes képében szeretne tetszelegni, de mindenki tudja /kivéve Orgon/ hogy csak megjátssza magát.
- Tartuffe nyíltan szerelmet vall Elmirának.
- Damis leleplezi őket.
- Mártírnak adja elő magát Tartuffe, terve tökéletesen beválik, a házasságtörést bevallja, s Orgon előtt a világ minden bűnét magára öltő mártír képében tetszeleg. Ezután Orgon a fiát kitagadja, ennyire ostobának még soha nem láthatta a néző Orgont, fiától elveszi a családi vagyonát s Tartuffe nevére íratja, ekkor Cléante próbál rá hatni eredménytelenül. Ekkor veszi a kezébe az ügyet Elmira.
- A darab legkomikusabb jelenete, mikor az együgyű Orgon az asztal alatt rejtőzve lett tanúja szeretett kedvence erotikus udvarlásának. Az itt megjelenített helyzetkomikum, nevettető és a néző szellemi fölényét sugalló hatása a Moliére által létrehozott szokatlan szituációkból származik.
- IV. felvonás: Tartuffe ebben a részben már veszélyessé, félelmetessé vált, mivel-noha sejtett valami átverést-nem titkolta erkölcstelen vágyait. Az ilyen ember bármire képes lenne. Orgon azonban korábban minden vagyonát Tartuffe nevére írta, s emellett még inkább nyugtalanítja egy bizonyos kazetta, így a darab komikus légköre fenyegetővé, szinte tragikussá válik.
Tetőpont:
- Kilakoltatás jelenete, Tartuffe már érkezik a rendőrtiszttel, de Orgon helyett T.-t tartóztatják le-a király egy régóta keresett bűnözőre ismert rá benne-kettős leleplezés!
1-A vallásos jámborság mögé rejtőző, ám gátlástalan Tartuffe.
2-a zsarnok apáról, aki saját akaratát érvényesítené a családban, miközben félrevezethető, rászedhető, naiv.
Megoldás:
- Tartuffe-öt lecsukják
- deus (rex) ex machina – a történetek egy jellemző eleme, egy meglepő, nem várt esemény, amely hirtelen teljesen megold egy addig megoldhatatlannak vélt bonyodalmat. A Tartuffe-ban a király beavatkozása.
szereplők:
- Dorine: szókimondó, tapasztalt, eszes, őszinte, szarkasztikus, talpraesett, éles látású
- Pernelle asszony Orgon anyja
- Elmira Orgon felesége
- Orgon: jószívű, naiv, ostoba, makacs, gyenge, hiszékeny, akaratos
- Damis (Orgon fia)
- Marianne (Orgon lánya): szófogadó, engedelmes, bizonytalan, befolyásolható, alázatos, bátortalan
- Valérral: sorsüldözött szerelmesek
- Tartfuffe: képmutató, álszent, hazug, kapzsi, manipulatív, körmönfont, ravasz, csaló (kivéve: Elmirával – gyengébb-> szerelmes belé)
- Cléante (=rezonőr, az író szócsöve, az ő látásmódját közvetíti): ésszerű, okos, racionális, őszinte, hatérozott, higgadt, segítőlkész, hűséges, jó tanácsadó, tapasztalt
- verselés: ALEXANDRIN versformában íródott
- 12 szótagos sorok, felénél sormetszet
- főként jambusok
- páros rímelés: a-a-b-b