A római hitvilág folyamatosan változott. Ahogy újabb hatások érték Rómát, úgy alakult át a kultusz is: új istenek és másfajta istenfelfogás jelent meg. Itáliában honos népek és az etruszkok hatása befolyásolta, később a görögöké is.
A rómaiak ősi hitvilágát kezdetben a totemizmus jellemezte (pl. Kapitóliumi farkas). Fontos szerepet játszott az ősök tisztelete. Az etruszk korban jöttek létre az ember alakú istenek. Az eredeti latin istenek mellé az etruszkoktól átvettek újakat. Az etruszkoktól vették át a jóslás tudományát is.
A görögökkel való szorosabb kapcsolat kialakulása után megkezdődött a római vallás hellenizálódása. A hasonló feladatkörű római isteneket megfeleltették a görög isteneknek. Az istenek az emberi életet irányítják és védelmezik. Az állami élet fejlődésével 3 isten emelkedett ki: Jupiter, Juno és Minerva.
Görög isten | Római isten | Minek az istene? |
Zeusz | Jupiter | Főisten |
Héra | Juno | Házasság istene (Zeusz felesége) |
Aphrodité | Vénusz | Szépség és szerelem istennője |
Árész | Mars | Háború istene |
Apollón | Apolló | Jóslás és költészet istene |
Artemisz | Diana | Vadászat istennője |
Dionüszosz | Bacchus | Szőlőtermés, bor és mámor istene |
Poszeidón | Neptunusz | Folyók és források, árvizek és földrengések istene |
Athéné | Minerva | Bölcsesség istennője |
Az állam és a vallási élet – a görögökhöz hasonlóan – teljesen összefonódott. Minden vallási irányzat befogadásra talált, ezt nevezzük szinkretizmusnak. I.e. 27-ben építették a Pantheont, amelyben minden isten otthonra talált. A szertartásokon való részvétel az államhoz való tartozást fejezte ki, azokat az állami tisztségviselők végezték. Léteztek emellett papi testületek is, mint például a Vesta-szüzeké, akik a tüzet őrizték, vagy a különböző jósok (pl. béljósok). A főpapi tisztséget (pontifex maxumis) a császárkorban maga a császár töltötte be.
A római vallás jelentősen hozzájárult civilizációjuk fejlődéséhez, a mindennapi élet részeként nagy hatást gyakorolt az emberek életére, szokásaira.