A kereszténység tanai

A kereszténység Kr. u. I. században alakult ki Palesztinában. A kereszténység kialakulásának közvetlen előzményei a zsidó valláson belül kialakult szekták voltak, mint például az esszénusok, akik az “újszövetség közösségének” nevezték magukat. Igehirdetők léptek fel, mint például Keresztelő János, aki a Megváltó eljövetelét és bűnbánatot hirdetett, míg a názáreti Jézus már a megváltást hirdette. A vallást Jézus Krisztus alapította meg, akinek élete eseményeit evangéliumokban (jelentése: örömhír) rögzítették. Ebből négy (Máté, Márk, Lukács és János evangéliuma) bekerült a keresztények szent könyvébe, az Újszövetségbe (a Biblia egyik része). Jézus legfontosabb tanításai a szeretet, a megbocsátás. Ostorozta többek között. A vagyonszerzést, a kapzsiságot és a gyűlöletet. Jézus veszélyessé vált a hatalom számára, ezért Pontius Pilatus keresztre feszítéssel kivégeztette. Pál apostol hirdetése szerint ezzel megtörtént a megváltás, így aki hisz Jézusban, üdvözül. Ez volt a kereszténység fő célja: az örök élet, az üdvözlés és a belső tisztaságra törekvés.