Történelem érettségi

Életmód a Kádár-korban

  • Az 1956-os forradalom leverésével, szovjet katonai és politikai támogatással hatalomra jutott Kádár János több mint három évtizedes rendszere (1956-88/89) nem alkotott egységes időszakot, különböző szakaszait erősen befolyásolták a hazai és a nemzetközi politikai változások.
  • A forradalmat követően az ún. “kemény diktatúrával” (megtorlás, erőszakszervezetek, nemzetközi kapcsolatok újraszervezése) kezdte meg hatalmának kiépítését. 1962-ben, a téeszesítés befejezése és az amnesztia rendelet kiadása után kijelentették, hogy „lerakták a szocializmus alapjait”, politikai váltás következett be: puha diktatúra jellemezte ezután a korszakot. („ „Aki nincs ellenünk, az velünk van.”)
  • Nem történt radikális gazdasági irányváltás sem, megmaradt a tervutasításos újraelosztó rendszer, a korábbi fő gazdasági célok lényegében nem változtak. A rendszer mégis másképp működött, mint a forradalom előtt. Kádár tanult a Rákosi-korszak hibáiból.

Életszínvonal

  • A kádári paternalizmus javított az életkörülményeken. Gondoskodó, a társadalom jólétét, biztonságát lehetőség szerint növelő politikát folytatott, amely a mindennapokban is jól érzékelhető pozitív változásokat hozott. Mindez azonban az állami újraelosztó rendszerének volt köszönhető.
  • Az életszínvonal emeléséhez hozzá tartozott, hogy a teljes foglalkoztatottság fenntartásával együtt folyamatosan nőttek a jövedelmek. Az élelmezés akkorát javult, hogy a külföldi megfigyelők egyenesen “gulyáskommunizmusról” beszéltek. Az ellátás javulását fejezi ki a frizsiderszocializmus, a közhangulatot pedig a legvidámabb barakk kifejezés.

Mezőgazdaság

  • Kádár is a kollektivizálás híve volt, s bár a szövetkezeteket kényszerrel hozták létre, nem tértek vissza az ötvenes évek elejének durva módszereihez. A közvetlen tervutasítást azonban 1964-ben az MSZMP Központi Bizottságának megszüntette a terméscsökkenés és az ebből fakadó ellátási problémák miatt.
  1. a parasztok háztáji gazdálkodást folytathattak. Az itt megtermelt árut szabadon értékesíthették, ami miatt a paraszt érdekeltté vált a termelésben, és javult az élelmiszerellátás.
  2. fokozatosan szélesedett a mezőgazdasági szövetkezetek szervezeti, gazdálkodási önállósága, a tervutasításos szerepét a gazdasági szabályozók vették át.
  3. jelentősen megemelték a mezőgazdaságban felhasználható fejlesztési források összegét, és szervezetileg is lehetővé tették az önálló szövetkezeti gépállomány kiépítését.
  • Ezek a változások a hatvanas évek második felétől az agrárgazdaságot több mint egy évtizedre a magyar gazdaság sikerágazatává tették, s csak a nyolcvanas évek elejétől váltak láthatóvá az alkalmazott eszközök, szervezeti formák korlátai.

Ipar

  • Az 1968. évi gazdasági reform a gazdaság jobb működését elősegítő változás volt, de nem jelentette a szocialista rendszer megkérdőjelezését.
  1. megszűnt a részletes központi előírások, a tervutasítások, tervlebontások rendszere, illetve ezek részeként eszköz- és anyagelosztás.
  2. piaci jellegű eszközökkel működtették a gazdaságot 1974-ig, amikor a reformot a Szovjetunió leállíttatta.

A rendszer keretein belül szabadabbá vált a sajtó és a könyvkiadás. Az ellenzéki hírében álló értelmiségiek és művészek pályájukon maradhattak, akár még karriert is csinálhattak, ha nem voltak a rendszerrel szembeni politikai megnyilvánulásaik. A szabadabb szellemi élet működését az 1960-as évek elején meghirdetett „Aki nincs ellenünk, az velünk van” elv határozta meg, ez alapján került bevezetésre az Aczél György által működtetett „három T” rendszer: miszerint a kultúra részvevőit a rendszer három kategóriába osztotta – támogatott, tűrt és tiltott kategória. A Támogatott kategóriába a “pártos” műveket és szerzőket, a Tűrt kategóriába a szocializmussal és a marxizmussal nyíltan szembe nem állókat és a Tilt-ba a rendszerrel nyíltan szembe fordulókat sorolta.

Életmód: megszűnik a mindennapos nélkülözés és kiegyenlítődnek a jövedelmi viszonyok. Nő a szellemi foglalkozásúak aránya. Több lehetőséget adnak a külföldi utazásokra.

Problémák: nem mindenki jut hozzá egyenlő arányban a szolgáltatásokhoz. Vezető elit sokféle előnyt élvezett (soron kívül jutnak pl. autóhoz). A hiánygazdaság miatt hosszú várakozási idő van több terméknél, vagy „pult alól” lehet hozzájuk jutni. Megjelenik az egészségügyben a hálapénz rendszere.

Túl sokba került az országnak az életszínvonal-politika. Emellett a gazdaság veszteséges ágazatait is finanszírozni kellett. Ezek fokozzák az ország eladósodását.

Kultúra: Aczél György vezetésével a kultúrpolitika is bizonyos teret enged az újításoknak o

3T: támogatás, tűrés, tiltás. Már közreadják azokat a munkákat is, amelyek nem tükrözik a marxistaleninista szemléletet, de politikailag veszélytelennek tekinthetők. o Fontos szerepet kap a filmgyártás: Szabó István, Jancsó Miklós, Makk Károly filmjei

Szociálpolitika: nyugdíjbiztosítás kiterjesztése, női munkaerő biztosítása miatt kiépítik a bölcsődei és az óvodai hálózatot.

 

A kádári gazdaságpolitikai válsága

  • A hetvenes években meghatározóvá vált az a tévhit, hogy a piacgazdaságokat átrendező nemzetközi cserearány-változás az olajárak 1973 utáni ugrásszerű emelkedésével hozzánk nem gyűrűzik be.
  • 1977-re drámaivá vált az ország külkereskedelmi mérlegének hiánya és az eladósodás. Évről évre csökkenő összegű elosztható jövedelem állt rendelkezésre, gyakorlatilag tehát az elvonásokat kellett úgy elosztani, hogy az ne vezessen társadalmi robbanáshoz.
  • Egyértelművé vált az is, hogy a Szovjetunió gazdasági erejét felemésztette az Egyesült Államokkal folytatott katonai versengés, ezért már nem képes a kisebb szocialista országokat olcsó nyersanyaggal ellátni.
  • A 1960-1970-es években bevezetett nagyvonalú szociális intézkedések bevezetésekor nem számoltak a hosszú távú következményekkel. A társadalombiztosítási kiadások messze meghaladták a gazdaság egészének növekedését.
  • Az olajválság következtében Magyarország egyre több hitelt vett fel, hiszen a dráguló olajt csak hitelekből lehetett megvásárolni. Egy idő után már a hitelek törlesztése érdekében kellett újabb hiteleket felvenni (adósságspirál). A pénzügyi összeomlást a ’80-as évek elején még el lehetett kerülni azzal, hogy Magyarország belépett a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba, de ez csak átmeneti javulást hozott.
  • Az 1985-86-ra világosan látszott, hogy a gondok nem átmenetiek, alapvető változásokra van szükség. A gazdasági visszaesés, az életszínvonal csökkenése, az egyre nyilvánvalóbban elkerülhetetlen nyílt munkanélküliség, az erősödő infláció, a súlyos eladósodás, a költségvetési hiány vált meghatározóvá.
  • A Kádár-korszakban több kísérlet is történt a gazdaság átalakítására, ám ez nemcsak a külgazdasági környezet Magyarország számára hátrányos változása, hanem a szocialista rendszer sajátos korlátai, a tervgazdaság miatt nem lehetett sikeres.
  • A szocialista gazdasági rendszert egyszerre jellemezte a hiány és a pazarlás, a mesterséges árrendszer nem tükrözte a valódi költségeket és ráfordításokat. A rendelkezésre álló forrásokat – amint később az eladósodás révén bevont külföldi hitelek jelentékeny hányadát is – nem a piacképesség, a nyereségesség, az innovációra való képesség, hanem a politikai beágyazottság szerint osztották el, azaz ideológiailag alátámasztható okokból (pl. teljes foglalkoztatás) támogatták a veszteséges vállalatokat.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük