A biodiverzitás, a fajok kihalásának okai

A biológiai sokféleség

A biodiverzitás vagy biológiai sokféleség azt jelenti, hogy a genetikai változatosságot, az alkalmazkodási, életben maradási, túlélési esélyt a bioszféra minden szintjén.

A diverzitás egy életközösségben a fajgazdaság és az azonos fajokhoz tartozó egyedek előfordulási gyakoriságának kifejezésére szolgál, azaz egyszerre veszi figyelembe a fajok számát és a különböző populációkhoz tartozó egyedek számát.

A sokféleséget biztosító tényezők

• A gének szintjén a sokféleséget a heterozigóta egyedek aránya bizosítja.
• A fajok szintjén a fajok nagy száma tartja fenn.
• Az ökoszisztéma szintjén pedig a minél több szintből álló táplálékláncok jelentik a diverzitást.

A kihalás okai

• élőhelyek pusztulása
  – trópusi esőerdők kiirtása mezőgazdasági terület szerzése miatt + fakitermelés miatt, viszont itt nem lesz többé esőerdő (évente kb. 30ezer hektár)
  – szárazföldi területek 7%-át borítják esőerdők, de a fajok 50%-a él benne

• prémkereskedelem
  – divattól függ
  – pl. ocelot, párduc, hiúz
  – nemzetközi egyezmények ellene

• túlhalászat, túlvadászat
  – többet halásznak/vadásznak, mint amennyi pótlódni tud

• idegen fajok honosítása
  – idegen fajok: exoták
  – pl. Magyarország – fácán
  – pl. Ausztráliában – nyulak, Balatonba – hal

Ha 2 társulás azonos számú populációból és azonos számú egyedből is áll, még nem biztos, hogy a diverzitásuk is azonos. A nagyobb diverzitású társulás stabilabb, mert az összetettebb táplálkozási hálózat jobban képes biztosítani a rendszer minden tagja számára a működéshez szükséges energiát. A diverzitás populációs szinten a genetikai diverzitást jelenti, amely a génváltozatok számával, azaz a populációk egy adott tulajdonságra nézett allélszámával és azok relatív gyakoriságával jellemezhető. A diverzitást használhatjuk szűkebb értelemben és tágabb értelemben is.

A társulások diverzitása korlátlan mértékben nem növekedhet. A rendelkezésre álló erőforrások végesek. Bizonyos diverzitásnövekedés, csak a már meglévő populációk kárára, azok egyedszámának csökkenésével valósulhatna meg. A társulás diverzitásának egy optimális érték fölé emelkedése az egész társulást sérülékennyé tenné. A környezetükkel egyensúlyban lévő, stabil társulások faji diverzitása az optimális érték körül mozog.

Az ember hatása a diverzitásra

Mára a bioszféra az emberi tevékenység miatt jelentősen átalakult. A mezőgazdasági művelés következtében a nagy diverzitású, stabil társulásokat hatalmas nagyüzemi monokultúrák váltották fel. Így ott, ahol több száz növény és állatfaj élt, mára egyetlen faj, közel azonos genotípusú egyedei tenyésznek. A bioszféra fennmaradásának az alapja az evolúció során kialakult nagyfokú diverzitás volt. Így azzal, hogy az állatokat, növényeket úgy formáltuk, hogy génjeik nagyban hasonlítson, kizártuk annak a lehetőségét, hogy az élőlények könnyen alkalmazkodhassanak egy környezeti tényező megváltozásához, ezért ilyen esetben kihalhatnak.

A biológiai sokféleség megtartása

A természetes diverzitás megőrzése, csak akkor lehetséges, ha a sokféleség szintjeit figyelembe vesszük. Ennek egyetlen útja, hogy minél nagyobb területeken meg kell őrizni a természetes társulásokat. Optimális nagyságú területek érintetlen állapotban való megőrzésére van szükség. A Biológiai Sokféleség Egyezményt 1992-ben írták alá az ENSZ tagállamok.

Védőszervezetek

• CITES: /Convention on International Trade in Endangered/
  – 1973-ban
  – megakadályozzák a kereskedelmet
  – pl. fóka, jegesmedve, elefánt, delfin, bálna, panda

• WWF: Természetvédelmi Világalap /World Wide Fund of Nature/
  – 1961-ben alapították
  – 1991-tól Magyarországon is – európai hód védelme
  – nemzeti parkokat védenek