Ibsen drámái
Henrik Ibsen a 19.század végén robbant be az irodalomba, norvég drámaíró, első ismert szerző Skandináviából. Hírnevét drámáival szerezte, amelyek három csoportba sorolhatóak.
- romantikus drámák: Például: Peer Gynt (’pergünt’) -> a mű hőse egy norvég fiú, aki Fausthoz, Csongorhoz hasonlóan az élet értelmét keresi, de rájön, hogy nincs célja, ezért visszatér oda, ahonnan indult
- realista drámák: Például: Nóra/Babaszoba -> a mű főszereplője egy anya, aki elhagyja saját családját
- szimbolista drámák: Például: Solness építőmester -> a mű hőse egy tornyot épít, ami végül összedőlt
Henrik Ibsen legismertebb műve A Vadkacsa. 1884-ben írta Ibsen, a mű a realizmus és a szimbolizmus határán áll. Műfaja színmű (nem tragédia és nem komédia), Ibsen szavaival élve „analitikus dráma” -> a mű a szereplők múltját elemzi, a jelenben alig történik valami. A mű a színpadi hagyományokat követve öt felvonásból áll. A formája már nem vers, hanem próza. Tartalmát felvonásokra bontva látjuk át.
- 1.felvonás: Werle házában játszódik, Werle fia, Gregers évek múltán tér haza, apjától megtudja, hogy legjobb barátja Hjalmár a házvezetőnőjüket vette el, aki Werle szeretője volt, emiatt gyermeküknek Werle lett az apja.
- 2.felvonás: megismerjük Hjalmár családját, akik egy padlásszobában élnek, Gregers felkeresi őket és beköltözik kiadó szobájukba, ez szolgáltatja a bonyodalmakat a műben.
- 3.felvonás: új szereplők tűnnek fel, az orvos és a pap, a felvonás végén Gregers és Hjalmár sétálni mennek
- 4.felvonás: Hjalmár megtudta, hogy Hedvig nem az ő lánya, ezért hazatérve el akarja hagyni a családját
- 5.felvonás: a mű tetőpontja, a házaspár vitája közben Hedvig lelövi magát, öngyilkos lesz
A mű üzenete sokrétű lehet. A központi szimbólum a Vadkacsa, az „élet hazugságok” jelképe. A vadkacsa konkrétan arra az állatra utal, amit a család magához vett, miután Werle lelőtte. Gregers szerint a vadkacsa olyan, mint a család, Werle miatt sérülhetett meg és beleragadtak az iszapba. A vadkacsa Hjalmart is jelképezi, aki a saját magát húzza le az iszapba a hazugságaival. A mű nem arról szól, hogy a hazugság jó, de nem mindenki áll készen az igazság megértésére. Gregers hibája, hogy ráerőlteti az igazságot Hjalmarra, és nem veszi észre, hogy Hjalmar önmagának hazudik.