-Shakespeare: 1564-1616
-manierizmus
Hamlet, dán királyfi
-belső vívódás, konfliktus
a bizonyítékok ellenére sem képes megölni a királyt a 3. felv. végére, a darab megy tovább…
-Hamlet mindig új helyzetben mérlegelve gondolkozik, ez alapján cselekszik (<-> Antigoné: a szereplók (kiv. Kreón) végig ugyanolyanok, ugyanolyan a gondolkozásuk)
-Hamlet MAGÁNYOS figura („ de törj meg szívem, nem szólhat szám”)
-érzi is saját magányát az udvarban, mindentől iszonyodik maga körül
-tehát valami külső konfliktus is van a világ és Hamlet közt (kiv. Horatio)
-érzi, hogy valami nem stimmel az egész üggyel (apja halála + házasság)
-sztori rövid elmondása: őrök látják a király szellemét, beszél Hamlettel, a fiával, elmondja hogy az öccse nyírta ki. Halála után ez feleségül vette a királynét. Hamlet bosszút fogad…. …. a végén mindenki meghal…
–expozíció: kibontakozik a külső konfliktus: nem vagyok jól a világban (modern gondolat)
-„ez jóra nem visz, nem vihet soha” kicsit előre vetíti a drámát
-jellemeket megismerjük
–kibontakozás: vándorszínészek (eljátsszák a testvérgyilkosságot)
-Polonius halála
–végkifejlet: Ophelia megőrül, meghal
-párbaj Hmlet vs. Laertes kb MINDENKI meghal
-Hamlet gondolkozása a darab során változik; sokat filózik, okoskodik; őrültnek tetteti magát sokszor. Sokszor tutyi-mutyinak látszik, DE Poloniust simán megölni, szal mégsem az. nagy belső ereje van, hirtelen tud cselekedni. Öngyilkosság gondolatával is eljátszik filozófiai szinten. Nagybátyját nem képes mégsem megölni HUMANIZMUS!!! ő is ember, „szép ember” … , nem lehet csak úgy megölni…
ITT látszik meg főleg a reneszánsz hatás!
+ hogy Wittenbergben tanulnak művelődnek…
-érzi hogy a dolgok nincsenek rendben már az elején: „Kizökkent az idő; ó, kárhozat! Hogy én születtem helyre tolni azt.” már nem is élünk a reneszánszban, a reneszánsz értékek kifordultak ( manierizmus), csak Hamlet képviseli őket
-„Lenni vagy nem lenni” monológ: többes szám 1. személyben beszél egyetemes probléma!
-a világ értékveszett, és benne Hamlet nem tudja érvényre juttatni értékeit
-morális igazsága… mikor vonulnak a hadak: nincs értelme! a katonák mennek meghalni a semmiért (kiléptünk a királyi udvarból) egyetemessé válik a probléma
-a fő lényegi kérdés a világ és ez egyén kapcsolata: birtokolni vagy létezni? Hamlet létezni szeretne, de az egész világ birtkolni, bosszút állni, harcolni. Hamlet ezzel nem tud azonosulni CSELEKVÉSKÉPTELENSÉG!
-Hamlet mindig átlátja a helyzetet, sosincs irányítva. Gondolkodó ember, nem „birka”
-két hozzáállás jól meglátszik: HORATIO: Wittenbergből jött „atyád végtisztességét látni”
LAERTES: Párizsból jött, a lakodalomra
-egyfajta típus jelenik meg: Polonius, Laertes, Rosencrantz, Guildenstern … nem érdekes ki és miért uralkodik, csak ők a kegyeltjei lehessenek. Érdekből cselekednek. „UDVARI ÉLET típusai” rajzolódik ki személyiségükben
-Rosencrantz és G. is jól beleillenek ebbe a körbe, hiszen saját barátjukat csalnák csapdába, halálát okozva (Hamlet átlát rajtuk : fuvolás jelenet! ’ha nem ismered a fuvoltát (=embert) ne próbáld megszólaltatni, mert nem fog menni)
-Ophelia: Hamlet udvarol neki, de apja és bátyja kioktatják; ő engedelmeskedik.
CSALÁD, mint érték: férfi abszolút tekintélye (főleg apa) Ophelia engedelmeskedik, ez alatt í címszó alatt bármit megtesz; leépül teljesen: szereti Hamletet, de engedelmeskednie kell megzakkan
-végén mindenki meghal:
– az ilyen morális állapotban lévő világ nem működik
-aki nem képes értékait tettekbe átvinni, szintén belepusztul nem lehet úgy értékeket képviselni, hogy nem váltjuk cselekvésbe
-nem bosszúdráma!!! Hamlet végül nem áll bosszút, nem oldja meg a problémát…
-a továbbiakat a végén Horatiora bízza, a trónt Fortrimbas kapja.