Alá- és mellérendelő viszonyok a nyelvben

A nyelvi elemek (szóösszetétel, szintagmák, tagmondatok) összekapcsolásának a nyelvben két meghatározó formája van. Az alárendelő kapcsolatok nyelvi, grammatikai viszonyokon alapulnak. Ebben az esetben az egyik tag fölérendeltje a másiknak, közöttük nyelvtani viszony van: alanyi,, tárgyi, határozói, jelzői. A mellérendelő viszony esetében a tagok egyenrangúak, közöttük logikai viszony van, ami lehet kapcsolatos, ellentétes, választó, magyarázó és következtető.

A szóösszetétel a szóalkotásnak az a módja, melynek során két szót egyetlen új szóvá kapcsolunk össze. Az így létrejött szókészleti elem az összetett szó. Pl.: vasvilla (vas+villa). Ha az új szó alkotóelemei már magukban is összetett szavak, akkor többszörösen összetett szóról beszélünk. Pl.: közvélemény-kutatás.

Az összetett szavakat csoportosíthatjuk az elő- és utótag viszonya alapján. A szerves összetett szavak két nagy csoportja az alárendelő és a mellérendelő összetett szavak. Az alárendelő összetett szók két önálló szó összetételéből jöttek létre. Nevüket onnan kapták, hogy az előtag az utótagnak alárendelt bővítménye. Az utótaggal ezért rákérdezhetünk az előtagra, és az adott feleletből kiderül, hogy milyen viszony van közöttük. Pl.: igazmondó; mit mondó? : igazat (tárgyas). Az alárendelő összetett szavakat mindig egybe írjuk.

Az alárendelő összetett szavakat a tagjaik közötti szószerkezeti viszony alapján csoportosítjuk. Lehet alanyos, tárgyas, határozós és jelzős. Aszerint, hogy ennek a viszonynak van-e nyelvi jelölője, megkülönbözetünk jelölt és jelöletlen összetett szavakat. Jelölt pl. az ellentmond szó, mert tartalmazza a tárgy ragját. A jelöletlen összetett szavak nem tartalmaznak a két tag viszonyára utaló jelet. Pl.: névadó.

A mellérendelő összetett szavak közös tulajdonsága, hogy elő és utótagjuk szófaj és mondatrész szempontjából legtöbbször azonos értékű. Különválasztva ugyanabban a mondatban ugyanolyan mondatrészek volnának. Pl.: Egész nap süt-főz. — Egész nap süt. Egész nap főz. A mellérendelő összetett szavak háromféleképpen keletkezhetnek: egyetlen szónak a megkettőződésével (egyszer-egyszer, ki-ki, csakcsak), ikerítéssel (irkafirka) és két külön szó összekapcsolásával (súg-búg, süt-főz, él-hal, dúsgazdag, árvíz).

A mondat szerkesztettségi foka szerint lehet tagolatlan és tagolt, ha tagolt, akkor lehet teljes és hiányos mondat, ha teljes mondat akkor lehet egyszerű és összetett mondat. Az egyszerű mondatban csak egy alany-állítmányi szerkezet van, az összetett mondatban kettő vagy több. Az összetett mondat lehet alárendelő és mellérendelő.

Az alárendelő összetett mondat főmondatából a hiányzó mondatrészt a mellékmondat tagmondat formájában egészíti ki. A főmondatban a kiemelt mondatrész helyén gyakran utalószó áll, amely azonos mondatrészi szerepű a mellékmondattal. Az utalószó távolra mutató névmás. A mellékmondatban kötőszó jelzi a szoros grammatikai kapcsolódás. A főmondatnak a mellékmondat alárendeltje. A tagmondatok nem azonos szinten állnak, nem egyenrangúak. A hiányzó mondatrészre a főmondatból kérdezhetünk, az utalószó segítségével. Pl.: Az ment el, akit vártunk. (Ki ment el?) Az igei állítmány kivételével bármely mondatrészi tartalom kifejezhető mellékmondat formájában is. Pl.: A legszebb ruhát választom. Melyik ruhát választom? A mellékmondat kifejezheti az alanyt, a névszói állítmányt, a tárgyat, a határozót és a jelzőt.

A mellérendelő összetett mondat tagmondatai egymással egyenrangúak, azonos szinten állnak. Logikai, tartalmi összefüggés viszont van a tagmondataik között. A kapcsolatos, ellentétes, választó, viszony a legegyszerűbb logikai kapcsolat.

• 1. A kapcsolatos mellérendelés (jele: O—O) második tagmondata továbbfűzi, újabb tartalommal egészíti ki az elsőt.
• 2. Az ellentétes mellérendelő viszonyban (jele: O<->O) a tagmondatok között ellentét fejeződik ki.
• 3. A választó mellérendelés (jele: O~O) tagmondatai különböző választási eshetőségeket tartalmaznak.
• 4. A következtető mellérendelés (jele: O—>O) második tagmondata az elsőből adódó következtetést vonja le. Pl.: Mindent megtanultam, tehát a vizsgától nem félek. A magyarázó és következtető tagmondatok egymással oksági viszonyban állnak. Az ok és okozati elemek sorrendje szerint, ha előbb van az ok, és később az okozat, következtető viszonyról beszélünk.
• 5. A magyarázó mellérendelés (jele: O<—O) második tagmondata az elsőben kifejtett tartalom okát, indokát, előzményét világítja meg. Ha az okozat megelőzi az okot, amellyel később magyarázunk, a mondat magyarázó jellegű.