Szimbolizmus
A 19. sz. második felében alakult ki a szimbolizmus, a klasszikus modernség egyik stílusirányzataként. Kialakulásának okai:
Kiábrándultság (forradalom leverése, kapitalizmus leverése)
Fejlődés, ami már követhetetlen
felbomlik az egységes világkép, az ember történelem fejlődésébe vetett hite megrendül – eltűnnek az eszmék.
Lírában: megszűnik a vátesz-szerep, a társadalmi felelősségvállalás
– Két irány alakul ki:
realizmus valóságábrázolása
esztétizmus (l’art pour l’art = önmagáért való művészet). Azon irányzatok összefoglaló neve, melyek a világból kiábrándulva a művészetben találnak vigaszt. A világ széttöredezett darabjait a művészet világa tudja összerakni, s alkotni egy az emberi világon kívüli, szépségében tökéletes világot. („Minden egész eltörött” – Ady)
– A l’art pour l’artra jellemző az areferencialitás = nem vonatkoztatható; a lírai alkotás szándéka, önértelmezése szerint nem vonatkoztatható semmiféle önmagán túli, konkrét világra, mert az ilyen jellegű törekvést szimbolikus szerkezete megakadályozza.
Szimbólum – a latin „symbolum”(= titokzatos, csak a beavatottak számára megfejthető jel)
– gör. „szümbolon” (=ismertetőjel)
Egy homályos költői kép, ahol az azonosított tulajdonképpen meghatározhatatlan, inkább sejtések, megérzések. (szemben az allegóriával)
=>Szimbolizmus: Franciaországból kiinduló művészeti (legfőképp költészeti) irányzatot jelöl. Ők azt mondták, hogy a világot nem lehet teljes egészében befogadni, érzékelni, de hiszik, hogy van egy mélyebb lényeg, egység, amit a szimbólumok segítségével képesek vagyunk éreztetni, sejtetni.
Nemcsak a szöveg egyes részletei, hanem az egész szimbólumokból épül fel.
A képi főneveken kívül hang- és színteremtő szavakat is képes a versek középpontjába állítani.
Kedvelt eszköze a szinesztézia = különböző érzékelési területekhez (érzékszervekhez) tartozó érzetek, jelenségek szerves egységére épülő költői kép. (pl. sűrű homály, lila dal)
Ennek következtében az értelmezése problematikussá válik, hiszen nem lesz egyetlen lefordítható értelem, csak sejtet, sugall valamit → más befogadói magatartást, újfajta olvasásmódot tesz szükségessé. A befogadó rendkívül aktív közreműködését igényli.
Baudelaire: Romlás virágai c. verses kötet megjelenéséhez kapcsolja a szimbolizmus kezdetét az irodalmi köztudat. (1857.)
Francia szimbolista költők még: Verlaine (Őszi chanson, Költészettan), Rimbaud (A magánhangzók szonettje, A részeg hajó), Mallarmé (Látomás), Rilke (Archaikus Apolló-torzó)
Magyar szimbolizmus: a modernség „áttörését” a magyar irodalomban a Nyugat folyóirat megjelenéséhez köti a hagyomány. – Ady Endre: Új versek c. verses kötet 1906. Az ő nevéhez fűződik az európai tájékozódású nemzetszemlélet (új és magyar) eszméje. (Szimbolista jegyek megfigyelhetők már az Ady által nagyra tartott Vajda János költészetében is.)