Irodalom érettségi

Radnóti Miklós tragikus sorsának megjelenése lírájában

Élete:

Radnóti Miklós Budapesten, egy zsidó családban született. Életét jelentősen befolyásolta az a tény, hogy születésekor édesanyját és ikertestvérét elveszítette. Erre a traumára utal az Ikrek hava című prózai munkája. Az utolsó éveiben a magyar társadalom elutasította Radnóti Miklóst zsidó mivolta miatt, de ő a verseiben nagyon erősen hangsúlyozza magyarságát.

Költészete keveredik az Avantgárd és Expresszionista témákkal, egy új klasszicista stílusban, melyre jó példa az Elégia. Szintén említésre méltó a romantikus szerelmi költészete is. Néhány korai versét a rövid életű Haladás című folyóiratban is közzétették.

Szegeden tanul magyar-francia szakon (Pestre nem veszik fel a numerus clausus miatt)

A zsidótörvények miatt nem taníthat, ezért magántanár

többször jár Párizsban

rengeteg műfordítása jelent meg

1935-ben vette feleségül Gyarmati Fannit,(született 1912.) akivel a házassága rendkívül boldog volt. Radnóti Miklós 1943-ban tért át a katolikus vallásra, mely abban az időben számos zsidó származású íróra jellemző volt az antiszemitizmus miatt.

A 40-es évek elején Radnóti Miklóst besorozták a Magyar Hadseregbe, de zsidó lévén fegyvertelen munkaszolgálatra (munkaerő zászlóaljhoz) osztották be. A zászlóaljat az Ukrán frontra vezényelték, és 1944. májusában a Magyar Hadsereg visszavonult, majd a zászlóaljat átvezényelték a szerbiai Borban lévő rézbányákhoz. 1944. augusztusában Josip Tito által vezetett jugoszláv partizánok Radnóti csoportját, a 3200 főből álló magyar zsidó csoportot kényszermenetelésre kényszerítették Magyarország középső része irányába. A menetelés során az emberek többsége meghalt, köztük Radnóti Miklós is.

Radnóti Miklós életének utolsó hónapjaiban is folytatta a versek írását, melyeket kis noteszébe jegyzett le, amit mindig magánál tartott. Utolsó versét barátjának, Lorsi Miklósnak dedikálta, akit a halálos menetelésük során lőttek le. Szemtanúk szerint Radnóti Miklóst 1944. november elején súlyosan megverte az egyik részeg nemzetőr, akit zavart Radnóti „firkálgatása”. Radnóti Miklós túl gyenge volt már a menetelés folytatásához, ezért tarkón lőtték, és bedobták egy tömegsírba Abda közelében.

Ma, az út mellett egy szobor jelzi halálának emlékét. 18 hónappal a halála után a tömegsírt exhumálták, és Radnóti Miklós kabátjának első zsebében megtalálták a kis noteszét, melybe utolsó lírai és szívbemarkoló verseit írta. Radnóti Miklós teste ma a Kerepesi úti temetőben nyugszik.

  1. Radnóti életének tragikuma = sorstragédia ( három ok kifejtése)

  1. születésének körülményei, családja

születésébe belehal anyja és ikertestvére, ő ezt kamaszként tudja meg

kétely, szorongás: „a két halál megérte-é”

értékes, értelmes, másokért élt élet „kényszere”

Erre utaló költemények: Huszonnyolc év, Ikrek hava: Napló a gyerekkorról című emlékirata

2. szerelme, házassága

Gyarmati Fanni, kamaszszerelemből, a közelgő háború miatt rövid ideig tartott

→ az idill fóruma az életében,

Ehhez az időszakhoz kapcsolódó költemények: Köszöntsd a napot!, Tétova óda

3. származása: zsidósága és ennek történelmi következményei

numerus clausus ( zsidó törvények ) – szegedi egyetem, hátrányos megkülönböztetés, munkaszolgálat, halála…)

sorsának fokozatos megsejtése és felvállalása

nem a zsidóságából vezeti le a tragédiáját, elsősorban nem azzal azonosul, noha vállalja:

Zsidóságomat soha nem tagadtam meg (…), de nem érzem zsidónak magam, a vallásra nem neveltek, nem szükségletem, nem gyakorlom (…) A zsidóságom „életproblémám”, mert azzá tették a körülmények, a törvények, a világ. Kényszerből probléma. Különben magyar költő vagyok, rokonaimat felsoroltam, s nem érdekel (csak gyakorlatilag, „életileg”), hogy mi a véleménye, erről a mindenkori miniszterelnöknek (…). Ezek kitagadhatnak, befogadhatnak, az én „nemzetem” nem kiabál le a könyvespolcról, hogy mars büdös zsidó, hazám tájai kinyílnak előttem, a bokor nem tép rajtam külön nagyobbat, mint máson, a fa nem ágaskodik lábujjhegyre, hogy ne érjem el gyümölcsét…”

úgy érzi, az értelmiségi, a költő, aki a klasszikus, humanista értékek védelmezője, szükségszerűen elbukik a zsarnoksággal szemben

(sorsát a spanyol polgárháborúban kivégzett spanyol költő-drámaíróéhoz, Federico García Lorcáéhoz, vagy az öngyilkos József Attiláéhoz hasonlítja)

utolsó versei: Bori notesz – a munkatáborban írott versei, az abdai tömegsírból kerültek elő

II. Radnóti költészetének alakulása

1. Korai költészete (pl. első kötete: Pogány köszöntő, 1931)

a Nyugat 3. nemzedéke, bukolika (pásztoridill), erotika. avantgárd hatások (expresszionizmus, szürrealizmus); szabadvers (kötetlen ritmus, rímtelenség), baloldali elkötelezettség, keresztény motívumok is

pl. ezeken a szövegeken demonstrálható:

Köszöntsd a napot!

Emlék

Arckép

2. Létfenyegetettség (pl. Járkálj csak, halálraítélt, 1936)

verseiben megjelenik a történelmi háttér

fenyegetettség tudata, halál gondolata megjelenik az idill hátterében

lehetséges magatartásformák keresése

kötött forma, klasszikus műfajok megjelenése – újklasszicizmus

rend a kaotikus, fenyegető világban

– „küldetés”: a kultúra, s ezen keresztül a humanizmus értékeinek őrzése

például:

Mint a bika

Járkálj csak, halálraítélt

Istenhegyi kert

3. Kései költészete (pl. posztumusz kötete: Tajtékos ég, 1946)

újklasszicizmusa kiteljesedik

ekloga műfaja (Vergilius-fordítás nyomán) Az ekloga görög eredetű lírai műfaj, gondolatok, érzések szembesítésére alkalmazott dialogikus forma, amely idilli, bukolikus, azaz pásztori világot mutat be hexameteres verseléssel. Radnóti Miklós költészetében válik az ekloga az életmű reprezentatív műfajává, kifejezve a személyes sors, a költői feladat, a társadalmi-politikai helyzet legfontosabb problémáit. A Száll a tavasz… (Előhang az Eclogákhoz…, 1942), valamint az első, a második, a harmadik, a negyedik, az ötödik, a hetedik és a nyolcadik ecloga a ciklus befejezetlensége ellenére is a világirodalom egyik legszebb költeményei ebben a műfajban.

allúzió (rájátszás): próféta-motívum

a versforma, a hagyomány az értelem, az otthon, a kultúra, a méltó emberi élet szinonimája lesz

valamelyik vers részletesebb elemzése:

Első ecloga

Erőltetett menet

Hetedik ecloga

Nyolcadik ecloga

Razglednicák

Az erőltetett menet (1944. Szept.) már a bori lágerben született. A költemény az életösztön, az élethez való ragaszkodás és a megszabadító halál hívása között vergődő ember drámai belső vitáját, drámai küzdelmét tárja elénk.

Tárgyszerű , objektív leírás és álomszerű, vallomásos idill szerves egysége ölt alakot a vers soraiban. E kettősség megnyilatkozik a versbeszédben is, amelyben váltakozik az egyes szám második személyű és az egyes szám első személyű közlés. A kettémetszett párosrímű niebelungi sorokban jeleníti meg a végtelen kimerítő menetelést, miközben idilli képekben idéződnek föl az otthon erőt adó, megtartó emlékei.

A költemény idő- és értékszembesítő, az erőltetett menetelés jelene és a békés otthon múltba vesző emlékképsorozata áll szemben egymással. Ez az ellentét a hangnemben is érződik: idilli és elégikus hangulatok váltják egymást.A versnek határozott, arányos szerkezete van, amelyet a versmondatok tagolnak az egymásnak válaszoló és egymással vitába szálló gondolatok rendje szerint.

Az első rész egy hat- és egy négysoros mondatra tagolódik. Az első mondat a menetelést és a reményüket vesztett, de életükhöz mégis ragaszkodó rabok lelki állapotát jeleníti meg. Az otthon váró asszony elképzelt lehetősége ad nekik erőt a továbbhaladáshoz. Az első hat sor alanyt kifejtő mellékmondatsora és a második mondat négy sora ezt az állítást magyarázza.

Hetedik ecloga (1944 nyara):

Lágerben írt első költeményének tartják

a hitveshez, a kedveshez, Gyarmati Fannihoz szól

Hexameteri hét-, hat- és ötsoros szakaszokban festik a tábor képeit és a költő vágyait.

Visszatérő fordulata a “látod-e” megszólítás; bizalmas, csöndes hang, a csak egy emberhez szóló beszéd, amely a szerelmi vallomás szavaival zárul

Minden szakasz önálló egység: elindít, kibont és lezár egy-egy képet, de a zárás egyben következő kép nyitását is előkészíti.

A vers egésze a közeledő éj, a megszólítás és a vallomás között ível.

A lüktetés érzékelhető a hexameterek hullámzásába, a szóismétlésekben és a párhuzamos szókapcsolatokban. A vibráló mozgás tárgyiasan konkrét és álomszerűen oldott.

Már az első két sorban együtt van a vers minden jellegzetes eleme: A megszólítást konkrét környezetrajz követi, az idő és a hely pontos megjelölése.

A köznapi dolgok felszívódása szomorú, álomszerű hangulatot teremt.

Elválik egymástól az álom és a képzelet, s bár mindez tudatos, az álom a testet is feloldja, s a szakasz végén a lebegő kép ismét természetesen illeszkedik az előzőkhez: “a fogolytábor hazaindul ilyenkor”.

A Hetedik ecloga zenéhez és képzőművészethez kapcsolódó rétegei az otthont idéző második szakaszban sűrűsödnek egy Radnóti helytállására jellemző gondolatban: “Mondd, van-e ott haza még, ahol értik e hexametert is?”

A hexameter az emberiséget jelentette Radnótinak, a költői szót, a megformáltságot, mely erkölcsi támaszt adott számára. Az értelmes alkotás, a művesség meghatározó eszményei közé tartozott.

A harmadik szakasz fojtottan zárul és ezt viszi tovább a negyedik szakasz, melyben fontos szerep jut az alliterációk Zsongásának.

A szakasz záróképében visszatér a verskezdő szögesdrót: a képzelet elröptet, de az ész visszaránt.

Az utolsó szakasz még megismétel néhány korábbi motívumot, továbbfuttatja a képeket és a zenét – aztán már egyenesen tart az utolsó sor összefoglaló vallomásáig, mely a kétségbeesés és számvetés is, a vágyakozás és a kétségbeesés együttes megfogalmazása.

Befejezés

Az eklogákban egy teljesen érett költő szólal meg, aki a szörnyű években találja meg biztonságosan saját hangját az idill és a tragédia összeolvadásában, a félelem és a fájdalom klasszikus megfegyelmezésében. Az antikvitás, a kultúra idézése és védelme ebben a korban egyik lehetősége volt az ellenállásnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük