Nyelvtan érettségi

Stílusirányzatok, stíluskorszakok

–  Irodalmi korszakok= stíluskorszakok

–  Közös stilisztikai sajátosságok (STÍLUSJEGYEK) több alkotót kötnek össze

–  Egy-egy új stílusirányzatot történelmi, társadalmi, gondolkodásbeli változás indít el

Főbb stíluskorszakok a magyar irodalomban

1.      Középkor:

–  ideje: első szövegemléktől – XVI. sz.

–  jellemzők:  – latin nyelvi hatás

                              – ősi beszélt magyar

                              – népköltészet

                              – tömörség (Halotti beszéd)

                              – alliteráció (Ómagyar Máris siralom: Világnak világa, virágnak virága)

                              – rímek

                              – kódexek nyelve nehézkes (kivéve: Érdy-kódex)

2.      Reneszánsz:

–  ideje: XVI. sz. második fele

–  jellemzők:  – antikizálás

                              – szépség-harmónia ábrázolása

                              – természeti metaforák alkalmazása (virág, galamb)

–  képviselő: Balassi Bálint: díszítőelemek halmozása, , virágénekek

                                    pl: „Jó illatú piros rózsám, gyönyörűszép kis violám.”

3.      Barokk:

–  ideje: XVII – XVIII. sz. vége

–  cél: erős hatás elérése, meggyőzés

–  jellemzők:  – látomásos túlzások

                              – formai bravúr

                              – pompás díszítő metaforák

                              – hősi pátosz

                              – körmondat

–  képviselők: Pázmány Péter, Zrínyi Miklós, Gyöngyösi István

4.      Rokokó:

–  ideje: XVIII. sz. vége

–  jellemzők:  – játékosság, könnyedség, derű, életöröm

                              – aprólékosság, kecsesség, finomság, idilli hangulat

                              – miniatűr kultusz (apró, kicsi dolgok iránti vonzódás)

–  képviselő: Csokonai Vitéz Mihály

5.      Klasszicizmus:

–  ideje: XVIII. sz.

–  jellemzők:  – ókori minták követése

                              – stiláris fegyelem

                              – didaktikus (tanító) műfajok

                              – egyszerű képek, szókincs gazdagság

                              – időmértékes versritmus, pátosz

                              – mondatok megformálásában az ésszerű formanyelv

–  képviselők: Csokonai V. M., Batsányi János, Berzsenyi D., Kazinczi F., Virág Benedek

6.      Romantika:

–  ideje: XIX. sz.

–  jellemzők:  – felfokozott személyesség, egyéniség kultusz

                              – ihletegység, látomás

                              – klasszikus mértékek felbomlása, egyéni szóalkotások, merész képzettársítások

                              – zenei nyelvhasználat, színek pompája

–  képviselők: Vörösmarty Mihály, Arany János, Jókai Mór, Petőfi Sándor

7.  Népies-realisztikus:

–  ideje: századforduló

–  párhuzamos a romantikával

–  jellemzők:  – egyszerű, természetes, közérthető

                              – élőbeszédszerű, jambikus ritmika

–  képviselők: Petői Sándor, Arany János (stílusforradalom)

8.  Realizmus:

–  ideje: XIX. sz. vége

–  jellemzők:  – párbeszéd, szabadfüggőbeszéd

                              – valósághű ábrázolás, mindennapi beszéd épül be az irodalomba

–  képviselők: Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond

9.  Naturalizmus:

–  ideje: XIX. sz. vége

–  cél: dokumentumszerű leírás, az élet sötét, kegyetlen oldalának (mélyszegénység, túlfűtött erotika, prostitúció, gyilkos ösztönök) megmutatása

–  jellemzők:  – egyenesbeszéd

                              – mindennapi nyelvformák

–  képviselő: Móricz Zsigmond,

10.  Szecesszió:

–  ideje: századforduló

–  jellemzők:  – kiábrándulás, változtatni akarás

                              – feltűnő dekorativitás!

                              – zeneiség, stilizálás

                              – rímek, alliterációk, jelzőhalmozás

                              – növényi orlamentikát idézik a mellérendelő mondatok kígyózó fonalai

–  képviselő: Ady Endre, Kosztolányi D., Babits Mihály (Esti kérdés)

11.  Impresszizmus:

–  ideje: 1890-es évek

–  szemléletében hasonló a szecesszióhoz

–  pillanatnyiság, érzéki benyomások

–  jellemzők: szóképek, jelzők, jelzős szerkezetek, nominális stílus

–  képviselők: nyugatosok: Krúdy Gyula, József A., Szabó Lőrinc

12.  Szimbolizmus:

–  ideje: 20. sz. eleje

–  világ rejtett összefüggéseit keresték

–  jellemzők:  – szimbólumok, sejtető képek, látomásosság

                              – átalakítják a mondatszerkezeteket

–  képviselők: Ady Endre, Babits Mihály

–  Ady átfogó szimbólumrendszert hoz létre: Ős Kaján, Egy disznófejű Nagyúr

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük