A publicisztika szó a latin publicare = közhírré tesz, közhasználatra ad szóból származik.
szűkebb értelemben: a sajtó, az újságírás (írásbeli tájékoztatás, közvélemény-formálás)
Tágabb értelemben: a sajtó, a rádió és a televízió (írásbeli és szóbeli tájékoztatás, közvélemény-formálás)
Igen széleskörű kommunikációs szerepet tölt be, az élet minden területével kapcsolatot tart; erős hatásra, meggyőzésre törekszik; sok műfajt fejlesztett ki.
A publicisztika feladata a tájékoztatás, ez azonban nem kizárólagos cél, benne van az állásfoglalás, a közvélemény alakításának szándéka is.
A stílusréteg jellemző vonása: a közérthetőség, a meggyőzésre, a közvetlen hatásra való törekvés.
A meggyőzés, az értelmi-érzelmi hatáskeltés nyelvi eszközei:
Az érdeklődéskeltő cím.
A gondosan feltüntetett tényanyag, az időszerű vonatkozások (nevek, időmegjelölés, szervezetekre, intézményekre való hivatkozás, dokumentumok szó szerinti vagy tartalmi idézése).
A mondatszerkesztés, a mondatfűzés általában egyszerű, könnyen érthető, de ha a téma úgy kívánja, a legbonyolultabb megformáltság is megjelenhet a szövegben.
Jellemzik a neologizmusok (új szavak alkotása)
Az expresszív szavak, a szóképek, a nyelvi humor eszközeivel is él. (pl. Indulatok a könyvtárban, Gyuszi ül a fűben)
Jellegzetes stílusalakzatok alkalmazása (ismétlés, fokozás, kérdések, felkiáltások, ellentétek stb.)
Jellemző a divatszavak, sablonok, közhelyek túlzott használata.
Kedveli az idegen szavakat.
A hatáskeltés nyelven kívüli eszközei
A vizuális eszközök tudatos használata:
szabályostól eltérő írásmód (NÉVshowR, A minden6ó)
nyomdatechnikai eszközök
képek, ábrák grafikonok
a nyomtatás minősége, a színek használata, a szöveg írásképe.
Tényközlő és véleményközlő műfajok
Tényközlő | Véleményközlő |
|
|