Az összefoglalás funkciója és típusai
Egy szöveg összefoglalására a következő esetekben lehet szükség:
- szöveget szerkesztünk, írunk valamely témában
- egy meglévő szöveg (tanulmány, újságcikk, használati utasítás, tankönyvi lecke stb.) magunk számára való áttekintésére, megértésére, emlékeztetésre)
A szövegalkotás folyamán összefoglalást 4 esetben készíthetünk:
- a szöveg megírása előtt önmagunknak, ez segíti a szöveg megírását
- a szöveg bevezetésében, így a hallgatókat, olvasókat tájékoztatjuk a szöveg további felépítéséről, tartalmáról
- a szöveg befejező részében, így a végén összefoglaljuk az elhangzottakat, olvasottakat
- az érdeklődés felkeltése céljából rövid tartalmi kivonatot készíthetünk (ez megjelenhet külön, vagy a szöveg előtt – pl. újságcikkek bevezető részei)
AZ ÖSSZEFOGLALÁS ELJÁRÁSAI:
1. VÁZLAT
A vázlat a szöveg gerincét alkotja. Akkor áttekinthető, ha az azonos rendű címek, vázlatpontok egymás alatt helyezkednek el (legmagasabb rangú címek bal margónál, az alájuk rendelt vázlatpontok jobbra lejjebb kezdődnek). Áttekinthetőbb, ha az egyes szinteket számokkal és betűkkel jelezzük.
A vázlat típusai:
- egyes bekezdések fő gondolatát tartalmazó mondat, a tételmondat felel meg a vázlatpontoknak
- egyes részek kulcsfogalmai, kulcsszavai a vázlatpontok
2. TARTALMI KIVONAT
A tartalmi kivonatban röviden (általában 300 és 900 szó közötti) terjedelemben összefoglalja a szöveg írója (esetleg valaki más) saját szavaival, nem a műből kölcsönzött részletekkel az írásmű tartalmát, fő gondolatait.
3. TÖMÖRÍTÉS
A tömörítés hasonló a tartalmi kivonathoz, itt is a szöveget kell összefoglalni kisebb terjedelemben, azonban a szövegtömörítés esetében az írásmű szövegének részleteit használjuk fel.