A nyelvújítás előzményének tekinthető a magyar nyelv grammatikájának tudományos vizsgálata, amely a XVI. században vette kezdetét (Sylvester János, Dévai Bíró Mátyás).
A XVIII. század második felében újra előkerült a magyar nyelv ügye: a magyar nyelv megújítását célzó törekvés a nemzeti modernizációs programba illeszthető, hiszen a Habsburg abszolutizmus németesítő törekvéseivel szállt szembe, a nemesi ellenállás a magyar nyelv államnyelvvé tételét tűzte ki célul.
Bessenyei György vetette fel először a nyelvművelés igényét Magyarság című röpiratában. Hatására nyelvművelő társaságok jöttek létre, a mozgalom vezetője Kazinczy Ferenc volt, aki Széphalomról irányította az eseményeket. A nyelvújítás támogatóit neológusoknak nevezzük, ellenzőit ortológusoknak.
A nyelvművelő mozgalom 1772-től 1882-ig tartott, de szimbolikus lezárásának tekinthető az első nyelvművelő folyóirat, a Magyar Nyelvőr megjelenése is.
Megoldásra váró kérdések voltak:
Az egységes nyelvi norma alapjainak megteremtése
A nyelvjárások és a köznyelv viszonyának rendezése
Helyesírási szabályok alkotása (pl. szóelemzés vagy kiejtés elve, ipszilonista-jottista vita)
Szókincs gyarapítása
Dokumentumok
Tövisek és virágok – Kazinczy Ferenc ebben az epigrammagyűjteményében fejti ki a
nyelvújítás alaptételeit
Mondolat – az ortológusok gúnyirata
Felelet a Mondolatra – a neológusok gúnyirata
Ortológus és neológus nálunk és más nemzeteknél – Kazinczy tanulmánya
Módszerek a szókincs gyarapítására
szóképzés pl. alakít
szóösszetétel pl. szemüveg
szóelvonás pl. kapál – kapa
szóösszerántás pl. híg anyag – higany
szórövidítés pl. címer – cím
népnyelvi szavak beemelése a köznyelvbe pl. betyár
elavult szavak felújítása pl. aggastyán, év
idegen szavak fordítása pl. hangverseny
Eredmények
10.000 új szó
A szépirodalmi stílus megújulás (pl. Kazinczy – fentebb stil eszménye)
1832 Az első akadémiai helyesírási szabályzat