A nyelv mint jelrendszer

• A nyelvtudomány jelekkel foglalkozó területe a szemiotika.

• A jel mindig valamilyen érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapintható) jelenség, amely egy másik, önmagán túli jelenségre utal. Jellé valami csak akkor válhat, ha a közösség minden tagja elfogadja; a jelek sohasem elszigetelt egyes elemek, hanem egy rendszer tagjai.

• A jel felépítése: egy jelölőből (ezt érzékeljük) és egy jelöltből (amire gondolunk, amit a jelölő kifejez); a jel tehát egy érzékelhető jelenség (jeltest) és egy mögötte álló jelentés kapcsolata. Ahogy például a közlekedési tábla külső megjelenése a jelölő, jelentése behajtani tilos.

• A jelölt és jelölő kapcsolata alapján különböző csoportokat állíthatunk fel:

 IKON – a jelölő és a jelölt közt hasonlóság van

Pl. a közlekedési lámpa lépő alakja jelzi, hogy indulhatunk

 INDEX – a jelölő utal a jelöltre

Pl. a közlekedésben a nyíl mutatja a kötelező haladási irányt

 SZIMBÓLUM – a jelölő és a jelölt kapcsolata társadalmi megállapodáson alapul

Pl. a piros lámpa megállásra késztet

• A jelek eredetüket tekintve lehetnek

 TERMÉSZETESEK – pl. füst – a tűz jele

 MESTERSÉGESEK – pl. nyelvi jelek (egy szó vagy mondat például)

A nyelvi jel

A nyelv társadalmi jelenség, egy közösség alkotása, olyan társadalmilag elfogadott jel- és szabályrendszer, amely alapja az egyes emberi beszédtevékenységnek.

A nyelv mint jelrendszer elemek és szabályok együtteseként értelmezhető. Az elemek és szabályok szintekbe rendeződnek, minden szint csak az alatta lévő szint elemeiből építkezhet (hierarchikusan építkező rendszer).

• A nyelvi szintek:

 Hangok / fonémák

 Szóelemek / morfémák

 Szavak / lexémák

 Szószerkezetek / szintagmák

 Mondatok