A kommunikáció tényezői és funkciói

A kommunikáció szó eredete a latin communicatio, amelynek jelentése közzététel, teljesítés, megadás, gondolat közlése a hallgatóval. Ez alapján a kommunikáció meghatározása: információcsere valamilyen jelrendszer segítségével.

A kommunikáció típusai:

1. irányultsága szerint:

• • EGYIRÁNYÚ: az információnak csak egy iránya van, mert hallgató és beszélő nem cserélhetnek szerepet pl. televíziózás

  • KÉTIRÁNYÚ: az információ iránya megváltozik, mert hallgató és beszélő szerepet cserélnek pl. egy beszélgetés alkalmával

2. a kommunikációs felek térbeli, időbeli jelenléte szerint:

• • KÖZVETLEN: feladó és címzett egy helyen, egy időben tartózkodnak, nincs szükségük közvetítő eszközre

  • KÖZVETETT: a feladó és címzett közvetítő eszközt használ az információ átadására

A kommunikációs folyamat tényezői

A beszélő és a hallgató állandó kölcsönhatásban állnak egymással, adónak és vevőnek nevezzük őket, szerepük a kommunikáció során folyton cserélődik: az adóból vevő, a vevőből adó lesz. A hallgató szerepe sem passzív, hatással van rá a beszélő üzenete, így tehát a beszédtevékenység mindkét részről alkotó folyamat.

Az üzenet a közlésfolyamat eredménye, biztosíthatják a nyelvi eszközök, de más jelrendszerek is. A nyelvi közlést is kiegészítik a metakommunikációs elemek.

Az üzenet formába öntését kódolásnak, megértését dekódolásnak nevezzük. Közös nyelv (=kód) szükséges ahhoz, hogy a kommunikáló felek megértsék egymást; a közös nyelv hagyományokon alapuló, közösségileg elfogadott jelekből és az azokat összekötő szabályrendszerből áll. A sikeres kommunikációt elősegíti a partnerek azonos gondolkodásmódja, szóhasználata, nyelvi stílusa, nyelvi magatartása. A hatékony kommunikáció előfeltétele ezen kívül a közös valóság (az a valóságdarab, amit mind a két félnek ismernie kell), vagyis a közös előismeret.

A csatorna az üzenet közvetítő közege, amely biztosítja, hogy a jelek sorozatát felfogjuk érzékszerveinkkel. Lehet hallható (pl. telefonbeszélgetés), látható (pl. levél), tapintható (pl. Braille-írás), vagy egyszerre többféle (pl. beszélgetés).

Beszédhelyzet alatt azokat a pillanatnyi viszonyokat és körülményeket értjük, amelyek a beszélők közt kialakulnak. A közlemény mindig adott beszédhelyzetben fordul elő, ezért csak annak kereteiben értelmezhető..

A kommunikáció tényezői (összefoglalás):

• Információ, üzenet: amit közölni szeretnénk.

• Feladó: megformázza, majd közli az információt. Beszéd esetén beszélőnek, írás esetén írónak nevezzük.

• Címzett: felfogja, és értelmezi a kapott információt. Ezután válaszol rá, így kicserélődnek a szerepek. Ezt beszéd esetén hallgatónak, írás esetén pedig olvasónak nevezzük.

• Csatorna: amin keresztül az információ halad, a közvetítő közeg. Ez beszédnél a levegő, telefonálásnál a telefonkábel, írásnál a papír.

• Kód: a közös jelrendszer, amelyet mind a feladó, mind a címzett ismer. Általában a nyelv, de lehet a metakommunikáció is. (Metakommunikáció pl.: mimika, kéz-mozdulatok, hanglejtés, hanghordozás, gesztusok, szem- és fejmozgás.)

• Beszédhelyzet, kontaktus: az információt módosító, árnyaló külső körülmények. Ilyen például a kommunikáció helye, és ideje.

• Valóságháttér v. közös valóság: annak valóságnak az ismerete, amely körülvesz bennünket (pl. ismeretem a sakkozás szabályait, lépéseit, vagy a tegnapi sakkverseny fordulóit, de csak azzal tudok erről beszélni, aki szintén birtokában van ezeknek az ismereteknek.)

Ha bármely tényező hiányzik, akkor a kommunikáció nem valósulhat meg!
A feladó a megformálás után, a csatornán keresztül kódolva küldi el az információt a címzettnek, aki a valóságháttér, és a beszédhelyzet segítségével értelmezi (dekódolja) azt, és válaszol.

A kommunikáció funkciói:

1. Érzelemkifejező: érzéseink, vágyaink közlése.
   Pl.: szeretlek, gyűlöllek

2. Tájékozató, közlő: információ átadás, gondolat-, vagy véleményközlés. Jellemző rá a kijelentő mód.
   Pl.: Most süt a nap. Kék az ég.

3. Felhívó, felszólító: a hallgató befolyásolása a cél, őt szeretné cselekvésre késztetni. Jellemző rá a felszólító mód.
   Pl.: Egyél! Igyál! Gyere már!

4. Poetikai, esztétikai: a gyönyörködtetés a célja. Művészi igénnyel megfogalmazott szövegek tartoznak ide.
   Pl.: -bármilyen irodalmi mű–

5. Értelmező, metanyelvi: magát a nyelvet értelmezzük, a nyelvről beszélünk. Például mikor nem értünk valamit, és rákérdezünk egy szó jelentésére.
   Pl.: Mit jelent az, hogy…? Hogy értetted azt, hogy…?

A kapcsolatot befolyásoló funkciók:

1. Kapcsolatteremtő: a kommunikáció elkezdésekor használjuk. Például köszönünk, megszólítunk.
   Pl.: Szia. Jó napot. Szólni szeretnék.

2. Kapcsolatfenntartó: a kapcsolatot igyekszik megerősíteni, az érdeklődést fenntartani.
   Pl.: Figyelsz? Érted, amit mondok? Szép időnk van, ugye?

3. Kapcsolatzáró: a kapcsolat lezárása, elbúcsúzás.
   Pl.: Viszontlátásra. Még látjuk egymást. Akkor holnap…