Nyelvtan érettségi

A szöveg pragmatikai megközelítése

-a beszéd során szövegeket hozunk létre – a szöveget a használat (pragmatika) szintjén az határozza meg, hogy mi a célunk, szándékunk vele

-régen: a beszéd célja: gondolatközlés, ma már 6 különböző funkció: tájékoztatás, érzelemkifejezés, felhívás, kérdő-értelmező utalás, kapcsolattartás, poétikai minőség

a szöveget csak a külső világból, a szituációból, a beszédhelyzetből érthetjük meg

(a szöveg mindig többről szól, mint a közvetlen nyelvi formája mutat)

-pragmatika (nyelvhasználat) szintjén a szöveg kommunikációs szituációban elfoglalt helyének jellemzőit vizsgáljuk; összetevők:

  1. Szövegtest – jellege; hangsor, íráskép, a szöveget hordozó fizikai jelenség – befolyásolja a szöveg jellegét, alkotását, befogadását

  1. Terjedelem – függ a beszédhelyzettől, a tudástól, az elvárásoktól – normáktól

  1. Kommunikációs csatorna

  1. A szöveget kísérő nem verbális eszközök – a beszélt nyelvi kommunikációt mindig kíséri metakommunikáció – ez mindig felülírja a szóbeli közlést

  1. Szituáció – a szöveg értelmét a kontextus mint nyelvi környezet, a szituáció mint nem nyelvi beszédhelyzet határozza meg; a kontextus szempontjából még sokféle jelentése lehet a szövegnek, de a szituáció egyértelművé teszik a közlést

  1. Közös nyelvűség, közös nyelvváltozat – a szövegalkotónak és a szöveg befogadójának ismernie kell az adott nyelvet, fontos a közös nyelvváltozat ismerete is

  1. A szövegben található tárgy-, tény és eseményleírások – a szövegben bemutatott tárgyak és események akkor értelmezhetők a befogadó számára, ha megfelelnek annak a tudásnak, amivel ő ezekről rendelkezik

  1. Háttérismeret, tudáskeret, forgatókönyv – a nyelvre, valamint a világra vonatkozó, rendszerezett vagy nem rendszerezett tudás adja meg azt a hátteret, keretet, amelyben a szövegek létrehozása és befogadása végbemegy; a tudáskeret a mindennapi élet egy meghatározott részére vonatkozó ismereteink halmaza, a forgatókönyv ugyanennek a rendszerezett változata; bizonyos szövegek megkövetelnek valamilyen közös előzményt, előismeretet (mi harminc – mi mennyi)

  1. Kommunikációs partnerek, szereplők, nézőpontok – a szövegnek lehet egy vagy több elbeszélője, szereplője és befogadója, aminek következtében mind a szövegben mind a komm. helyzetben többféle nézőpont érvényesülhet és az egyes elbeszélők is többféle módon láttathatják a szövetben foglaltakat

  1. A szövegalkotás nézőpontja – jellemző nyelvi formában is megnyilvánulhat egyenes beszéd, függő beszéd, szabad függő beszéd / átélt beszéd

  1. Szándék, cél, háttérmondat – mindig valamilyen célból és szándékkal kommunikálunk, ez olykor teljesen nyilvánvaló, máskor rejtett; minden mondat mögött van egy ki nem mondott, le nem írt háttérmondat is, amely a valódi komm. célt hordozza – ennek értelmezése, megfejtése a komm. felek feladata

13. A szöveg pragmatikai megközelítése

13.1. a pragmatika

  • ókor óta jelenlevő tudományág

  • modern alapító: Charles Sanders Peirce, 1872-ben kezdett el először ezzel foglalkozni

  • a szemiotika egyik ága, a jelekkel, jelrendszerekkel foglalkozó koncentrált, (azaz pl. a pszihológiát, nyelvészetet) is átfogó tudomány

13.2. A pragmatika, mint vizsgálódási mód

  • nyelvészeti szempontból való szemléltetés: ha egy jelrendszer szempontjából igyekszünk leírni, akkor a szintaktikai vizsgálódás a jelrendszer szabályaira, a szemantikai (jelentéstan, szavak, szimbólumok stb.) azok kombinációira, a pragmatikai a jelet használó és a jel között viszonyra fókuszál

  • jel: minden kommunikációs elem az lehet, míg a jelhasználó nem szükségszerűen egy ember, lehet akár csoport, réteg, társadalom stb. is tekinthető jelhasználónak

  • jel minden olyan érzékszervekkel felfogható jelenség, amely egy másik, önmagán túli jelentésre utal – a jelentés, mint a jelölt és a jelölő összesége együttesen része a nyelvnek, mint jelek rendszerének

  • jelrendszer: mindig az azonos minőségű és funkciójú jelek csoportja

13.3. Jeltípusok

  • index: jelölt és jelölő kapcsolatban áll egymással (tűz-füst)

  • ikon: mindig képszerű viszonyra utal, a tényleges hasonlóság alapján idézi föl a jelölő a jelöltet (állat feje az állat ikonja)

  • szimbólum: társadalmi konvenciókon alapuló értelmezés (közlekedési tábla)

A szöveg pragmatikai megközelítése

A pragmatika:

a pragmatika a társas interakció során használt nyelv megválasztását befolyásoló tényezőket, és ezen választások másokra tett hatását vizsgálja

– a pragmatikai tényezők mindig befolyással vannak arra, hogy a nyelv rendelkezésre álló lehetőségei közül mely hangokat, nyelvtani szerkezeteket és szavakat választjuk

– a pragmatikai hibák semmilyen fonológiai, mondattani vagy szemantikai szabályt nem sértenek meg (pl. Hogy ityeg a fityeg, miniszter úr?)

– a pragmatika jelenleg nem koherens tudományterület, több átfedés létezik:

  • Szemantika: a pragmatika és a szemantika egyaránt foglalkozik a beszélő szándékaival, a megnyilatkozás a hallgatóra tett hatásaival, az egyes kifejezésmódok következményeivel, valamint azokkal a világra vonatkozó ismeretekkel, hiedelmekkel és előfeltevésekkel, amelyekre a beszélők és a hallgatók az interakció során támaszkodnak.

  • Stilisztika és szociolingvisztika: mindegyik vizsgálja a résztvevők közötti társas kapcsolatokat és azt, miként befolyásolja a nyelven kívüli tényezőnek számító keret, tevékenység és téma a nyelvi eszközök és változatok megválasztását.

  • Pszicholingvisztika: a pragmatika és a pszicholingvisztika egyaránt vizsgálja a szereplők nyelvi teljesítményét jelentősen befolyásoló pszichológiai állapotokat és készségeket (figyelem, emlékezet, személyiség).

  • Diskurzuselemzés: a pragmatika és a diskurzuselemzés is elsősorban a társalgáselmélettel foglalkozik, és mindkettő alkalmazza az e témát érintő filozófiai és nyelvészeti módszereket.

– a legáltalánosabb nézet szerint a pragmatika a minden interaktív nyelvhasználat alapját képező elveket és eljárásokat vizsgálja – ez magába foglalja a nyelv használatának, megértésének és helyességének valamennyi aspektusát

szövegpragmatika: a szövegtannak az a része, mely a szöveg pragmatikai vonatkozásával foglalkozik.

Vizsgálja:

  • A szöveg alkotójának célját.

  • A befogadó elsajátításának körülményeit.

  • A hallgató a szövegmegértéshez való viszonyát.

  • Külső kontextus és a szöveg kapcsolatát.

  • A nyelvi illeszkedési és viselkedési mintákat.

– A kommunikációnak, hogy sikeres legyen különböző pragmatikai tényezőknek kell megfelelnie.

  • Közös nyelv megléte (azonos kód használata).

  • Nyelvi szövegkörnyezet (kontextus).

  • Különböző nyelv-pragmatikai kötőelemek megléte a szövegben.

  • Pragmatikai implikáció megléte.

  • Szövegalkotó nézőpontja.

Kontextus: a szövegkörnyezetet jelenti, nem a beszédhelyzetet. Tágabb értelemben minden nyelvvel kapcsolatos tényezőt (előfeltevések, nyelvi viselkedés, nyelvi műveltség) jelöl. Minden szövegegységnek lehet kontextusa.

Nyelvi kötőelemek:

  • Aktuális tagolás mint eszköz.

  • Deixis is lehet pragmatikai jellegű.

  • Különböző kötőszavak

  • Módosítószók.

  • Mondat szórendje, hangsúlyozása.

  • Új és régi közléselem (téma, réma)

Pragmatikai előfeltevések:

  • A szöveg értelmezéséve azokat az elemeket viszi bele, melyeket a szöveg megalkotása előtt is tudottnak vettünk.

  • Szövegelőzménynek tekinthető tudattartalmak.

  • A mondatban nincs benne, de hozzá tudjuk kapcsolni a közös tudattartalmakat.

  • Különböző előfeltevéseink lehetnek.

Például: „Bontsd ki a csomagot!”

    • van csomag

    • a csomag be van csomagolva

    • van egy személy, akit megkérhetek erre

    • nem okoz gondot a csomag felbontása

    • van erre megfelelő eszköz

Pragmatikai megközelítések:

  • A szótári jelentésen túl meglévő, kikövetkeztetett jelentés.

A szövegalkotó nézőpontja:

  • A beszélő hogyan viszonyul a valósághoz, milyen módon reagál a valóságra.

  • Szavakkal, mondatokkal is lehet utánozni.

A kommunikáció pragmatikai tényezőinek nem nyelvi elemei:

  • Közös előismeretek.

  • Szövegelőzmények.

  • Anyanyelvi szöveghagyomány.

  • Intertextualitás.

  • Történelmi, vallási és mitológiai ismeretek.

Szituáció:

  • A világ jelentéseinek összessége.

  • A közlés témája, formái.

  • A szöveg értelmezhetősége.

Nem verbális eszközök:

  • Gesztusnyelv, mimika.

  • Szünet (írásban is jelölhető).

  • Helyesírás.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük