Mutasd be az athéni demokrácia működését, elemezd Athén gazdasági, társadalmi viszonyait a klasszikus korban!

A fiatal görög demokrácia nagy próbatétele volt a perzsák 
elleni háború. A perzsák i.e.490-ben leigázták a kisázsiai ion városokat, s 
a további céljuk az volt, hogy az Égei-tenger szigeteit és a görög földet is 
meghódítsák. I.e.490-ben nagy hadsereg hajózott Athén ellen. Az Athéniek 
a perzsa harcmodort jól ismerő Miltiadész vezetésével Marathon mellett 
legyőzték a nagy túlerőben lévő perzsákat. I.e.480-ban Dareiosz fia, 
Xerxész szárazföldön és vízen hatalmas sereget indított Görögország 
ellen. A görög államok összefogtak és a Thermopülai szorosban szembe 
szálltak a perzsa seregekkel. A Thermopülai csata után nyitva állt az út a 
perzsák előtt Athén felé. A város elpusztult, de görög hajóhad a 
szalamiszi öbölben i.e.480-ban döntő győzelmet aratott a perzsák felett. 
        A győzelem eredményeképpen Athén védelmi szövetséget hozott 
létre egy esetleges újabb perzsa támadás ellen, a déloszi szövetséget. A 
vezetés Athén kezében volt, és a déloszi szövetség egyre inkább Athéni 
birodalommá alakult. A perzsa háborúk utáni évtizedek az athéni fejlődés 
csúcsát jelentették.
 
        Gazdasági élet. A mezőgazdaság legfontosabb ága a 
gyümölcstermesztés, a szőlő- és a kertművelés volt. A gabona többségét a 
gyarmatokról hozták be. Nagyon fejlett volt az ipar. Elsősorban 
vasszerszámokkal dolgoztak. Egy-egy kisüzemben csak bizonyos cikkek 
készítésével foglalkoztak, vagyis az ipar erősen szakosodott. 
        
A kisüzemek elsősorban nem önellátásra, hanem piacra termeltek. 
Ez fejlesztőleg hatott a kereskedelemre. A kereskedelem volt az egyik 
legfontosabb gazdasági ág. Fő behozatali cikkei: fémek, nyersanyagok, 
gabona. Ennek fejében olajat, gyümölcsöt, iparcikkeket exportáltak. 
        
Az árutermeléshez nemcsak nyersanyagra, de munkaerőre is 
szükség volt. Bár a kisüzemekben elsősorban a szabad athéni polgárok 
dolgoztak, a terjeszkedés, a piac bővülése maga után vonta, hogy a 
mesterek mind több és több rabszolgát igyekeztek alkalmazni. 






        
Társadalom. 
Athén lakosságának társadalmi 
megoszlása: 
 
 
1. Teljes jogú polgárok: 43000fő 
13,9% 
2. Családtagjaik: 127000fő 41,5% 
3. Metoikoszok: 29000fő 9,3% 
4. Rabszolgák: 110000fő 35,6%

Spárta lakosságának társadalmi  megoszlása: 
1. Teljes jogú polgárok: 5000fő 
1,8% 
2. Családtagjaik: 10000fő 3,6%
3. Perioikoszok: 60000fő 21,8% 
4. Helóták: 200000fő 72,7%

Athénban tehát a lakosságnak több mint a fele teljes jogú polgár volt. A 
gazdagok 10-15 rabszolgát is dolgoztattak, a többség azonban legfeljebb 
1-2 rabszolgát tartott és maga is dolgozott. Sok betelepedett idegen 
mesterember is élt a városban. Ők nem rendelkeztek polgárjoggal, de 
szabad emberek voltak, és vagyonuk is lehetett. A rabszolgák árutermelő 
mezőgazdasági és ipari kisüzemekben, tehát a termelésben dolgoztak 
elsősorban. A rabszolgaságnak ezt a formáját klasszikus 
rabszolgatartásnak nevezzük. 

        Az államszervezet. Athén i.e. az 5. század közepén politikai téren is 
a fejlődés csúcspontját érte el. Itt volt a legteljesebb a démosz uralma a 
demokrácia. A legfőbb törvényhozó hatalom a népgyűlés volt. Ennek 
minden 18. életévét betöltött athéni polgár a tagja lehetett. A népgyűlés 
feladata volt a törvényhozás, a tisztviselők választása és ellenőrzése, 
valamint a döntés  az állam legfontosabb kérdéseiben: háború, béke, 
szerződések ügyében. A népgyűlésen bármely athéni polgár 
felszólalhatott, és javaslatot tehetett. Nem lehettek tagjai a népgyűlésnek 
az idegenek, a nők és a rabszolgák. A népgyűlés minden hónapban 
kétszer ült össze. Az ülések között az ötszázak tanácsa intézte az 
ügyeket, és gondoskodott a népgyűlés határozatainak végrehajtásáról. A 
tanács tagjai is, a tisztviselők is napidíjat kaptak. Tehát a legszegényebbek 
is részt vehettek a politikai életben. A tisztviselőket sorsolás útján jelölték 
ki, csak a hadvezéreket választották. A nép tartotta kezében az 
igazságszolgáltatást is. Az esküdt bíróság tagjait is sorsolás útján, az 
önként jelentkező polgárok közül jelölték ki. Megbizatásuk egy napra szólt 
és ezért napidíjat kaptak. 

        Athénban nem volt államfő. A kor leghíresebb államférfija, Periklész, 
személyes kiváltságának köszönhette irányító szerepét, hadvezéri 
méltóságát.