Kosztolányi regényíró munkássága, benne az Édes Anna: utolsó a nagy regények sorában.
(A rossz orvos; Néró, a véres költő; Pacsirta; Aranysárkány; Édes Anna)
A pontosabb műfaji behatárolás nehézségei
– történelmi regény (erősen jelen lévő történelmi determináció a proletárdiktatúrától a román megszálláson át a konszolidációig; 1919. júl. 31. /a Tanácsköztársaság bukása/ – 1921. jan. /Annát Márianosztrára viszik/)
– társadalmi-realista regény (a hierarchikusan újraszerveződő társadalom úr-szolga relációjával)
– lélektani regény (a címszereplő lelki történései meghatározó fontosságúak, de nem tárulnak fel részletesen)
– bűnügyi regény
Szerkezet
– „szervetlen” keretező fejezetek: 1., 20.
– szokatlanul hosszú, az érdeklődést felcsigázó („túlcsigázó”?) előkészítés: 2-5.
– a beilleszkedés 6-10.
– a Jancsi-kaland: 11-14.
– a menekülési kísérlet: 15-16. (késleltetés 1.)
– Jancsi epizódja (Anna nem szerepel): 17. (késleltetés 2.)
– a váratlan katasztrófa: 18.
– megoldási kísérletek: 19.
1. KUN BÉLA ELREPÜL
2. A MÉLTÓSÁGOS ÚR, AZ ELVTÁRS ÉS A MÉLTÓSÁGOS ASSZONY
3. FANYAR VACSORA
4. KÜLÖNBÖZŐ IZGALMAK
5. MINISZTÉRIUM ÉS MISZTÉRIUM
6. ANNA
7. ÚJ SEPRŐ JÓL SEPER?
8. A TÜNEMÉNY
9. VITA A PISKÓTÁRÓL, AZ IRGALOMRÓL ÉS AZ EGYENLŐSÉGRŐL
10. LEGENDA
11. JANCSI ÚRFI
12. VAD ÉJSZAKA
13. SZERELEM
14. VALAMI NAGYON KESERŰ
15. TÉL
16. ANYAG, SZELLEM, LÉLEK
17. FARSANG
18. A RÉMÜLET
19. MIÉRT…?
20. PÁRBESZÉD EGY ZÖLDKERÍTÉSES HÁZ ELŐTT
Központi kérdés: Miért?
Mindenki azt kérdezte magától és másoktól, hogy miért történt? Erre azonban senki se tudott kielégítő választ adni se magának, se másoknak.
A regényben olvasható válaszok:
1. Megmagyarázhatatlan, illetve konkrét okkal nem magyarázható a tett
(Anna) Csak arra a kérdésre nem tudott felelni, hogy miért követte el tettét. (…)
Minden arcon a rémület volt, mert nem értették, hogy mért történt, s igyekeztek megérteni. Csak Anna arcán nem volt rémület. Ő sem értette, hogy miért tette, de ő elkövette, amit tett, és minthogy már elkövette, ott belül, mélyen, nagyon mélyen bizonyára lehetett valami, amiért föltétlenül, szükségszerűen meg kellett tennie.
Az elnök sejtette, hogy itt lehet valami, egy titok, melyet közülük senki sem tud, talán maga a vádlott sem. De tovább haladt. Tudta, hogy egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével, melyet az igazságszolgáltatás nem fejthet föl.
2. Konkrétumokra leegyszerűsített válaszok
a) Anna eredendően gonosz, gyilkos indulatú
– Nekem már régóta nem tetszett – szólt Drumáné. – A szemében volt valami gonosz. Alattomos pofája volt. (…)
(Anna apjának második felesége) Ő még többet tudott. Rémüldözve mesélte el a vizsgálóbíró felé hajolva, hogy az Anna egyszer majdnem hozzávágta a sarlót, talán őt is megöli, ha az apja közbe nem veti magát.
b) A kommunizmus (a háború) következménye a tett
Drumáné: De a sok kommunista propagandának, az agitátor-iskoláknak itt az eredménye. Ez a bolsevizmus utolsó kilengése. – Meg a háborúé – tette hozzá Moviszter.
c) Anna őrült, nem beszámítható
– Azt hiszem – mondta Moviszterné -, mégiscsak őrült volt. Mert aki épeszű, az nem csinál ilyesmit. Végre semmi oka se volt. Nem beszámítható.
(Etel vallomása szerint) Pár perc múlva (Anna) fölriadt, szaladni kezdett lefelé, karjait lóbálva és sikongva, mint valami bolond, nem tudták, hogy mi van vele, csak akkor állt meg, mikor rákiabált, és akkor is sokáig reszketett még.
(Az elnök) Megvizsgáltatta a vádlott elmebeli állapotát. A törvényszéki orvosszakértő lehozatta Annát hivatalos helyiségébe, bizonyítványt állított ki, mely szerint a vádlott vérszegény, különben beszámítható.
d) Az embertelen bánásmódra vezethető vissza a tett
– Ridegen bántak vele – jelentette ki Moviszter, erősebb hangon. – Ez volt mindig az érzésem. Szeretet nélkül bántak vele. Szívtelenül. (…) – Akkor mért követte el? – kérdezte Moviszter önmagától. – Az az érzésem – ismételte makacsul -, az az érzésem, hogy nem bántak vele emberien. Nem úgy bántak vele, mint egy emberrel, hanem mint egy géppel. Gépet csináltak belőle – és itt kitört, majdnem kiabált. – Embertelenül bántak vele. Cudarul bántak vele.
A regényből kikövetkeztethető válaszok
A hirtelen és váratlanul felszínre törő elfojtások elméletére alapozva az olvasó összegyűjtheti magának azokat a motivációs elemeket, amelyek együttesen már nagyobb súllyal eshetnek a latba, mint külön-külön.
(A teljesség igénye nélkül)
Ösztönös tiltakozások
Anna bizonyos szagokat nem bír elviselni (kámfor a zongorában).
Elviselhetetlen az úr neve: Kornél.
Megrémítik a bútorok (a kályha fehér, a fal zöld – és nem fordítva, az asztal hatszögletes és nem gömbölyű), az ajtók össze-vissza nyílnak.
Egyenesen retteg a pávatollaktól.
Képtelen elvágni a csirke nyakát.
Tudatos önkorlátozás
A piskóta esete: azt állítja, hogy nem szereti. (Moviszter szerint szereti … ) A gyilkosság előtt közvetlenül „sok-sok süteményt” eszik gyorsan és mohón.
Vizyné mániákussága
(ami Moviszter vádját („embertelenül bántak vele”) támasztja alá)
Az állandó leckéztetésen túl érzelmileg is zsarolja, amikor hisztériás betegséggel tartja vissza Annát a távozástól.
A Jancsi-eset felkavaró hatása
A visszafelé bejárt szerelem lajtorjája.
A magzatelhajtás testi-lelki gyötrelmei.
Lehet, hogy éppen Jancsihoz kötődik az a bizonyos utolsó csepp is a pohárban. Miután Anna meglátta a Moviszterné nyakába belecsókoló Jancsit: Vissza akart futni a konyhába, de nekiment a falnak. A lámpák valami kancsal fénnyel föllobogtak.
Élettani adalék
A gyilkosság utáni orvosi vizsgálat megállapítása szerint „a baja van”.
A fenti válaszok közül egyik sem „a” jó válasz.
„Csak Anna arcán nem volt rémület. Ő sem értette, hogy miért tette, de ő elkövette, amit tett, és minthogy már elkövette, ott belül, mélyen, nagyon mélyen bizonyára lehetett valami, amiért föltétlenül, szükségszerűen meg kellett tennie. És aki belülről lát valamit, az másképpen látja, mint aki csak kívülről látja.”
„Az elnök sejtette, hogy itt lehet valami, egy titok, melyet közülük senki sem tud, talán maga a vádlott sem. De tovább haladt. Tudta, hogy egy tettet nem lehet megmagyarázni se egy okkal, se többel, hanem minden tett mögött ott az egész ember, a teljes életével, melyet az igazságszolgáltatás nem fejthet föl. Ő, aki már hozzászokott ahhoz, hogy az emberek nem ismerhetik meg egymást, teljesítette kötelességét.”